Dánia választ: jóléti és migrációs feszültségek a nyugalom országában

Dániai tájképfotók: Muray Gábor

Legóország

Az 5.6 milliós lakosú Dánia három autonóm országrészből álló alkotmányos monarchia: a szárazföldi területből (Jütland) és 443, nevet is viselő szigetből álló mag-Dánia, az önálló nemzeti közösséget alkotó Feröer-szigetek, valamint a nem autonóm, de a nemzetközi jog szerint önrendelkezési joggal („egy ország-két rendszer”) rendelkező Grönland közössége alkotja Dániát. A dán parlament, a Folketing 179 tagjából 175-öt Dániában, 2-2-t pedig a Feröer-szigeteken illetve Grönlandon választanak, négyévente. Az államfő az uralkodó,  immár 1972 óta II. Margit királynő. 

Dánia 1973 óta tagja az európai közösségnek, ahonnan azonban 1985-ben Grönland kilépett. A jelenlegi, dán értelemben vett jobboldali kormányt a konzervatív-liberális Venstre, a szabadelvűbb Liberális Szövetség, valamint a Konzervatív Néppárt alkotja. A miniszterelnök Lars Lokke Rasmussen a Venstre delegáltja. 

A „nagyon jóléti állam”

Dánia már-már közmondásosan a világ egyik legjobb életszínvonalat kínáló országa, világviszonylatban a 11. legfejlettebbnek számít. A szintén előkelő, 9. helyet foglalja el az egy főre jutó GDP tekintetében, és a kiegyenlített béreloszlás miatt is ez az egyik legkevésbé korrupt ország.  Rendkívül magasak ugyanakkor az adók: a bevételek átlagosan havi 36%-a kerül vissza az államhoz. 

Ez ugyanakkor Dánia sikerének egyik titka is. A világszerte „skandináv modellként” ismert gazdasági minta alapján az állam a magas adókból származó bevétel jelentős részét visszaforgatja a szociális és egészségügyi ellátásba, ami ezáltal magas színvonalú, és, ami még ennél is fontosabb, a kritériumoknak megfelelő minden állampolgárnak ingyenes. A skandináv országok listavezető OECD-államokat előznek meg a szociális célra fordított részarány tekintetében, Dánia GDP-jének például 28%-át fordítja ilyen célra.

családokon belül például a házastársak jogosultsága egymástól független. 

Emellett a társadalom alapvetően liberális értékekre épül, a világon például itt legalizálták a pornográfiát (1969) és a bejegyzett élettársi kapcsolatot (1989), amit 2012-ben átírtak a „gendersemleges házasság” intézményére. A népességnyilvántartási feladatokat is ellátó evangélikus Dán Népegyház pedig engedélyezi az azonos neműek házasságát is. 

Dánia hagyományosan egy toleráns és jómódú ország, ahol békésen megférnek egymás mellett a különböző nézetek, a munkáért mindenki megfelelő mértékű fizetést kap, amiért – áttételesen – jó minőségű és ingyenes egészségügyi és szociális ellátást, legyen az oktatás, nyugdíj vagy családtámogatás. 

Nem véletlen, hogy Dánia (és a többi skandináv ország is) egyre népszerűbb célországgá vált a bevándorlók és menekültek körében. A migráció felerősödött és felgyorsult: míg az 1980-as években még a népesség 1%-a volt nem nyugati származású, ma már ugyanez az arány meghaladja a 8%-ot, a 2010-es években pedig jelentősen megugrott a menekültstátuszért folyamodók száma is.

amint jóval több ellátásra szoruló (menekült, segélyeket igénylő bevándorló) került a szociális hálóba, mint amennyit a korábbi színvonalon, a korábbi bevételekből el tudtak tartani. 

Gazdasági és társadalmi feszültség 

Az olajozottan működő skandináv jólét tehát megbillent, és a gazdasági növekedés visszaesett. Az állam egy ideig igyekezett továbbra is fenntartani a színvonalat, ekkor azonban nőtt az államadósság. (Zárójelben: a „magas” dán államadósság jelenleg a GDP 49%-a, miközben a fejlett OECD-országokban ez átlagosan 111%.)

Eljött azonban a pillanat, amikor a lakosságra kellett ráterhelni a többletköltségeket, és olyan gazdasági reformintézkedéseket vezettek be, amiknek köszönhetően 2010-től kezdődően ugyan sikerült az éves gazdasági növekedést 1.6%-on tartani, az általános elégedettséget nagymértékben alátámasztó szociális ellátórendszer azonban nagyon is megsínylette. A korábban teljesen ingyenes egészségügyi ellátásban egyre több olyan elem volt, amiért újabban már fizetni kellett: míg 2003-ban még csak a lakosság 4%-a kötött magán-egészségbiztosítást, az idei (2019) évben már a dánok egyharmada tesz félre az orvosi költségeire, a népesség fele pedig már nem bízik az állami egészségügyi ellátásban sem. A rendszer fontos elemei a kórházak, de az elmúlt 10 év alatt a dániai állami fenntartású kórházak negyedét be kellett zárni. 

