Az elmúlt néhány hét megmutatta, hogy a rendszer gyenge pontja a kulcsfigurák mérhetetlen harácsolása.
„Túl vagyunk az önkormányzati választásokon, és van okunk az örömre. Azt is látnunk kell ugyanakkor, hogy minden elért eredmény ellenére nem terítettek elénk vörös szőnyeget a 2022-es parlamenti győzelem felé, az Orbán-rezsim leváltásához még rengeteg munkára lesz szükség.
A korrupciós ügyek, amelyeknek feltárásán én és kis csapatom régóta dolgozunk, elértek egy szintre, mikor már gátszakadással fenyegetnek. Illetve fenyegetnének, ha az emberek többsége, különösen a vidéki Magyarországon értesülne ezekről. Borkai Zsolt szexbotrányáról például a megyei lapban egyetlen sort sem írtak, ahogy Szolnok megyében is csak kevesekhez jutott el Boldog István viselt dolgainak híre.
A feltáró munkát én továbbra is folytatni fogom, engem ezért fizet az Országgyűlés, vagyis a magyar nemzet. Ahhoz azonban, hogy a valódi híreket el tudjuk juttatni az emberekhez, pénz kell: Facebook-hirdetésekre, reklámokra vagy adott esetben saját újságokra van szükség. Mögöttünk nincsenek állami milliárdok, mi csak a jóakaratú emberekre számíthatunk.
Létrehoztam egy alapítványt, amelynek célja kifejezetten a korrupció és a propaganda elleni harc, a valódi hírek és az építő viták támogatása. Kérem, ha teheti, támogassa a munkánkat!”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Bizonyára fáj az ERSTE-nek a bankadó.
A magyarországi ellenzéki politika és újságírás gátlástalan és aljas.
Radics Béla megüzente az „oknyomozóknak” és az ellenlábasainak is, hogy minden „disznóságot” fel tár majd róluk.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
