Nyugdíjasbűnözés és űrbe lőtt hamvak: így öregedik Japán – Japán közelről III.

Japán közelről c. cikksorozatunk eddigi írásait itt olvashatják!

***

A japán társadalom számos nehézséggel küzd az utóbbi évtizedekben, de mind közül talán a legtöbbet hangsúlyozott probléma az elöregedés. A 2018-as adatok szerint a japán népesség több mint 28%-a, azaz a 126 millióból több mint 35 millió volt 65 év fölötti, ez pedig újabb rekord a szigetországban. Érzékletes, hogy a világ második legidősebb társadalmával rendelkező Olaszországban 23% ugyanez az arány. Japán ma a világ legmagasabb életkorú lakosságával büszkélkedhet, a 90+ korosztály létszáma elérte a 2.31 milliót, míg

A tendencia folyamatosan és egyre meredekebben emelkedik. A folyamatokat figyelembe véve 2025-re a japánok majdnem egyharmada lesz nyugdíjas korú. Ugyanakkor, ezzel párhuzamosan csökken az össznépességszám is, a pesszimistább számítások még azt is látni vélik, hogy alig 30 év múlva Japán népessége jócskán 100 millió alá megy, és valahol 97 milliónál áll meg, Vietnam és Etiópia (jelenlegi) lélekszáma között. 

A jelenség azért is gyorsul, mert nagyon kevés gyerek születik, nincs utánpótlás, a 14 év alattiak száma nem éri el az összlakosság 13%-át sem. 

Az öregedés következményei pedig szintén a gazdaságban csapódnak le, hiszen ha csökken a munkaképes réteg, csökken az adófizetők száma is; ha pedig nincs adóbevétel, egyre kevesebb pénz jut szociális-jóléti kiadásokra. Ezek mértékét nem lehet csökkenteni, mi több, az egyre több nyugdíjas miatt tovább nőnek az ilyen irányú kiadások (nyugdíj, egészségügyi ellátások stb.), így marad a hitel. Mindezeket figyelembe véve már nem is olyan hihetetlen, hogy Japán rendelkezik a fejlett ipari országok között a legmagasabb mértékű, a GDP csaknem két és félszeresének (238%) megfelelő államadóssággal. 

A munkaerő számának csökkenése miatt a kormány – a külföldi vendégmunkások alkalmazása valamint a nők munkába való visszacsábítása mellett – kénytelen egyre nagyobb arányban támaszkodni az idősekre is. Már

Japán-szerte több mint 8 és félmillió 65 év fölötti dolgozik. A kormány bátorítja is a munkaadói oldalt, hogy akár 70 éves korukig is tartsák alkalmazásban munkavállalóikat, valamint hogy találjanak megfelelő munkaköröket az idősebb kollégáknak is. 

Szociális bűnözés

Az idős szülők és hozzátartozók ellátása Japánban (is) hagyományosan a gyermekek feladata. A gazdasági lejtmenet miatt azonban a megélhetés a fiatal generációk számára sem olyan egyszerű, főként a magas lakás- és lakbérárak miatt.

és ott magukra hagyják őket, így a családra sem rónak többé „terhet”.

A modern korban ez már nyilván nem merül fel, mégis, a japán nyugdíjasok egyre inkább gondolkodnak úgy, hogy eltartásuk nehéz a család számára; így inkább saját erőből, alternatív megoldásokat keresve próbálnak boldogulni – nem ritkán meglehetősen szokatlan módszerekkel. 

Az elmúlt 20 év során például jelentősen megemelkedett azoknak a bűncselekményeknek a száma, amit 65 év fölöttiek követtek el – hívta fel a figyelmet a brit közszolgálati csatorna egyik cikke. A BBC riportja rávilágít, hogy a japán börtönökben ülő nyugdíjasok egyszerű indokkal követnek el kisebb-nagyobb törvényszegéseket. Van, aki például azért lopott el egy biciklit, mert elszegényedett, és a börtön biztosította az ingyenes megélhetést. De a szóban forgó biciklilopás is a japánokra jellemző módon ment végbe, és az elkövető maga vitte a bűnjelet a közeli rendőrségre, hogy feladja magát. Az igazságszolgáltatás szigorú a lopás esetében, és a következő egy évre biztosított volt a megélhetés. Miután letelt a büntetés, az idős férfi szintet lépett, és egy parkban késsel fenyegetett meg több nőt is. Bevallása szerint nem akart bántani senkit, csak megmutatta a kést, abban bízva, hogy valaki majd feljelenti, ami meg is történt. Végül több mint 8 évet töltött a rács mögött, amely időszak még jövedelmező is lett, mivel a büntetés ideje alatt is folyósították kevés nyugdíját, aminek segítségével szabadulása után egy kis megtakarítással is rendelkezhetett. 

