Argentína szabad szájú elnökével tárgyalt Trump
A vad ötleteiről ismert Milei az első állami vezető, aki találkozott az újraválasztott Trumppal.
Ott van a csőd, ott van újra – Argentína kétszázhárom éves független történelme során most tervez kilencedszerre összezuhanni. A magukat peronistának nevező populisták évtizedes felelőtlen költekezése ugyanúgy nem segített az országon, ahogy a megszorítások és az IMF-hitel sem. Mi a baj Argentínával?
„Mint tudja – minket, argentinokat az jellemez, hogy azt hisszük, mindig tudjuk az igazságot. Ehhez a házhoz sok argentin jön, aki úgy akar eladni nekem egy másik igazságot, mintha az lenne az egyetlen. Mit akar, mihez kezdjek ezzel? Mindegyiknek hiszek!” (Juan Perón Tomás Eloy Martíneznek, 1970)
A déli népek kényelmessége régi, sokszorosan bizonyított sztereotípia. Latin-Amerika országainak zömét ezért
akiknek van elég bőr a képükön ahhoz, hogy a feldolgozatlan mezőgazdasági termékek exportján alapuló gazdaságaikat úgy irányítsák, mintha azok jóléti társadalmak lennének.
Spoiler: nem azok. Argentína sem az, és az örök krízis – akárcsak a görögöknél – itt is abból adódik, hogy ezt senki nem látja be, vagy aki belátja, azt rövid úton leváltják.
Az OECD kimutatása szerint Argentína gazdaságát a szójabab, a kukorica, a szójaolaj és a marhahús exportja, valamint az ebből szerzett dollárok hajtják. Importálni főleg autókat és autóalkatrészeket, mobiltelefonokat és üzemanyagot importálnak – azaz a feldolgozatlan termékek olcsó exportjából származó bevételt drága feldolgozott termékekre költik; amire pedig nincs szójadollár, azt megveszik hitelből, már amíg kapnak hitelt.
A minden ízében posztkoloniális argentin külkereskedelmi gyakorlat
és egyáltalán nem szolgáltat semminemű alapot azokra a bőkezű rezsitámogatásokra, amiket Néstor Kirchner elnök és 2007-től 2015-ig országló felesége, Cristina Fernández de Kirchner a 2001-es államcsőd után bevezettek.
Buenos Aires
Az argentin életszínvonalat ugyanakkor épp ezek a rezsitámogatások tartják a víz felett. Macri elnök a józan ész jegyében megszüntette őket, ezzel pedig nemcsak végzetes politikai hibát vétett, de közvetetten az aktuális gazdasági krízishelyzetet is így idézte elő. A rezsiköltségek emelkedésével az argentinoknak kevesebb pénzük maradt minden másra, beszakadt a belső fogyasztás, az üzletek és vállalkozások saját megnövekedett rezsiköltségeiket a fogyasztókra terhelték, áremeléseikkel befűtöttek az inflációnak.
Az inflálódó argentin peso tavaly elvesztette értékének 50,5 százalékát a dollárral szemben, majd idén még 15 százaléknyit gyengült, a dollárral együtt drágult minden, ami import, ez újfent visszavágta a belső fogyasztást, és
Idén választások vannak, Macrit pedig minden valószínűség szerint kenterbe veri majd a Fernándezek választási együttműködése. Alberto Fernández elnökjelölt oldalán ugyanis alelnökként térne vissza az argentin politika első vonalába Cristina Fernández de Kirchner, és velük az a peronista populizmus, ami a túlértékelt pesóból, a kezelhetetlen hitelállományból és az eszeveszett jóléti kiadásokból eredő gazdasági válságot a vállalkozásokon verte le.
A Dél-Amerikában oly népszerű globalizációkritikus balos populisták visszatérésének réme mindjárt két pofont is adott az argentin gazdaságnak: egyrészt a választási vereségtől rettegő Macri igyekszik saját pályájukon megverni a populistákat, tehát szabályozni kezdte az élelmiszerárakat, a rezsiköltségeket és a valutaváltást.
Cristina Fernández de Kirchner
Ennek köszönhetően alatta is elszállt a deficit, és GDP-hez viszonyítva 30 százalékkal ugrott meg az állam adósságállománya 2018 végére. Másrészt a bel- és külföldi gazdaságpolitikában sem Istent, sem embert nem tisztelő populisták visszatérésének hírére ismét megingott Argentínában a befektetők bizalma, és nem látszik, ki akarná a választásokig üzleti nagyprojektekkel serkenteni az argentin gazdaságot.
ha senki nem fektet be Argentínában, nem növekszik az életszínvonal, a krízis politikai hasznát pedig Fernándezék fölözik majd le.
A magukat peronistának nevező populisták évtizedes felelőtlen költekezése ugyanúgy nem segített Argentínán, ahogy Macri megszorításai és az IMF-hitel sem.
Egy kiút volna az adósságmocsárból: belátni, hogy nyers szójából, marhahúsból és a világkereskedelem igazságtalanságának köpködéséből nem lesz se jóléti állam, se stabilitás. Értékesebb exportcikkek kellenek, vagy több szerénység. Argentína történelmének 33 százalékát recesszióban töltötte, ennél többet csak a Kongói Demokratikus Köztársaság szerencsétlenkedett – minderről és mindez ellen pedig csak a negyvenötmillió argentin tehet október 27-én, senki más. Igazság csak egy van, és ideje szembenézni vele - ¡al gran pueblo argentino, salud!