A Mathias Corvinus Collegium által szervezett politikai iskolában találkoztam vele. Egy ottani szervező osztotta meg egy Facebook-csoportban, és ott láttam meg. Eleinte azt hittem, hogy ez kizárólag magyarországi magyaroknak szól, de aztán láttam, nem kikötés, hogy magyar diplomám legyen. A magyar állampolgárságom megvolt, így jelentkeztem. Én a családomban egy problémamegoldó, problémaközpontú gondolkodásban nőttem fel, nem szeretném a kispadról kommentálni az eseményeket, hanem szeretnék belelátni a rendszerbe, mi az, ami működik, mi az, amin javítani lehet és hogyan lehet tenni ennek érdekében. Másrészt, jogászként szerettem volna az Igazságügyi Minisztériumban dolgozni, felhasználni a megszerzett tudást. Illetve mi tagadás, szerettem volna kipróbálni, milyen Magyarországon élni. Rengeteg dolog köt ide: rokonok, ösztöndíjak, nyári egyetemek.
Olyan sok a közös szál a külhoni és az anyaországi magyarok között,
szerettem volna első kézből megtapasztalni ezt. Nekem egy nagyon kellemes csalódás a program.
Nem ezt vártad tőle?
Nem erről van szó. Csak a van egy nem túl pozitív, sztereotip kép, amely kialakult a közigazgatással mint életpályával kapcsolatban. Én úgy érzem, hogy sokat fejlődtem, amely nem csak a kapott feladatoknak volt köszönhető, hanem annak is, hogy mindenki nagyon segítőkész. Egyenértékű partnerként kezelnek, segítenek, de pont olyan feladatokat kapok, mint az osztályon dolgozók. Amikor hibázom, kijavítanak, valaki mindig ellenőrzi, amit beadok. Szóval sokat fejlődöm.