Hegmesék: beszéljünk a császármetszések valóságáról!

„Ez egy könnyebb út... nincsenek szövődményei... a császáros anyák nem is szültek... a babának jobb a császár... aki császáros, biztosan maga kérte... a műtéttel szült anyák nem tudnak szoptatni...”

Ilyen és ehhez hasonló, a végtelenségig sorolható epés megjegyzések és tévhitek lebontását tűzte zászlajára Kiss Verus és csapata, amikor két évvel ezelőtt elindították a Császárvonalat. A tabudöntögetésen túl az is céljuk volt, hogy tanáccsal segítsék, megfelelő szakemberekkel összekössék a műtét után magukra maradó anyákat. Nem utolsó sorban pedig igyekeznek megkönnyíteni a beavatkozást követő lelki feldolgozást, ha nem volt pozitív az élmény. 

Kezdeményezésük hiánypótló, hiszen a császármetszést a mai napig rengeteg tévhit övezi. A helyzetet pedig nehezíti, hogy az ellátórendszerben kevés idő jut a tájékoztatásra a beavatkozással kapcsolatban, az érintettek pedig így nem egyszer felkészületlenül szembesülnek a műtét tényével, annak következményeivel, a nem ritkán traumatizáló aspektusokkal. A kórházból hazatérvén aztán végképp magukra maradnak az anyák: a felépülést segítő információkról, a szülésélmény feldolgozásának fontosságáról alig hallani, pedig ezek kihatnak a következő várandósságokra is.

A császármetszések aránya mindeközben aggasztóan növekszik:

„Míg a szakma a biológiai normát szem előtt tartva igyekszik reformálni, addig a jelenségnek van egy emberi oldala is: nem szabad elfeledkezni arról a sok tízezer édesanyáról évente, akik ebben a rendszerben mégiscsak császárral adnak életet, és aki támogatásra, hiteles tájékoztatásra szorulnak” – vallja a projekt indítója.

Kiss Verus újságíró és Rákosi Dóra gyógytornász véletlen találkozását követően vágtak bele a kemény fába, az immáron tízezresre duzzadt követőtáboruk nagy örömére. Később csatlakozott hozzájuk számtalan szakember és segítő, többek között Veisenberger Eleonóra, perinatális szaktanácsadó jelölt, dúla, biológus, valamint Perdy-Fazakas Brigitte fotós is. 

A csapat ma már ingyenesen letölthető, nőgyógyásszal hitelesített applikációt is fejlesztett és ajándékozott az érintett anyáknak. Az immáron közel 14 ezer okoskészüléken ott lévő, zsebre vágható program olyan fontos kérdésekben nyújt eligazodást, minthogy mit vigyen a szülésre készülő anya a kórházba, milyen alapvető jogaik vannak a szülő nőknek, hogyan lehet könnyen szoptatni császár után,

a gyógytornász szemével. 

A Császárvonal csapata az édesanyák edukálásán túl igyekszik a szülés körüli segítőket is képezni: előadásokat tartanak például védőnőknek, dúláknak, edzőknek, akik császárral szült édesanyákkal találkoznak és dolgoznak munkájuk során. 

A segítő társaság most azon dolgozik, hogy húsz, nem túlidealizáltan fotózott császárhegen keresztül mutassa be húsz sorstárs szüléstörténetét. „A Hegmesék nevű legújabb kampányunk célja, hogy az online térből kiszabadulva vázoljuk fel a császármetszés kapcsán tudatosítandó rövid- és hosszú távon ható tényezőket, ezzel is hozzájárulva a nők szülés körüli, kiegyensúlyozott tájékoztatásához, döntéseihez a császármetszéssel kapcsolatban is” – mondja lapunknak Kiss Verus.

A hegükről mesélő édesanyák között van, aki első műtétes szülése után másodjára véletlenül tapasztalta meg a háborítatlanságot, hiszen későn, csak a tolófájásoknál eszmélt a szülés tényére, akkor, amikor már nem volt idő bemenni a kórházba, így otthon adott életet gyermekének.

Ennek az ellenkezőjét átélő, otthoni szülést tervező, majd császárost elszenvedő anya is a nagyközönség elé tárja történetét és hegét, de bemutatkozik olyan nő is, aki borzasztó élményeket őriz első hüvelyi szüléséről, így másodjára programcsászárt választott. Nem is bánta meg, szinte lelki gyógyírt jelentett neki, segített feldolgozni az első szülése okozta lelki traumát.

Az az anya sem rejtegeti emlékeit a szülésről, aki a fél világot bejárta, hogy hüvelyi úton szülhesse meg farosan fekvő magzatját, de hiába ment volna el a világ végére, az élet a nagy napon közbeszólt: rendellenességre figyelmeztetett a magzatvize, és miután a kórházban szembesültek vele, hogy korábban agydaganata miatt volt műtétje, nem hogy hüvelyi úton, de altatásos császárral kényszerült világra hozni gyermekét. 

„A császárheges fotókból álló kiállítást – az anyagiak függvényében, vagyis, hogy nyerünk-e pályázati pénzt, vagy közösségi összefogásból kell megvalósítanunk, tavasztól, vagy ősztől – öt nagyvárosi helyszínen tervezzük bemutatni, olyan településeken, amelyeken a 2018-as országos császárarányok magasabb értékeket mutatnak” – mondja lapunknak Kiss Verus. Így esett Budapesten kívül a választásuk Pécsre (45,97 százalék), Szombathelyre (46,1 százalék), Szegedre (46,46 százalék), és Kecskemétre (49,75 százalék).

A hegeket látva az édesanyák, akár császárral, akár anélkül szültek, újra élik, elgondolkoznak saját szülésükön. A kiállítással pedig ezen túl további céljuk, hogy bemutassák,

hanem akár egész életre kiható, testi-lelki szövődményei is lehetnek. „Erről sem beszél senki, csak azt hangoztatják, hogy könnyen letudható rutinműtét, kiveszik a babát, fekszel hat órát és kész is. Ez nagyon nem így van. Három császárom volt, és bár egyelőre nem okozott egyik sem szövődményt, mégis azt mondom, messze voltak anyai megélés szempontjából a rutinműtéttől” – hangsúlyozza.

A kiállítás köré interaktív előadásokat is szerveznek, ahol lehetősége lesz az érdeklődőknek kérdezni is a regenerációval, a császár utóhatásaival kapcsolatban is. Arra, hogy a „Hegmesék” nevű kampányuk mielőbb megvalósuljon, most lehetőséget is kaptak a Richter Anna Díj jóvoltából, ahol döntős, innovatív pályázatok között várják a közönség szavazatait március 8-ig, online.  

Már akkor is megérte, ha a kezdeményezésnek köszönhetően enyhül az anyák szenvedése, vagy végleg megszűnik fájdalmuk. Sokan már ezért is nagyon hálásak a Császárvonalnak. Ha a projekttel még ahhoz is sikerül hozzájárulni, hogy csökkenjen hazánkban a császármetszések száma, aminek következményeként több anya mondhat a jövőben igent egy újabb terhességre, akkor az egész nemzet is hálás lesz.