Ott van a csőd, ott van újra – Argentína kétszázhárom éves független történelme során most tervez kilencedszerre összezuhanni. A magukat peronistának nevező populisták évtizedes felelőtlen költekezése ugyanúgy nem segített az országon, ahogy a megszorítások és az IMF-hitel sem. Mi a baj Argentínával?
„Mint tudja – minket, argentinokat az jellemez, hogy azt hisszük, mindig tudjuk az igazságot. Ehhez a házhoz sok argentin jön, aki úgy akar eladni nekem egy másik igazságot, mintha az lenne az egyetlen. Mit akar, mihez kezdjek ezzel? Mindegyiknek hiszek!” (Juan Perón Tomás Eloy Martíneznek, 1970)
A déli népek kényelmessége régi, sokszorosan bizonyított sztereotípia. Latin-Amerika országainak zömét ezért
akiknek van elég bőr a képükön ahhoz, hogy a feldolgozatlan mezőgazdasági termékek exportján alapuló gazdaságaikat úgy irányítsák, mintha azok jóléti társadalmak lennének.
Spoiler: nem azok. Argentína sem az, és az örök krízis – akárcsak a görögöknél – itt is abból adódik, hogy ezt senki nem látja be, vagy aki belátja, azt rövid úton leváltják.
Az OECD kimutatása szerint Argentína gazdaságát a szójabab, a kukorica, a szójaolaj és a marhahús exportja, valamint az ebből szerzett dollárok hajtják. Importálni főleg autókat és autóalkatrészeket, mobiltelefonokat és üzemanyagot importálnak – azaz a feldolgozatlan termékek olcsó exportjából származó bevételt drága feldolgozott termékekre költik; amire pedig nincs szójadollár, azt megveszik hitelből, már amíg kapnak hitelt.
A minden ízében posztkoloniális argentin külkereskedelmi gyakorlat
és egyáltalán nem szolgáltat semminemű alapot azokra a bőkezű rezsitámogatásokra, amiket Néstor Kirchner elnök és 2007-től 2015-ig országló felesége, Cristina Fernández de Kirchner a 2001-es államcsőd után bevezettek.
Buenos Aires
Az argentin életszínvonalat ugyanakkor épp ezek a rezsitámogatások tartják a víz felett. Macri elnök a józan ész jegyében megszüntette őket, ezzel pedig nemcsak végzetes politikai hibát vétett, de közvetetten az aktuális gazdasági krízishelyzetet is így idézte elő. A rezsiköltségek emelkedésével az argentinoknak kevesebb pénzük maradt minden másra, beszakadt a belső fogyasztás, az üzletek és vállalkozások saját megnövekedett rezsiköltségeiket a fogyasztókra terhelték, áremeléseikkel befűtöttek az inflációnak.
Az inflálódó argentin peso tavaly elvesztette értékének 50,5 százalékát a dollárral szemben, majd idén még 15 százaléknyit gyengült, a dollárral együtt drágult minden, ami import, ez újfent visszavágta a belső fogyasztást, és
Idén választások vannak, Macrit pedig minden valószínűség szerint kenterbe veri majd a Fernándezek választási együttműködése. Alberto Fernández elnökjelölt oldalán ugyanis alelnökként térne vissza az argentin politika első vonalába Cristina Fernández de Kirchner, és velük az a peronista populizmus, ami a túlértékelt pesóból, a kezelhetetlen hitelállományból és az eszeveszett jóléti kiadásokból eredő gazdasági válságot a vállalkozásokon verte le.
A Dél-Amerikában oly népszerű globalizációkritikus balos populisták visszatérésének réme mindjárt két pofont is adott az argentin gazdaságnak: egyrészt a választási vereségtől rettegő Macri igyekszik saját pályájukon megverni a populistákat, tehát szabályozni kezdte az élelmiszerárakat, a rezsiköltségeket és a valutaváltást.
Cristina Fernández de Kirchner
Ennek köszönhetően alatta is elszállt a deficit, és GDP-hez viszonyítva 30 százalékkal ugrott meg az állam adósságállománya 2018 végére. Másrészt a bel- és külföldi gazdaságpolitikában sem Istent, sem embert nem tisztelő populisták visszatérésének hírére ismét megingott Argentínában a befektetők bizalma, és nem látszik, ki akarná a választásokig üzleti nagyprojektekkel serkenteni az argentin gazdaságot.
ha senki nem fektet be Argentínában, nem növekszik az életszínvonal, a krízis politikai hasznát pedig Fernándezék fölözik majd le.
A magukat peronistának nevező populisták évtizedes felelőtlen költekezése ugyanúgy nem segített Argentínán, ahogy Macri megszorításai és az IMF-hitel sem.
Egy kiút volna az adósságmocsárból: belátni, hogy nyers szójából, marhahúsból és a világkereskedelem igazságtalanságának köpködéséből nem lesz se jóléti állam, se stabilitás. Értékesebb exportcikkek kellenek, vagy több szerénység. Argentína történelmének 33 százalékát recesszióban töltötte, ennél többet csak a Kongói Demokratikus Köztársaság szerencsétlenkedett – minderről és mindez ellen pedig csak a negyvenötmillió argentin tehet október 27-én, senki más. Igazság csak egy van, és ideje szembenézni vele - ¡al gran pueblo argentino, salud!
Legott utasítva is lett az eddig kedvelt „Lizike”, hogy lesz szíves nem beleszólni „egy másik ország politikájába”. Francesca Rivafinoli írása.
Oroszországot is, bizony, kedves Telex.hu, akik most Kiss Rajmund barátomat és kollégámat csasztatjátok.
A legújabb Tempóban a Kijev számára vesztes orosz-ukrán háborúról és a Zelenszkij-rezsim árváiról értekezett Kohán Mátyás.
A háború sújtotta ország gazdasági mutatói elég lehangoló képet festenek.
Most akkor magas vagy sem a magyar államadósság? Elszálló számokról és államcsődről is lehet olvasni, de mit mutatnak valójában a számok? Körbejártuk a témát, és megnéztük, mit hozhat a jövő Magyarország számára.
Érdemes figyelmesen elolvasni Kohán Mátyás írását erről a Káncz nevű hazaáruló, eltakarítandó gazemberről.
Az intézményvezető nem válaszolt kérdéseinkre, és most a vele készült beszélgetést is töröltetné cikkünkből. Ruszin-Szendi Romulusz fegyverbotrányával kapcsolatban pedig a rendezvény „szervezőire” tolta a tájékoztatás felelősségét.
Irányításával jutott ki a magyar labdarúgó-válogatott az 1986-os világbajnokságra.
