A dinnyepárt zöldségeket beszél

„A konzervativizmus és a környezet megóvása, a konzerválás egyazon hosszú távú politika két vonatkozása, ami nem más, mint az erőforrásokkal való jó és felelős gazdálkodás, valamint gondoskodás a megújulásukról.” Roger Scruton, a neves angolszász gondolkodó fogalmazott így Zöld filozófia című művében. Ez az Orbán-kormány agrártárcájának a filozófiája is. Környezettudatosabb, zöldebb Magyarország a nemzeti kabinet célja. 

Nagy István agrárminiszter ennek szellemében irányítja a rá bízott apparátust, s ennek jegyében nyilatkozik a sajtóban. Minap is ezt tette, mikor a Lehet Más a Politika (LMP) képviselőjének írásbeli kérdéseire válaszolt. A 168 Óra című balliberális hetilap online felületén (2019. 09. 03.) azonban úgy mazsolázta ki a tárcavezető szakszerű és tárgyilagos válaszait, hogy megint pórul járt az objektív tájékoztatás. Már ha van ilyen egyáltalán ellenzéki berkekben. Az ellenzéki média ugyanis minden eszközzel a horrorkoalíciót szolgálja. Mint a  millennarista világvége-szekták egykor, apokaliptikus klímahisztériába hajlik a liberális szó-mágia.

Lássuk, hogyan tájékoztatta félre olvasóit az újság. „Miért lehet a legutóbbi erdőtörvény óta a magyar erdőkben vegetációs időben fakitermelést végezni?" – firtatta az LMP. Ahogy mondani szokták, akkor sem mond igazat, ha kérdez. Erre utalt a tárcavezető reflexiója: „A címben feltett kérdés félrevezető, mert azt sugallja, mintha az erdőtörvény legutóbbi módosítása előtt nem lehetett volna vegetációs időben fakitermelést végezni, holott ez nem így van: az erdőtörvények a vegetációs időszakra szóló általános fakitermelési korlátozást korábban sem tartalmaztak.” Ezt a részt persze nem citálták a balkezes orgánumnál, ám kiragadták a szövegkörnyezetből ezt az önmagában állva baljósnak tűnő mondatot: „Mindemellett a vegetációs időszakra vonatkozó merev korlátozások a változó klimatikus viszonyok miatt jelenleg már indokolatlannak mutatkoznak.” A sugalmazás révén felsejlik Nagy István mefisztói alakja, amint miniszteri baltáját lóbálva irtja a magyar erdőt, a hazai zöldet, ami eddig védelmet élvezett. Bezzeg most! Száll a képzeletbeli forgács a olvasó szemébe.

Mielőtt az érdeklődő elhinné, hogy valami új, gonosz szabályozás okán tarvágásba fogna az Orbán-kormány, lássuk a tényeket. Hiszen a lényeget nem idézik a tárcavezető válaszából: „Sok esetben éppen a védelmi cél miatt szükségesek egyes tavaszi-nyári fakitermelések, ilyenek például az intenzíven terjedő, inváziós fafajok visszaszorítása. A hatályos szabályozás ezért nevesíti a vegetációs időszak helyett a „természetvédelmi célú korlátozási időszakot.” Magyarán: nem élezik a fejszét az Agrárminisztériumban, akármit is ír a 168 Óra. Az LMP miniszterhez intézett kérdésében emlegetett „természetkárosító, új jogszabályi gyakorlatról” szólva Nagy István közölte: „Felhívom a figyelmet, hogy a hatóságok éppen az említett 2017-es törvénymódosításkor kaptak olyan eszközt, amely korábban nem állt általánosan rendelkezésre: az erdészeti hatóság az erdőben folyó tevékenységet megtilthatja, vagy határozatlan időre korlátozhatja, ha az károsítja, vagy csak veszélyezteti az erdő biológiai sokféleségét, felszíni és felszín alatti vizeit, talaját, természetes felújulását, felújítását, a védett természeti értéket, vagy az erdei életközösséget.” És akkor ezen a ponton ideillesztem a 168 Óra opuszának címét: „A klímaváltozással indokolta az agrárminiszter, hogy a korábban tiltott időszakban is lehet már vágni”. Hát, erről ennyit.

Úgy tűnik a hazai politikai palettán így kevernek zöldet a kékből és a sárgából. Ám ne tévesszen meg senkit a mesterséges színezék. Nem az, aminek látszik. Régóta hajtogatom már, hogy az LMP dinnyepárt: kívül zöld, belül vörös. Éppen ezért nem kell csodálkoznunk azon a szikár tényen, hogy komoly közös ügyeinkből fake newst csinálnak, s nem bonják ki az igazság minden szeletét, ahogy szövetségesük, Gyurcsány Ferenc beismerő önvallomásását  idézzem. 

Noha fontos sorskérdéseink ezek, hiszen Európában a legnagyobb földhasználó a mezőgazdaság és erdészet: a teljes földterület 45 és 36 százalékát teszik ki. Ahogy A klímaváltozás hatásának modellezése a főbb hazai gabonafélék esetében című 2019-es szakmunka írja: „A hosszú ideig tartó aszályos időszakok következtében számolni kell az erdőtüzek növekedésével, nő a mezőgazdaság vízfelhasználása, a terméseredményekben jelentős csökkenés valószínűsíthető, a biodiverzitás csökkenésének kockázata is várhatóan növekszik.” Nagy a tét. Tudom, az Agrárgazdasági Kutató Intézet könyve nehéz olvasmány, mégis ajánlom a szakpolitikában ügyködő, zöldködő közszereplők figyelmébe.

A tájékozottság ugyanis nagyobb alázatra int e fajsúlyos témával kapcsolatban. 

***

A szerző Zöld toll-díjas miniszteri tanácsadó