Miután Trump végleg leszámolt a woke-transzgender-pc-cancel culture diktatúrával, vajon mi lesz a rettegtetés tárgya?
Csak úgy kíváncsiságból.
Jól tudható már, hogy az abortusz – főleg, ha nyugati, fehér nők csinálják – a legjobb dolog, amit bolygónkért tehetünk. Az Alapjogokért Központ szemléje a politikailag korrekt hírekről.
Az Alapjogokért Központ szemléje
„Hűséges, ideológiailag jól képzett olvasóink jól tudják már, hogy az abortusz – főleg, ha nyugati, fehér nők csinálják – a legjobb dolog, amit bolygónkért tehetünk. Ennek ellenére egyes maradi, kőkorszaki csoportok még mindig gyilkosságról hazudoznak a terhességmegszakítás kapcsán és azt hangsúlyozzák, hogy a wellnesskúrával felérő beavatkozás (pardon, „szolgáltatás”) a nők számára is komoly egészségügyi kockázatokkal jár. Ennek azonban egyszer és mindenkorra vége, köszönhetően egy Zoey Thill nevű bátor aktivistának, aki egy egészen újszerű formában népszerűsíti az abortuszt, annak is a Cseh Katalin által csak „botmixerként” hivatkozott módozatát. Zoey foglalkozásain a nők egy papayán, valódi orvosi eszközökkel próbálhatják ki milyen édes érzés, amikor a nagyteljesítményű vákuum darabokra szaggatja a magzatot megtestesítő gyümölcsöt. A módszer annak ellenére működik, hogy maga a szervező is elismeri: „egy valódi abortusz sokkal kielégítőbb”. A lényeg azonban, hogy a nők ráérezzenek a dolog ízére, utána úgysem tudnak leállni a „botmixerezéssel.” Ha Ön is kedvet kapott a nevelő célzatú kiscsoportos foglalkozáshoz, kattintson a VICE cikkére!
Ha azonban még ezek után is ódzkodna az abortusztól, a terhesség alatti piálást tanácsoljuk Önnek, mely hosszú idők tapasztalata alapján majdnem olyan hatékonyan irtja a magzatot, mint a vákuum. Sajnos a legtöbb kormány a mai napig azt ajánlja a nőknek, hogy a várandósság alatt tartózkodjanak az alkoholfogyasztástól. A Telegraph cikke azonban végre rávilágít arra, hogy a honatyák honszemélyek ezen maradi álláspontja mennyire szexista és kirekesztő, ezért pedig feltétlenül le kell számolni ezzel a sötét középkorból ránk maradt barbarizmussal. Ezek alapján mi mást is üzenhetnénk terhes olvasóinknak, mint Horn Gyula kedvenc szavajárását: fenékig, elvtársak!
Sajnos viszont néha a legjobbak is hibáznak, és az abortusz-propaganda, valamint a reggeli felesezés ellenére is bekövetkezik a legrosszabb: nők gyermeket szülnek szép új világunkba. Az elmúlt években ráadásul egy újabb tarthatatlan szokás is napvilágot látott: egyre több szülő szervezett olyan bulikat, melyek során még a baba világra jötte előtt „felfedték” a csöppség nemét. Borzalmas, ugye? Manapság, amikor végre már 3-4 éves gyermekeken is végeznek nemátalakító műtétet, teljességgel érthetetlen, hogy az izgága szülők miért nem tudják kivárni, hogy a kisded eldöntse, milyen genderhez kíván tartozni. Sokszor leírtuk már azonban, hogy szinte minden sötétségből van visszaút a fény felé és – Donald Trump kivételével – mindenkinek jár még egy esély. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Gay Star News-on nemrégiben megjelent Jenna Karvunidis-interjú. A szóban forgó hölgy találta fel a „nembejelentő bulit” egykoron, mára azonban belátta, hogy a szokás összeegyeztethetetlen a genderelmélettel. Mivel pedig ez utóbbi ingatag világunk egyik megkérdőjelezhetetlen igazsága, mára Jenna is arra biztatja a szülőket, ne szorítsák bináris keretek közé gyermekeiket, inkább segítsék őket abban, hogy a jelenleg azonosított számtalan gender közül valamelyik trendit válasszák maguknak valamikor a jövőben.
Persze semmi sem tökéletes: a genderelmélet még a legképzettebb, leghaladóbb újságírókat is előre nem látott kihívások elé állítja. Történt ugyanis, hogy a Trump-féle fakenews-gyárakkal szemben az igazságot hirdető valódi amerikai médiatermékek legjobb igyekezetük ellenére sem tudtak beszámolni a demokrata elnökjelölt-aspiránsok egyes beszédeiről, kampányeseményeiről. A jótollú publicisták ugyanis attól féltek, hogy a „misgendering” bűnébe esnek, ha véletlenül valódi nemétől eltérő személyes névmással hivatkoznak valamelyik politikusra. A megoldás azonban nem sokáig váratott magára: a demokrata honszemélyek sorra jelentették be közösségi oldalaikon, hogy milyen névmással tudnak azonosulni. Ha Ön is kíváncsi, hogy melyik politikusnő szereti, ha férfiként hivatkoznak rá, kattintson az LGBTQ Nation cikkére!
Van azonban, hogy a megoldás nem jön magától és az államnak a büntetőjog eszközével kell jó útra terelnie a tévelygőket. Ez történt nemrég az Egyesült Királyságban is, ahol egy nő a szólásszabadságra hivatkozva fogalmazott meg negatív véleményt az LHTđBT$+ emberekről. Az esetről az Independentadott hírt, az írást pedig az efféle hátborzongató híreket kedvelő olvasóinkon kívül az újbeszélül tanulóknak is ajánljuk. Hiszen abból kiderül, hogy a muszlim nők helyes megnevezése ezentúl: „egy nő, aki olyan ruhát hordott, amit általában az iszlám vallás női követőivel azonosítanak”.
„Hőseink” rovatunkban a héten megismerkedhetnek azzal az Egyesült Királyságbeli személlyel, aki azért harcol, hogy gyermeke hivatalos irataiban ne anyaként, hanem apaként szerepelhessen. A Gay Star News vonatkozó riportja fontos igazságot szögez le az eset kapcsán: „a transzjogok még soha nem voltak olyan fontosak, mint ma”. Az elsőre evidensnek tűnő állítás rávilágít, hogy még az Egyesült Királysághoz hasonló haladó országokban is napi szintű nehézségekbe ütköznek a transzszülők, ha jogaiknak bürokratikus úton is érvényt kívánnak szerezni. Félve jegyezzük meg, hogy a Brexit élesedésével ezek a terhek várhatóan csak fokozódnak majd, hiszen az angol transznőket többé nem védi majd Timmermans úr vizslató tekintete. A Haladás irgalmazzon nekik!
„Újeurópaiak” rovatunkban pedig praktikus tippeket kaphatnak a sikeres menekültkérelem benyújtásához. A Pink News írásából például kiderül, a hivatalok sokkal nagyobb arányban adnak menedékjogot azoknak a homoszexuális kérelmezőknek, akik nem csak a négy fal közt élik ki vágyaikat, de rendszeresen járnak homoklubbokba és nem maradnak el az évi kötelező Pride-felvonulásról sem.
Heti gyűjtésünkben elolvashatják még a Cosmopolitan tényfeltáró írását a szexista ajándékműzli-szeletekről; a VICE cikkéből pedig kiderül, hogy a Disney-féle Oroszlánkirály nem más, mint a kolonializmus és a haldokló kapitalizmus nihilista interpretációja.”