Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
Ma a fiatalokban van egy éhség a mélyebb dolgok iránt, az Isten-kapcsolatra, rengeteg kérdésük van. A ForrásPonton ezer imaszándékot írtak a fiatalok, úgyhogy van erre igényük! Interjú.
„Ha már említetted a fiatalokat: mennyire lehet bennünket megszólítani a kongresszussal? Nálunk tényleg alaposan el kell magyarázni, hogy ez egy örömünnep lesz, nem pedig egy konferencia.
Most itt a plenáris ülés ideje alatt az egyik reggelinél megszólított itt a szállodában egy pincérlány, hogy »Találkozunk a Forrásponton!«. Tehát elég jól meg lehet szólítani a fiatalokat: én szerintem a legfontosabb – és erre hívok minden katolikust – hogy hitelesen élje az életét. Ha azt látják, hogy szépeket mondok, de egyáltalán nem úgy élek, akkor az annyit is ér. Ma a fiatalokban van egy éhség a mélyebb dolgok iránt, az Isten-kapcsolatra, rengeteg kérdésük van. A ForrásPonton ezer imaszándékot írtak a fiatalok, úgyhogy van erre igényük! De a válaszainkat le kell tudnunk fordítani a mai kor nyelvére, és azt az eszközparkot kell megtalálnunk, amelyet ők értenek. Nem véletlen, hogy élünk a modern technika eszközeivel, hogy a ForrásPontnak például volt applikációja, vagy hogy készítettük a Misevlogot. Oda kell mennünk, ahol a fiatalok vannak! Például az sem véletlen, hogy telefontartót adtunk nekik ajándékba, mert olyan dologgal akartunk kedveskedni, amit használni is fognak: nem egy szobrot, vagy valami olyat, amellyel nem tudnak mit kezdeni. Jézus is odafigyelt a legapróbb részletekre és az igényekre: megetette az apostolait és végig figyelte, hogy mire van szükségük.
Hogyan látod, a püspöki kar tagjai is értik a fiataloknak a vágyait, a nyelvezetét? Akár egy kapocs szereped is lehet közöttük.
Én azt látom, hogy mindannyiukban ott van a jó szándék, szeretnének mindent megtenni a fiatalokért, de az ő napjuk is 24 órából áll, és nagyon-nagyon sok teher van rajtuk. A legfontosabbnak azt érzem, hogy az őket segítő papok legyenek nyitottak az újra, a megszokott dolgokon való változtatásra, ha az már nem hatékony a lelkipásztorkodásban. A püspökeinkben ott van a bátorság, hogy merjenek kilépni a megszokott keretekből, de az is lehet, hogy van egy pici félelem is bennük. Az a kérdés lehet bennük, hogy »merjem – ne merjem?«, vagy esetleg, hogy »mit fognak szólni a többiek?«. Ez érthető is, hiszen az egyház inkább olyan, mint egy kapus, nem pedig csatár. Ugyanakkor, ha merünk fiatalosak lenni, akkor az jó! És sok püspökben megvan ez a lelki fiatalság. Nagyon izgalmas dolog megérteni az új generációkat, ebbe bele kell állni: mi a gondolkodásmódjuk, mire vágynak. Szerintem sokan próbálkoznak azzal, hogy megszólítják őket, ezért is jó a 777 missziója, amely sok fiatalt elér és közben mégis az igazságot mondja. Be kell vonni a fiatalokat, és kölcsönös párbeszéddel kell alakítani ezt az utat!”