Ilyenkor karácsony előtt nagyon sok jó szándékú ember és vállalkozás dilemmája erősödik fel, hogy hogyan segíthet jól. Hogy aki kér az valóban rászorul-e, és amit adunk az vajon valóban a legjobb helyre kerül-e – erősíti meg felvetésünk létjogosultságát a Mandiner kérdésére Gáncs Kristóf. Az Ökumenikus Segélyszervezet például egytől egyig kivizsgálja az évente mintegy harminc-negyvenezer hozzájuk érkező segélykérést. Országos segélyközpontjukat azért hozták létre, hogy ezt a hatalmas mennyiségű megkeresést professzionálisan kezelni tudják. Szociális munkások, szakemberek vizsgálják ki, hogy a segítségért folyamodó valóban rászorul-e a segítségre, illetve, hogy valóban az-e a leghatékonyabb támogatás, amit kér. Erre a fajta átgondoltságra óriási szükség is van, hiszen gyakran előfordul, hogy valaki segítséget kér tőlük, de valójában csak tanácsra van szüksége, mert, amit ő kér, azt szociális ellátási formában is megkaphatná, de nem tud róla. Sok esetben kérnek például tűzifát olyan települések lakói, ahol azt szociális ellátás keretében is igényelhetnék.
„Nagyon fontos továbbá, hogy egy segélyszervezet akkor jár el helyesen, ha nem automataként működik,
hiszen azzal, hogy kérésre kivizsgálás nélkül, azonnal küldjük a segítséget, nemcsak élni, hanem visszaélni is lehet”
– szögezi le Gáncs Kristóf. Ráadásul az Ökumenikus Segélyszervezetnek nem is célja, hogy arra szocializálja az embereket, hogy ne vállaljanak felelősséget helyzetükért, és ne próbálkozzanak meg először saját maguk problémáikat orvosolni. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor nincs helye a mérlegelésnek, „amikor, ha valaki éhes, annak enni kell adunk, ha valaki fázik, annak ruhát adunk. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a gyors segítségnyújtás, csak a tüneteket enyhíti. A hosszú távú, sorsfordító segítség, az más kérdés”– hangsúlyozza. „Ételosztáskor nem kérünk igazolást arról, hogy az illető hajléktalan, rászoruló vagy létminimum alatt élő, ha valaki beáll a sorba, és végigáll egy-másfél órát ebben a hidegben, akkor az rászorul arra az egy tál meleg ételre” – teszi hozzá.
„Legyünk legalább annyira igényesek, mint amikor elektromos fogkefét vásárolunk magunknak. Nézzünk jól utána, hogy milyen alapítványon, civil szervezeten keresztül szeretnénk segíteni” – tanácsolja a kommunikációs igazgató. Ha a számunkra szimpatikus szervezet honlapjáról nem derül ki világosan, hogy hogyan használják az adományokat, nem található meg pl. az éves beszámoló, legyen számunkra intő jel, hogy elképzelhető, hogy nem működnek átláthatóan. Az is fontos tényező lehet a döntésben, ha a szervezet honlapján az látszik, nyíltan beszélnek arról, mire használják fel az adományokat. Az is támpontot adhat, hogy a szervezetet milyen partnerek tartják méltónak az együttműködésre, illetve milyen arcok képviselik.