Lee Durrell: a pusztuló szigetek visszavadítója járt Budapesten

Írta: Elek Aladár

Lee McGeorge Durrell (1949) amerikai természettudós, állatkerttulajdonos és médiaszemélyiség, aki 1995-ben elhunyt brit férjével, Gerald Durrell-lel együtt tettek szert nemzetközi hírnévre. Lee Durrell most Budapesten adott elő tevékenységükről és nézeteikről a környezet és a fajok sokszínűségének megőrzése kapcsán.

***

Számos más emberhez hasonlóan e sorok írója is Gerald Durrell sziporkázó írásai által inspirálva kezdett el gyerekkorában érdeklődést mutatni a szobáján kívüli világ iránt, amihez talán a legnagyobb lendületet a feleségével, Lee-vel közösen megírt Az amatőr természetbúvár adta. De ezúttal nem az általános iskolai olvasmányemlékek egyik központi alakjának személyes jelenléte miatt vártam izgatottan dr. Lee Durrell első magyarországi látogatását.

Az utóbbi hetekben, amikor az ENSZ-klímacsúcs előtt hirtelen mindenki a természetvédelem szakértőjévé vált, különösen izgatott, mi újat tud hozzátenni az egyre színesedő palettához a kihalófélben lévő fajok megmentésére szakosodott biológus-természetvédő, ám legnagyobb örömömre az első mondattól nyilvánvalóvá vált, hogy

Az est fő témái a férje, Gerald által elindított fajmegőrző és visszavadító projektek hosszabb távú működtetése, a Durrell Vadvédelmi Alapítvány ezidáig végbevitt munkájának eredményei, illetve az alapítvány jövőbeli céljai voltak, a fiatal Gerry korfui gyermekkorától – amelyet a Családom és egyéb állatfajtákból ismert meg a világ – a korábbi állatkerti gyűjtőutak során megszületett víziókon át a Jersey-i Állatkert természetvédelmi szerepvállalásáig. Ez utóbbiban még mindig erősen átütött az alapító hajdan még kétségbeesett próbálkozásnak ható elképzelése a kihalófélben lévő fajok fogságban, ellenőrzött körülmények között végzett megmentésére, különös tekintettel az apró, elszigetelt, így különösen sérülékeny szigetek ökoszisztémáit alkotó fajokra.

Mint Lee Durrell kiemelte, a tudományos világ egy részének véleménye, miszerint az általuk alkalmazott módszerek elkésett, kétségbeesett próbálkozások, hiszen egyes fajok rendkívül alacsony példányszáma miatt azok genetikai állománya menthetetlenül sérült, a férjét sosem tudta meggyőzni. 

mondta Lee, aki szerint férje „talán még akkor sem adta volna fel, ha az utolsó dinoszauruszt akarta volna megmenteni.”

Gerald és Lee Durrell

Közös eredményeik igazolták a koncepciót az első közös projekttől, a madagaszkári Angonoka-teknős kevesebb mint 400 példányt magábafoglaló populációjának 1986-os felszaporításától kezdve a hegyi csirkebéka (Leptodactylus fallax) vagy a mauritiusi vércse egyedszámának stabilizálásáig.

Beszédében Lee Durrell különös figyelmet fordított a helyi közösségek fajmentő projektekbe való bevonásának fontosságára, így a védelemre szoruló állatfajokat nem feltétlenül a Jersey-i Állatkertben, hanem az eredeti élőhelyükre leginkább emlékeztető környezetben és éghajlaton tarthatnák fogságban. Mindezek elérése érdekében a Durrell Vadvédelmi Alapítvány kiterjedt képzési programot indított, amibe

Ehhez kapcsolódik Lee Durrell legkedvesebb missziója, az eredeti élőhelyek visszaállítása, melyben szintén a helyi lakosságra támaszkodik, hiszen az ő szemléletváltásuk, az élőhelyek gátlástalan irtásának leállítása nélkül minden erőfeszítés hiábavaló volna.

Az előadás után, a hallgatóság kérdéseire adott reakciójakor nyilvánult meg igazán Lee Durrell sokszínű személyisége, miközben hol tudományos igényességgel vázolta a Mauritius-szigeteki fajmentő akciókkal kapcsolatos problémákat, hol pedig egy kisfiúnak magyarázta mosolyogva, hogy bár egy lemur biztosan igencsak vonzó házi kedvencnek tűnik,

Lee Durrell előadása megmutatta, vannak még szervezetek, amelyek a klímaváltozás bizonyítottan jelentős negatív hatásainak ismeretében sem térnek el eredetileg vállalt feladatuktól. Ezzel a döntésükkel pedig nap mint nap bizonyítják, a környezetvédelem nem feltétlenül a valós akciót nélkülöző, rendezetlen megnyilvánulásokat jelenti. 

A környezetvédelem ugyanis szólhat a káros emberi döntések évtizedeken át nyúló, tudományosan megalapozott rendbehozataláról is, amely az elveszett fajok rokonfajjal való ökológiai pótlásától a még megmenthető állományok emberi felügyelet mellett, fogságban végzett szaporításáig rengeteg különféle intézkedést magába foglalhat.