Drasztikusan változtatni kellett a nagyvonalú nyugdíjrendszeren is. A 65 év felettiekre fordított állami kiadásokat a korábbiak 25%-ára csökkentették, viszont a nyugdíjkorhatárt fokozatosan emelik, a jövőben akár 73 évig kitolhatják majd, miközben a minél további munkavállalásra ösztönözték a munkavállalókat. Aki pedig esetleg munka nélkül marad, az sem számíthat a korábbi segélyezési rendszerre, a munkanélküli ellátás igénybe vehető időtartamát 4 évről a felére, 2 évre csökkentették. 

2019-re Dánia-szerte 55 települési egységet nyilvánítottak egyfajta „gettóvá”, azaz olyan területté, ahol a lakosság többsége nem nyugati országból érkezett bevándorló. Ezekben a kerületekben kimutathatóan magasabb lett a bűncselekmények száma is, és megjelentek az úgynevezett „párhuzamos társadalmak”. 

Bevándorlók és menekültek 

A korábban rendkívül toleráns dán társadalmon belül lassan – vagy nem is olyan lassan – elkezdődött a nacionalizmus ébredése, elsősorban a bevándorlókkal szembeni intézkedések szigorítására.

2018-ban a kormány bevezette a gettókban élő bevándorlók gyerekei számára a kötelező iskolalátogatást. Ez már csak azért is szigorú intézkedés, mert egyébként Dániában nem kötelező iskolába járni, az iskolaköteles gyerekek taníttatásáról a szülők döntenek. A gettókban azonban már kötelezően heti 25 órát kell eltölteniük a tanintézményekben, ahol

Erősen szűkült a menedékjog elbírálásának köre is: míg 2015-ben, az európai migránsválság kezdetén még a benyújtott igények 85%-át bírálták el kedvezően, 2 évvel később, 2017-ben már csak 35%-uk kapta meg az engedélyt. 

Azok, akik menekültstátuszt kaptak, számukra speciálisan kialakított központokban élnek, ahol szintén szigorúak a szabályok. Nem vállalhatnak munkát, nem kapnak segélyt, csak az előre meghatározott időpontban étkezhetnek a közös étkezőkben, magukra nem főzhetnek. Kisméretű helyiségekben helyezik el őket, és, bár napközben elhagyhatják a tábor területét, éjszakára vissza kell oda térniük, 72 óránként pedig ujjlenyomatos azonosítással ellenőrzik a lakókat. 

A szigorítások miatt jelentősen csökkent a Dániába érkezők száma, a figyelem ezért most azokra irányult, akik már nem menekültként, hanem legális bevándorlóként élnek az országban. A jelenlegi, liberálisnak nevezett, valójában konzervatív kormány tavaly a gettóbűnözés üldözésének szigorítására hozott intézkedéseket, céljuk az volt, hogy 2030-ra Dániából eltűnjenek a gettók és a párhuzamos társadalmak.

Az intézkedéscsomag például utasította a rendőrséget, hogy a gettók területén zónákat jelöljön ki, ahol bizonyos erőszakos bűncselekményeket kétszeres büntetéssel sújtanak, de megbüntetik azokat az önkormányzatokat is, amelyek önkormányzati lakásokat utalnak ki segélyezetteknek – ezzel próbálják megakadályozni a további gettósodást. Lars Lᴓkke Rasmussen liberális miniszterelnök egyenesen a gettók eltűnését akarja. 

Migrációellenesség és a jóléti rendszer visszaállítása, mint kampánytéma

Dánia a parlamenti választások tekintetében nem követte Belgium példáját, és elkülönítette egymástól az európai parlamenti és az országos választásokat. A június 5-i szavazást megelőző kampány – a fentiek ismeretében nem meglepő módon – a migráció és a szociális biztonság, valamint az EP-kampányban is jelentős környezetvédelem köré épült.

mi több, utóbbiak még talán egy kicsit még szigorúbban.

A szocdemek (Socialdemokratiet) vezetője, Mette Frederiksen már 2018 februárjában úgy nyilatkozott, hogy pártja betiltaná a spontán migrációt, és felső határt szabna annak, hogy Dánia mennyi, nem-nyugati származású bevándorlót fogadhatna be. Ami pedig a menekülteket illeti, a segítséget észak-afrikai menekülttáborok fenntartásában látja, ami szerinte a leghumánusabb megoldás, hiszen a dán fenntartású objektumok rendezett és védett körülményeket biztosítanak a regisztrációs és menekültügyi eljárás idejére, maguknak a menekülőknek pedig nem kell a veszélyes tengeri átkelésre kényszerülniük, ha tisztességes – és legfőképpen európai – bánásmódot szeretnének kapni. 

