Hallgatóinknál elsősorban szemléletmódot, gondolkodásmódot formálunk: fontosnak tartjuk, hogy rugalmas, elfogadó, az újdonságokra nyitott, kreatív diákokat neveljünk. Olyanokat, akik bárhol a világban megállhatják a helyüket, képesek globálisan gondolkodni, ugyanakkor kiemelten figyelnek a helyi közösségekre is, és visszatérítenek e közösségeknek abból, amit ők tanultak és tapasztaltak.
Ön az első női elnöke a Quinnipiac Egyetemnek. Mennyire nehéz női felsővezetőként érvényesülni? Magyarországon igen kevés női rektor áll az egyetemek élén.
Amerikában az egyetemek hozzávetőleg harminc százalékát vezeti női elnök. Mivel én sosem tekintettem nemi szempontból a karrieremre, ezért például azt is nehéz különválasztani, hogy a megválasztásomkor tapasztalt reakciók a nememnek szóltak-e, vagy annak, hogy közel három évtized után más személy vette át az elnöki feladatokat. Egészen biztos, hogy
sokakban élnek sztereotípiák a női vezetőkkel kapcsolatban,
például többet hezitálnak egy-egy döntésnél, ugyanakkor számos női vezetővel dolgozom, és azt tapasztalom, hogy ugyanannyira döntésképesek, mint férfi kollégáik. Talán többször használjuk a „mi” formulát az „én” helyett, de e különbség is inkább a társadalmi elvárásokra adott válasz, nem pedig a nemből vagy személyiségből fakadó viselkedésforma. Egyébként pedig ha jól teljesítesz, senki sem fog nemi szempontból kritizálni.