Hogyan látod, a püspöki kar tagjai is értik a fiataloknak a vágyait, a nyelvezetét? Akár egy kapocs szereped is lehet közöttük.
Én azt látom, hogy mindannyiukban ott van a jó szándék, szeretnének mindent megtenni a fiatalokért, de az ő napjuk is 24 órából áll, és nagyon-nagyon sok teher van rajtuk. A legfontosabbnak azt érzem, hogy az őket segítő papok legyenek nyitottak az újra, a megszokott dolgokon való változtatásra, ha az már nem hatékony a lelkipásztorkodásban. A püspökeinkben ott van a bátorság, hogy merjenek kilépni a megszokott keretekből, de az is lehet, hogy van egy pici félelem is bennük. Az a kérdés lehet bennük, hogy »merjem – ne merjem?«, vagy esetleg, hogy »mit fognak szólni a többiek?«. Ez érthető is, hiszen az egyház inkább olyan, mint egy kapus, nem pedig csatár. Ugyanakkor, ha merünk fiatalosak lenni, akkor az jó! És sok püspökben megvan ez a lelki fiatalság. Nagyon izgalmas dolog megérteni az új generációkat, ebbe bele kell állni: mi a gondolkodásmódjuk, mire vágynak. Szerintem sokan próbálkoznak azzal, hogy megszólítják őket, ezért is jó a 777 missziója, amely sok fiatalt elér és közben mégis az igazságot mondja. Be kell vonni a fiatalokat, és kölcsönös párbeszéddel kell alakítani ezt az utat!”