Skandináv sajátosság lett az utóbbi években, hogy a szociális érzékenység remekül megfér a radikális bevándorlásellenességgel, és mivel mindkét vezető párt ugyanolyan radikálisan kezeli a migrációt, nem ez a téma befolyásolja a szavazók véleményét. A dánok számára a gazdaság és a szociális háló újbóli, széleskörű kiterjesztése a lényeg, egy felmérés szerint a többség inkább megfizetné a még több adót, csak hogy megmaradjon a megszokott, államilag biztosított egészségügyi és szociális ellátás. 

A szociáldemokraták ennek megfelelően meg is emelnék az adókat, legalábbis a vállalkozások és a társadalom úgynevezett „gazdag rétegének” adóterheit. Frederiksen malmára hajtja a vizet, hogy a legújabb felmérések szerint

a tehetősek és a szegényebbek közti rés pedig megnőtt – az utóbbi évek pénzügyi botrányai pedig a közvélemény figyelmét is felhívták a banki szektorban és a nagyvállalatokban eltüntetett dollármilliárdokra.

Frederiksen hadat üzent a gazdasági bűnözésnek, és a pénzmosásért kiszabott büntetési tételt például 700%-kal emelné meg. Az ebből befolyó bevételből pedig a következő 5 éven át, évi 0.8%-kal növelnék az állami kiadások mértékét, amivel visszaállna az ellátás egyensúlya. Kedveznek a nyugdíjasoknak is, a korábban bevezetett kedvezőtlen reformintézkedéseket visszafordítanák, illetve bevezetik a jelenleg nem létező korkedvezményes nyugdíj rendszerét azoknak, akik igazolni tudnak 40 évnyi munkaviszonyt. 

A liberális kormánypárt és Rasmussen miniszterelnök szerint azonban ezek veszélyes ígéretek, és arra figyelmeztetnek, hogy kormányra kerülés esetén a szociáldemokraták vagy nem tudják majd teljesíteni a vállalásokat, vagy csak úgy, hogy az államkincstár látja kárát. Az állami kiadások növelésének tekintetében egyébként Rasmussenék is majdnem ugyanazt ígérik, mint a szocdemek, csak a szám más: a liberálisok egy óvatosabb, évi 0.65%-os emelést helyeztek kilátásba. A szavazatok szempontjából létfontosságú szociális hálót pedig úgy tartanák elfogadható szinten, hogy adóemelés helyett inkább a technológia fejlesztésével próbálnának spórolni, valamint egyes területekre beengednék a magánvállalatokat is. 

Szociáldemokrata előny

Mette Frederiksen ígéretei természetesen meglátszanak a közvélemény-kutatások számain is. A május végi felmérések szerint

a második legnépszerűbb 17%-kal a kormányzó liberális Venstre.

Csak harmadik a korábban bevándorlásellenessége miatt megerősödött, konzervatív Dán Néppárt, tőlük éppen a szociáldemokraták szívtak el jelentős számú szavazatot a bevándorlás szigorításának programba vételével, és támogatottságuk vissza is esett, az EP-választáson ők vesztették a legtöbb, 3 helyet a korábbiakhoz képest. A 4-5. helyen, kevéssel 9-9%-kal a szocialisták és a zöldek állnak, alulról súrolják a 8%-ot a szociálliberálisok. A jelenleg kormánykoalíciós tag Konzervatívok csak a 7. legnépszerűbbek, alig 5.5%-kal. 

Ezek alapján az elemzők többsége szerint

azt viszont szinte biztosra veszik, hogy a következő miniszterelnököt pedig Mette Frederiksennek hívják majd. Figyelemreméltó, egyben figyelmeztető jel azonban az is, hogy a legutóbbi számok alapján bejut a parlamentbe az a „Keményvonal” (Stram Kurs) nevű szélsőjobboldali párt is, amelynek vezetője, Rasmus Paludan nemes egyszerűséggel betiltaná az iszlám vallás gyakorlását Dániában, és minden muszlimot deportálna az országból.

Bár Paludant szélsőséges kijelentései miatt 2019 áprilisában rasszizmus vádjában bűnösnek mondta ki egy dán bíróság, úgy tűnik, mégis van kereslet nézeteire, mert az utóbbi néhány hónapban átlépte a parlamentbe kerüléshez szükséges, bűvös 2%-os határt.