Az egyháznak nyitottnak kell lennie a párbeszédre – az Európai Néppárt konferenciáján jártunk

A turistabusz lekanyarodik az autópályáról, és egy fasorral szegélyezett mellékúton halad tovább. Waterlootól nem messze, Vallónia északi részén járunk – ez volt az a vidék, ahol annak idején legyőzték Napóleont. A néma fasorok és kihaltnak tűnő falvak mindenesetre nem tanúskodnak túl erős történelmi hangulatról, legfeljebb Brüsszel közelségéről. 

A busz a libanoni maronita egyház monostora előtt tesz le bennünket, ahol az Európai Néppárt éves vallás- és kultúraközi konferenciája zajlik. A rendezvény témája a Ferenc pápa és Ahmad Al-Tayyeb nagyimám által közösen kiadott nyilatkozat, ami az Emberi testvériség a világbékéért és az együttélésért címet viseli. A nyilatkozat hangzatos célja, hogy elősegítse a megbékélést a jóakaratú emberek között, mint ahogy az is, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, és elősegítse az univerzális béke elterjedését a világon – akaratlanul is a szépségkirálynők világbéke melletti statementjei jutnak eszembe.

A rögvalóságba csak a konferenciaterem bejárata feletti emléktábla ránt vissza, öt éve ezen a napon meghalt egy fiatal fiú, néma csenddel emlékezünk rá a rendezvény elején. A konferencia résztvevői túlnyomórészt a vallási szcénából érkeztek – különféle felekezetek képviselői, a pódiumon az Európai Néppárt részéről mások mellett Jan Olbrycht és Hölvényi György EP-képviselők foglalnak helyet. 

Nyitottan a párbeszédre

Nyitóbeszéde során Mohamed Issa Abushabab, az Egyesült Arab Emírségek nagykövete kiemeli: nagyon büszkék az Abu Dhabiban aláírt nyilatkozatra, hiszen a legfontosabb a kölcsönös tisztelet és megértés. Az idei egyébként a tolerancia éve a sivatagi országban. Abusabab elmondja: az Emírségek élen jár a tolerancia és az emberi jogok terén az Arab-félszigeten, és azt szeretnék, ha a továbbiakban is példaképként szolgálhatnának az öbölmenti államok számára. 

A rendezvény első sávjában a nyilatkozat eredetére, elveire és céljaira koncentrálnak a résztvevők. Elsőként Miguel Angel Ayuso Guixot bíboros lép a pódiumra. A vallásközi kapcsolatokért felelős pápai tanács elnöke kijelenti:

ez a dokumentum pedig kulcsfontosságú előrelépést jelent a vallásközi kapcsolatokban. 

Ugyanerre mutat rá a nagyimám képviseletében fellépő Dr Sheikh Abdel Meneem Fouad: nagy lépést tett egymás felé az iszlám és a kereszténység. Meneem Fouad szerint már az is gesztusértékű, hogy – egyiptomi kopt felmenőkkel rendelkező francia állampolgárként – éppen ő olvashatja fel a nagyimám üzenetét. Kiemeli: Jézus Krisztus és Mohamed alapvetően ugyanazokat az értékeket hirdették: meg kell védeni az embereket, a méltóságukat, és a vagyonukat. Meneem Fouad ugyanakkor úgy látja: a vallás nem lehet a terror eszköze, az erőszakért pedig csak azokat lehet felelőssé tenni, akik elkövetik. 

Manuel Barrios Prieto, az Európai Közösség Püspöki Konferenciái Bizottságának főtitkára is kiemeli: a dokumentumnak és a vallások közötti párbeszédnek kiemelt fontossága lehet olyan területeken, mint a migráció, a teremtésvédelem, vagy éppen a szíriai polgárháború. 

Az általános egyetértést és elégedettséget egy, a plenáris diszkusszió során, a hallgatóság soraiból érkező kérdés bolygatja meg. A kérdező arra kíváncsi: hogyan fogadták a nyilatkozatot a muszlim országokban, és milyen hatások várhatók tőle? A választ az Abu Dhabiban élő Andrew Thompson kanonok adja meg:

viszont a hatásairól még korai lenne beszélni. Érdemes viszont kiemelni az Egyesült Arab Emírségek szerepét, ahol a politikai vezetés kifejezetten toleránsan viszonyul a – vallási – kisebbségekhez.

