Militarista vagyok

„Jól érzem, hogy szereti a rendet és a fegyelmet?

Abszolút. Militarista vagyok, ezért is mentem rendőrnek annak idején.

Ha marad a belügyi vonalon, ma hol tartana?

Nem kizárt, hogy én lennék az országos rendőrfőkapitány.

Most viccel?

Nem viccelek. A kilencvenes években fiatal tisztként kétszer léptettek elő soron kívül, nyolc év alatt még csak szóbeli fenyítést sem kaptam. Századosként szereltem le, amikor a rendőri munka mellett már nem tudtam elég időt fordítani a vállalkozásomra. Azok a tisztek, akikkel annak idején együtt végeztem, ma mind vezető beosztásban tevékenykednek a különböző állami szerveknél. Egyáltalán nem kizárt, hogy hozzájuk hasonló karriert futhattam volna be.

Sajnálja, hogy ez elmaradt?

Szerettem rendőrnek lenni, de egy fegyveres testület nem nyújthat akkora szabadságot és nem adhat teret akkora kreativitásnak, amekkorára nekem szükségem van. Viszont annyi mindenképpen megmaradt, hogy ma is szeretem, ha rend van az életemben.

És rend van?

Igen. Pontos napirend szerint élek. Szeretem, ha a dolgok egy adott koreográfia szerint zajlanak. Reggelente például legkésőbb hétkor kelek, kimegyek a konyhába, megfőzöm a kávét, beviszem Rékának, friss gyümölcslevet facsarok, beleteszek egy kis Béres-cseppet meg C-vitamint, elkészítem a reggelit a gyerekeknek, utána elfoglalom a fürdőszobát, aztán átnézem a friss híreket a neten, egy órával a felkelés után pedig már a futópadon vagyok, vagy indulok az erdőbe, esetleg a teniszpályára. Ha valamiért korábban kell elindulnom, akkor annyival korábban kelek fel, hogy mindezt akkor is végig tudjam csinálni.

Kissé kényszeresnek tűnik.

Nem tagadom. Vannak még ilyen hóbortjaim. Megkövetelem magam körül a rendet és a tisztaságot, nem bírom elviselni, ha valaki szanaszét hagyja a holmiját, ragaszkodom hozzá, hogy mindenki pakolja el, amit éppen nem használ.”