Az önálló monetáris politika veszélyeit jól mutatta ezen kívül a válság előtti devizahitelezés drámája, de a helyzet azóta változott, ugyanis például a fizetési mérlegben bekövetkezett pozitív változások miatt mára kisebbek lettek a csatlakozási előnyök. „Minél hamarabb lett volna a belépés, annál kedvezőbb árfolyamon történt volna” – magyarázta a közgazdász, hozzátéve, hogy
a mai gazdasági helyzet nem teszi egyértelművé a csatlakozás egyértelmű előnyét.
Ugyanakkor a mérleg másik oldalán egy gazdasági mítoszt is eloszlatni kívánt Hamecz István, konkrétan azt a tézist cáfolta, hogy az euróövezeten belül kisebb a növekedés lehetősége. Szerinte a német gazdaság az egyik ellenpélda: a válság óta, 2009 óta is töretlenül, dinamikusan növekszik. De ott van Észtország esete is, amely már belépésekor gazdagabb volt, mint Magyarország, de az euróövezetben is gyorsan tudott növekedni, vagy a szlovák gazdaság, amelyet a magyar gazdaság nem tudott beérni, hiába van nagyobb mozgástér az övezeten kívül.
„Az euróövezetet nem tartom optimális valutaövezetnek” – kezdte mondandóját a másik előadó, Orbán Gábor. A volt adóügyi államtitkár, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója – aki előre leszögezte, hogy magánvéleményét mondja, nem cége álláspontját – úgy vélte, hogy jelenlegi európai valutaövezet nem tud olyan, a kereskedelem által integrált övezetként működni, ahol a négy szabad mozgás elve érvényesül, és amely ezzel az árfolyammozgást ki tudná egyenlíteni. Tapasztalata szerint ugyanis az uniós elvek nem működnek megfelelően, az áruk szabad mozgása az iparban nem valósul meg, nincs egységes belső piac a gyakorlatban, a nemzeti szabályozásokon fennakadnak a kereskedelmi ügyletek. A tőkemobilitás terén ugyan jogilag nincsenek akadályok, de itt sem valósul meg a teljes mobilitás a gyakorlatban.