Andrew Thompson előadást tart (Fotó: EPP)

Őszintébben saját magunkkal

Azt, hogy az Emírségek a tolerancia élharcosa a régióban, az ebédszünet után felszólaló Omar Ghobash is kihangsúlyozza. A külügyi államtitkár felszólalása több okból is élénk érdeklődést vált ki a – libanoni konyha remekebbnél remekebb fogásai után picit talán még mindig tompa – hallgatóság körében, és ezek közül csak az egyik az, hogy Ghobasht meg kell kérni, hogy kicsit lassabban beszéljen angolul, mert többen nem értik. Az államtitkár ugyanis kihangsúlyozza: ideje őszintének lenni magunkkal. Valljuk be – mondja – annak

Az arab világ nyelve már hosszú ideje az erőszak, és ez mindaddig így is marad, amíg a vallások igazolják ennek a létjogosultságát. Ghobash szerint fel kell tennünk a kérdést: mit értünk tolerancia alatt, és meddig terjednek ennek a határai? Szerinte ugyanis a határtalan tolerancia előbb-utóbb a nemzetállamok eltűnéséhez fog vezetni. 

Omar Ghobash (Fotó: EPP)

Hasonló gondolatmenetet vázol fel a korábban az Emírségekben is szolgáló O’Sullivan atya is: a dokumentum azoknak a keresztényeknek és muszlimoknak kell, hogy „megnyerje a szívét”, akik egyébként ellenzik a párbeszédet. Ennek kialakulásában O’Sullivan szerint kulcsfontosságú szerep jut az oktatásnak. Az atya azt mondja: a nyilatkozatban nagy potenciál rejlik, de mindez mit sem ér, ha nem sikerül eljuttatni az üzenetét a tömegekhez. 

Tatary Bakry, Madrid imámja úgy látja: a dokumentummal jó esélyeink vannak a béke elérésére. A muszlim vallási vezető szerint ez az évszázad nem a szekularizmusé, a nyilatkozat pedig mindhárom nagy könyves vallásból meriíkezik: a judaizmusból az igazságot, a kereszténységből a szeretetet, az iszlámból pedig a kegyelmet veszi át, így sokakhoz szólhat – a vallási vezetők feladata pedig az, hogy erőfeszítéseket tegyenek a hívők elleni igazságtalanságok felszámolásáért. „Isten különleges státuszt adott nekünk, a mi dolgunk pedig az, hogy tisztasággal és erkölcsösséggel képesek legyünk elnyerni az áldását” – összegez az imám. 

Tatary Bakry (Fotó: EPP)

Az európaiak továbbra is a fejletlenség jeleként értékelik azt, hogy a Közel-Keleten még mindig fontos a vallásosság – veti fel az egyik felszólaló a második szekciót követő diszkusszió során. Hölvényi György válaszában rámutat, hogy

– pedig kellene, hiszen a történelem során eddig tett próbálkozások a vallás nélküli erkölcsösség megteremtésére (a nemzetiszocializmus és a kommunizmus) mérhetetlen pusztítást okoztak. 

A hallgatóság soraiból erre újabb válaszfelvetés érkezik: egyáltalán nem biztos az sem, hogy mi itt, Európában jó irányba haladunk a kisebbségek védelmében. A moderáló Željana Zovko EP-képviselő erre azt mondja: Európában van párbeszéd, és annak szabályai is vannak. Erre adott válaszában Joachim Zeller egykori berlini polgármester és EP-képviselő arra mutat rá: tulajdonképpen az sem biztos, hogy Európa ma még keresztény, Kelet-Németországban például csak minden ötödik ember vallja magát kereszténynek. „Más vallások erősebbek, mint mi vagyunk, hogyan mutathatnánk mi példát békés együttélésből?” – veti fel a korábban a CDU színeiben politizáló Zeller. 

Jan Olbrycht és Hölvényi György záróbeszédet tartanak (Fotó: Mandiner/Greczula Levente László)

A szürke vallóniai táj lassan sötétbe borul. Kiürülnek az utolsó kávéscsészék, csapódnak a CD-rendszámú BMW-k ajtói. Váltok pár szót a buszon Zellerrel. Meglepődik, hogy Magyarországon még beszélnek németül. Meglepődöm, hogy kiénekel a kánonból egy ilyen konferencián. Suhanunk Zaventem felé a kivilágított belga autópályán.

A nyitóképen: Mairead McGuinness EP-alelnök nyitóbeszéde (Fotó: EPP)