A hatvanas évek szexuális forradalma aláásta az apai és anyai szerepeket, egyre nagyobb a csonka családok aránya, ahol bizonyítottan nagyobb arányban kerülnek hátrányos helyzetbe az így felnövő gyermekek. Emilie Kaóval, az amerikai Heritage Foundation vezető munkatársával beszélgettünk az új ideológiai és gendervitákról.
Emilie Kao az amerikai Heritage Alapítvány Richard and Helen DeVos Központja a Vallásért és a Civil Társadalomért igazgatója. A Harvard Egyetem jogi karán végzett, majd nemzetközi emberi jogot tanított a George Mason Egyetem jogi karán. Kutatási területe a vallásszabadság, 14 éven át ügyvédként tevékenykedett az ezen a jogterületen történt jogsértési perekben. Az amerikai külügyminisztérium jogászaként több kontinens vallási üldözötteinek ügyét képviselte, és dolgozott az ENSZ-nek is.
***
Van egy késztetés a keresztény kulturális gyökerű országokban, hogy az állam is támogassa a család és a házasság intézményét, illetve a gyerekvállalást. Miért ez a sürgetés? Mi a baj a társadalmakban?
Az Egyesült Államokban egy mély ideológiai küzdelem zajlik a család intézménye körül. Egyébként már évtizedek óta tart, a feminista mozgalommal kezdődött. A '60-as évekbeli úgynevezett szexuális forradalom megfosztotta addigi tekintélyüktől az apai és az anyai szerepeket, a nőket pedig arra tanította, hogy ha korán megházasodnak és anyákká válnak, akkor lemaradnak az oktatás és a karrier területén. És természetesen ebből a mozgalomból nőtt ki a szabad nemi irányultság, a gender-identitás ideológiája.
A hagyományos intézmények megerősítésére történő állami beavatkozások egy ellen-mozgalom lépései?
Nem tudom, de mindenképpen hatékony jogszabályi védelmezői a házasságnak és a családnak. Az előbb említett mozgalmak erősek, és vannak nyugati országok, amelyek
hogy a jog megváltoztassa a házasság és a család hagyományos definícióját.
A jelenlegi jogi gondolkodási trend alapján az emberi jogok átalakulóban vannak, a bírósági gyakorlat pedig a nagy emberi jogi egyezmények – az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata vagy az amerikai alkotmány – szövege helyett egyre inkább egy kulturális konszenzusra figyel az ítéletalkotásban. Meg kell nézni, hány európai ország építette már be jogrendjébe az azonos neműek házasságának intézményét, arra hivatkozva, hogy ez egy új emberi jog. De a valóság az, hogy ezek mesterséges jogi fabrikációk, amelyek nem többet, csupán ezen csoportok politikai, kulturális szemléletét tükrözik.
Milyen motivációk állnak az egyetemes emberi jogi rendszer határainak feszegetése, megváltoztatása mögött?
A hagyományos emberi jogi koncepció az emberi méltóságból indul ki. A II. világháború, különösen a holokauszt szörnyűségei felerősítették ennek jelentőségét. A jelenlegi szándék azonban az emberi jogok radikális kiterjesztésére irányul, az egyén autonómiájára hivatkozva. És fő csapásiránya a szexuális irányultság szabad megválasztásának joga, a gender-identitás joga – az LMBTQ-mozgalom a nemi autonómiáról szól. És ilyen radikális jog az abortuszhoz való jog is, minden körülményre tekintet nélkül.
ez az ideológia áll a mozgalom mögött, és ez a jelenség nagyon sokat árt a házasság és a család intézményének.
Ön szerint mi az oka annak, hogy homoszexuálisok ugyanazokat az intézményeket akarják kivívni maguknak, mint amelyek történelmileg, hagyományosan heteroszexuális kapcsolatok legalizálására alakultak ki? Miért nem megfelelő az élettársi viszony?
Mert azt szeretnék, ha mindenki egyenjogúnak fogadná el az ő véleményüket a házasságról. A melegfelvonulások, a Pride utcai demonstrációinak fő célja, hogy bemutassa: mindenki egyetért a nemi irányultság szabad választásának, a gender-identitásnak az eszméjével. És szerintem ugyanez a törekvés hajtja őket, amikor a jogalkotókra gyakorolnak nyomást: hogy ez az igény megjelenjen a jogszabályokban, az állami politikai célkitűzésekben. De az ő házasságról kialakított koncepciójuk homlokegyenest más, mint az a házassági intézmény, amely az emberiség történelmében az évszázadok alatt kialakult.
És mi van akkor, ha két alapvető jog ütközik egymással? Vegyünk egy amerikai példát: egy keresztény cukrász vallási meggyőződése miatt nem akar megsütni egy olyan esküvői tortát, amelyen két azonos nemű marcipánfigura csókolózik. Melyik jog az erősebb?
A vallásgyakorláshoz való jog az amerikai alkotmány része, a nemi irányultság megválasztásának joga, a diszkrimináció tilalma azonban nincs benne. Ezeket szövetségi állami szintű törvényekben határozták meg, vagyis még szövetségi szinten sem jelentek meg. Az alkotmányos jog mindig erősebb, mint a szövetségi, de az utóbbi jogok követelése mögött nagyon erős kulturális, politikai lobbierők vannak.
ideológiai szimpátiából, ezt egyre többször látjuk. Az esküvői tortás példa esetében: ilyenkor diszkriminációra szoktak hivatkozni, pedig ez nem az. A diszkrimináció az, ha én keresztény cukrászként be sem engedném a homoszexuális párt a cukrászdámba, az összes szolgáltatást megtagadnám tőlük. De itt olyan termék előállítását követeli a pár, amely a cukrász vallásszabadságát sérti.
