A köztünk élő Marx – Elolvastuk Morvay Péter új könyvét

Fontos és lényegre törő kiadványt közölt a Hetek Könyvek Morvay Péter újságíró, a Hetek magazin szerkesztőjének tollából. A könyv címe A köztünk élő Marx, alcíme pedig: Öröksége 200 éve kísért. A könyv rövid, tömör összeállítása Morvay témában megjelent cikkeinek, a bevezető tanulmányt Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének alapító lelkésze írta.

Németh bevezetőjében kifejti, hogy „amit a jakobinus forradalom vérpaddal akart elérni, azt Marx intellektuális képességeivel és munkájával igyekezett megvalósítani”. A filozófust és politikai gondolkodót Németh szerint „a zsidó-keresztény kinyilatkoztatása alapján álló” nyugati világgal szembeni „megsemmisítő gyűlölet energizálta”. A bevezető tanulmány nem kerülgeti a tényeket: Marx tevékenysége kapcsán – így a szöveg – „100 millió ártatlan ember vére kiált elégtételért”. A lelkész bevezető írása azzal kapcsolatban sem hallgat, hogy manapság a nyugati egyetemeken „fénykorát éli a kulturális marxizmus”, és hogy „többségében marxista vagy ahhoz közel álló értelmiségiek állnak a migránspárti”, vagy éppen Izrael ellen uszító szervezetek élén.

Morvay könyvének fejezetei ezt követően logikusan elemzik végig Marx családi gyökereit, sikertelenségeit – melyekből antikapitalizmusa fakadt – és frusztrációit – melyekből antiszemitizmusa táplálkozott. Marxszal kapcsolatban tisztázza azt a fontos gondolatot, mely illeszkedik Ludwig von Mises „antikapitalista mentalitásról” alkotott eszmefuttatásába, miszerint „a klasszikus értelemben soha nem dolgozott”. Kevés olyan ellentmondásos dokumentum van, mint Marx lelkes levelei, ahol örökölt pénzéről számol be ismerőseinek – hiszen a kommunisták az öröklést mint a tőkehalmozás módszerét, megvetették.

Hasonlóan szókimondóan idézi Marx rasszista és antiszemita levelei. „Marx írásaiban minden klasszikus antiszemita vádat megtalálhatunk”. Marx antiszemitizmusának okaként felmerül, hogy a nem vállalt, „eszelősen gyűlölt” zsidósága környékén kell kutakodnunk. Morvay arra jut, hogy „Marx magát a zsidóságot akarta megsemmisíteni, Istenükkel, törvényükkel, vallásukkal és családmodelljükkel együtt”. A szerző tisztázza, hogy Marx álláspontja az úgynevezett „zsidókérdésben” végső soron „a zsidóság nélküli világ” volt, ahol az emberiség „emancipálja” magát a zsidóság alól.

Külön értéke a könyvnek, hogy gazdagon jegyzetelt , és emellett a végén válogatott idézetekkel világítja meg Marx gondolkodását az olvasó előtt, kiemelve a forradalmi terror, erőszak és proletárdiktatúra megvalósítására és legitimálására vonatkozó sorait. Ezeknek olvasását követően mindenkiben autentikus kép alakulhat ki arról, ki is volt Karl Marx, mit gondolt a világról, és milyen események terén kell keresni forradalmi gondolkodásának eredményeit. A konzervatív recenzens azon is elgondolkodik, hogy egy ilyesfajta, a lényegi bemutatásra törekvő, átlagos érdeklődő számára is emészthető és érthető munkát miért nem valamelyik állami támogatásban dúskáló jobboldali történészintézet adott ki. A végére csupán az elismerés marad Morvay részére, hogy ő egymaga ellátta Marx bemutatásának régi konzervatív adósságát.