Ez a tendencia egyre nő,

akár gazdasági megfontolásból, akár azért, mert egyszerűen csak magányosak, a börtönökben pedig akad társaságuk is. Ráadásul, több mint egyharmaduk vállalja a visszaeső bűnelkövető szerepét is. 

A börtön azonban csak az egyik kiút az idősek magányából, és sajnos ez még a jobbak közé tartozik – folyamatosan emelkedik az időskori öngyilkosságok száma is. A pszichológusok felhívják a figyelmet arra is, hogy pontosan a magány az, ami ilyen elkeseredett lépésekre készteti a nyugdíjasokat. Nem ritka ugyanis az a jelenség, hogy a családok egyes rétegei teljesen elhidegülnek egymástól, a támogatás és törődés hiánya pedig sokszor nem jó tanácsadó. Több elítélt nyugdíjas pedig azt is elismerte, hogy ha lett volna mellettük társaság, nem követték volna el a bűncselekményeket. 

A hajlott korú rabok számának emelkedése azonban lépésekre készteti a kormányt is. Vannak olyan büntetés-végrehajtási intézetek, ahol az elítéltek egyharmada már 60 év fölötti, a börtönvezetőségnek  pedig erre az intézményeket alkalmassá kellett tennie befogadásukra – emelt számú ápolószemélyzettel, az épületek akadálymentesítésével és speciális foglalkozások szervezésével. Egyes vélemények szerint az állam komoly összegeket takaríthatna meg megfelelő és figyelmesebb szociális rendszer kiépítésével. 

A kormány azonban egyelőre oly módon fordít figyelmet az öregedés jelenségére, hogy külön rájuk fókuszáló intézkedéseket is hoz, ezek azonban kevésbé az érintettek körülményeinek javítását, inkább a társadalmi szerepüket érintik. Október elején jelentették be például, hogy

Az ezzel az igazolvánnyal rendelkezők csak korlátozásokkal vezethetnek, hogy ezzel csökkentsék a 60 év fölöttiek felelősségéből történt közlekedési baleseteket, amelyek száma az utóbbi években szintén jelentősen nőtt.

Fejlesztések, törvénymódosítások – ez lehet a jó megoldás? 

Az idősek számának emelkedése azonban nemcsak a gazdasági mutatókat befolyásolja, hanem azokat az ipari és szolgáltató ágakat is, amik a nyugdíjas korosztályt szolgálják ki. Komoly fejlesztéseken megy át a kórházi ágazat, ahol, bár figyelembe kell venni, hogy a munkaképes korosztály száma csökken, a japán technológia újításainak hála egyre modernebb robotok és berendezések segítik a betegek és idősek ellátását, legyen szó akár az intézményekről vagy az otthonápolásról. Annál is inkább, mert

ami azonban jelentősen elhúzódik, köszönhetően annak, hogy Japánban a legmagasabb a világon a várható élettartam. 

Nemcsak az életet, de annak végét is már egyre gyakrabban és egyre fejlettebb módszerekkel próbálják meg „kiszolgálni” Japánban. Bár ez minden országra és kultúrára jellemző, a temetésekre és búcsúztatásokra épült iparág különféle technológiai eszközökkel próbálja leegyszerűsíteni, egyszersmind minden igényt kielégítően szolgálni a földi életből való távozást. Egy-egy, erre szakosodott szakkiállításon a különféle koporsó-, urna- és temetési öltözet mellett a sírkövek és a temetés után az otthonokban elhelyezett házioltárok széles tárháza mellett elérhető lett az a lehetőség is, hogy az elhunyt hamvait kilőjék a világűrbe. Japánban nem kell sok ahhoz, hogy üzleti hasznot kovácsoljanak valamiből, és az egyre nagyobb piacot kínáló temetkezési ipar erre kiválóan meg is felel. 

Az elkövetkező évtizedek mindenképpen kritikusnak számítanak a szigetország társadalmi struktúrájának szempontjából, és bár a jelenséget Tokióban tudomásul vették,

Mindeközben a japán idősek továbbra is lenyűgözhetik a világot aktivitásukkal és hosszú életükkel, amit remekül illusztrál, hogy a jövő nyáron megrendezésre kerülő tokiói nyári olimpiai játékokon eddig soha nem látott számban vesznek részt önkéntesként nyugdíjasok is, akik közül sokan a hetedik x-en túl kezdtek angolul vagy más idegen nyelven tanulni, és nagy eséllyel ténylegesen is ők fogják segíteni a japán fővárosba várt látogatók tízezreit. 

Japán-cikksorozatunk hamarosan folytatódik!