A képviselőház előtt hever az új Egyenlőségi törvény (Equality Act), amely a diszkrimináció fogalmát kiszélesítené: eddig nem lehetett negatív megkülönböztetést tenni ember és ember között faj, bőrszín, vallás, nemzetiség szerint, a tervezett új szabályozás alapján pedig már a nemi irányultság szerint sem. Ha tehát valaki megsérti majd az LMBTQ-emberek érzékenységét, könnyen „gyűlöletbeszéddel” gyanúsíthatják meg...
Az Egyenlőségi törvény még nem ment át a kongresszuson, de a képviselőház már valóban tárgyalja. A jelenség azonban már szövetségi állami szinten megjelent:
azért, mert nem voltak hajlandók munkaadóik utasításait lelkiismereti okokból végrehajtani. Az amerikai alkotmány pedig védi a vélemény- és szólásszabadságot, így ezen embereknek a bíróságon elvileg meg kéne nyerniük a munkaügyi pereiket, de sajnos a kulturális nyomás miatt sok bíró már nem mer objektíven, a javukra döntést hozni.
A család szerepe hagyományosan erős az amerikai társadalomban.
Igen, az.
Tapasztalja mégis, hogy gyengülőben van?
A friss házasságkötések száma az elmúlt ötven évben folyamatosan csökken az Egyesült Államokban, 72-ről 50 százalékra. Vagyis csak minden második felnőtt amerikai házas. Az elmúlt évtizedekben született gyerekek 40 százaléka már nem házasságban született, ma ez az arány már 50 százalékos. Óriási hatása van ennek a felnövekvő nemzedékekre, hiszen a generáció tagjainak fele úgy nő már fel, hogy nem látott működőképes családot maga körül. Ezek jelentős része apa nélkül nő fel, apakép nélkül – a statisztikák szerint pedig a csonka családban felnőttek között nagyobb az aránya azoknak, akik szegénységben nőnek fel, rosszabb eredményt érnek el az oktatásban vagy hajlamosabbak a bűnözésre. Talán nem kell mondanom, hogy mindennek közvetlen hatása van az amerikai gazdaságra és a társadalom szövetére is.
A kongresszusra különböző lobbicsoportok akarnak befolyással lenni: nemcsak a meleglobbi erős, hanem a konzervatív érdekcsoportok is. Ön is ilyennél dolgozik, a Heritage Alapítvány tanácsokat ad a Trump-kormányzatnak.
Az LMBTQ-lobbi szerintem nagyon erős. Ha megnézi a demokratapárti elnökjelöltek mindenkori versenyét, mindegyikük egyik első dolga, hogy a meleglobbit megnyerje magának.
Egy friss példa: a transzgender sport körüli vita – vannak fiúk, akik nőnek érzik magukat, és így a női versenyszámokban indulnak, és persze ezzel egyenlőtlen helyzetbe hozzák versenytársaikat. De: a felmérések szerint az amerikaiak csupán 27 százaléka támogatja ezt a változtatást a sportszabályozásban. Ez azt jelenti, hogy a túlnyomó többség nem akarja azt, hogy a lányok versenyébe fiúk is benevezhessenek.
Mondana olyan területet, ahol a Heritage Alapítvány lobbitevékenységének eredményeképpen a Trump-kormányzat változtatott valamilyen szabályozáson?
A vallásszabadság terén a Trump-kormányzat nagyon sok pozitív dolgot tett – ezen a téren több tanulmányunk, javaslatunk bent volt a kormányzat előtt, és be is építették az ötleteinket a változtatásokba. Ilyen például a nemi jelleget megváltoztató műtétek egészségbiztosítási szabályozásának megváltoztatása, az Obama-éra szabályozását az új kormány visszavonta. Egy másik példa, amelyért most lobbizunk, de még nem értük el: az örökbefogadási ügynökségek megerősítése. 440 ezer gyerek van jelenleg a nevelőintézeti-nevelőszülői rendszerben, a cél, hogy teljes családokban helyezzék el őket. Az LMBTQ-mozgalom eddig sikeresen lobbizott több ilyen otthon bezárása érdekében, arra hivatkozva, hogy diszkriminálnak, ugyanis csak teljes – apából, anyából álló – családoknak adnak ki gyerekeket.
fotók: Ficsor Márton
Soroson túl is van élet: elképesztő összegek mozdulnak meg, a világ legvagyonosabb milliárdosai rengeteget költenek kedvencük kampányára. De kik is ezek a nagylelkű támogatók? Mutatjuk!
Az egyháznak tervezett kabala jóval ártatlanabb azért, de a művész múltja így is felkorbácsolta a kedélyeket.
A magyar miniszterelnök a rá jellemző kendőzetlen őszinteséggel beszél Európa a nyugati világ előtt álló kihívásokról.
Az európaiak rovására adnának több pénzt Ukrajnának – mutatott rá Kiszelly Zoltán politológus az Ultrahang YouTube-csatornának nyilatkozva.
A jelenlegi elnök néhány nappal a választás előtt vállalhatatlan dolgot mondott.
Nem kis döntést kell meghozniuk november elején az amerikaiaknak – de a magyaroknak sem mindegy, ki költözhet be januárban a Fehér Házba.
Azt egyelőre nem tudni, mikor kaphatja meg az aranyérmet a Dél-Európában játszó csatár.
A Makóról az Egyesült Államokba keveredő Pulitzer József újságíróként helyezkedett el új hazájában. A szerencsének és leleményességének köszönhetően először egy St. Louis-iújságot vásárolt meg, majd betört a New York-i sajtópiacra is. A The World című napilap élén hódította meg Amerikát.
