A nemzeti szuverenitást sértené, ha csatlakoznánk az európai ügyészséghez

„Mi a helyzet Simonka György fideszes országgyűlési képviselővel? Őt költségvetési csalás gyanújával hallgatták ki, ám a letartóztatását nem kezdeményezték. Mi ennek az oka?

A büntetőeljárási törvény csak a legvégső esetben tartja alkalmazhatónak a letartóztatást, és tételesen felsorolja, hogy milyen feltételek mellett lehet elrendelni. A bűncselekmény súlya önmagában nem döntő tényező, egy súlyosabb bűncselekménynél sincs mindig értelme azonnal a legszigorúbb kényszerintézkedéshez nyúlni. A konkrét ügyben csak azt tudom megismételni, amit egy képviselői kérdésre már írásban kifejtettem: hogy valamennyi letartóztatási okot figyelembe véve a főügyészség nem látta szükségesnek az indítvány benyújtását, de az ügy természetesen halad előre, és a megoldás az ügyészség részéről időben már nincs messze.

Az elmúlt hetekben ugyancsak nagy figyelmet kapott az MTVA székházába behatoló képviselők ügye, amelyben az ügyészség az ellenzék szerint megint csak pártosan lépett fel, még egy tüntetést is szerveztek az irodája elé.

A tüntetésről azt tudom mondani, hogy amíg a szervezése és a lebonyolítása a jogi szabályozásnak megfelel, addig tüntessenek csak, ez egy jogállamban természetes dolog. Ami viszont a képviselőket illeti, a Központi Nyomozó Főügyészség határozatát mindenki ismeri: a hatóság elutasította az ország­gyűlési képviselők feljelentését, ami ellen ők panaszt emeltek. A határozat azt mondta ki, hogy a képviselők nem hivatalos eljárás részeként tartózkodtak az MTVA székházában, nem ellenőrzési feladatukat teljesítették, hanem különböző követelések beolvasását óhajtották elérni, így nem lehet hivatalos személy elleni bűncselekményt megállapítani a biztonsági őrökkel szemben. A panaszokat ezért – a KNYF határozatának helyes indokaira figyelemmel – a Legfőbb Ügyészség elutasította.

Egy másik slágertéma a Czeglédy-­ügy, amelyben mások mellett Szanka Ferencet, a Csongrád Megyei Főügyészség munkatársát is támadások érték. Állítólag az Európai Bíróság összezúzta azt a koncepciót, amire az ügyet felépítették. Ennyi volt, vége?

Ezt visszautasítom, ahogy az ügyészséget és az ügyben eljáró kollégákat ért támadásokat is. Ebben az ügyben sem hangzottak el soha olyan szakmai érvek, amelyek akár csak egy pillanatra is komolyan megkérdőjelezhették volna a tisztességes és törvényes eljárást. A nyomozás rendkívül alapos volt, és szilárd tényekre emelt vádat lehetett benyújtani a bírósághoz. Arra, hogy a sajtóban milyen jellegű közlemények jelentek meg, amelyek ezt próbálták aláásni, nagyon jó példa a legutóbbi időknek ez a fejleménye, amit ön is említ. Valójában annyi történt, hogy az uniós bíróság kimondta: jogszerű volt, hogy 2015-ben a bűncselekményekkel kapcsolatba hozható cégcsoport a rendes, nem pedig az úgynevezett fordított áfa szerint fogadott be számlákat, mivel a fordított áfa szabályainak alkalmazása csak a következő évtől vált kötelezővé. Következésképp az elkövetők ebben az évben is a korábbi gyakorlatot folytatták. A vád szerint a be nem fizetett áfát a számlázási láncban később következő cég visszaigényelte, így károsítva a költségvetést.

A szocialista Czeglédy Csaba prókátorai lelkes támogatói az európai ügyészségnek. Szerintük Magyarországnak is csatlakoznia kellene ehhez az új »szuperhatósághoz«. Ön viszont inkább az Eurojustot erősítené meg, mint azt a napokban egy konferencián kifejtette.

Régóta foglalkozom ezzel a kérdéssel legfőbb ügyészként, kutatóként és egyetemi tanárként is. Az uniónak vannak sikertörténetei: ilyen az OLAF és az Euro­just is, ami a bűnügyekben való nemzetközi igazságszolgáltatási együttműködést koordinálja magas színvonalon, nagy hatásfokkal. Az alapszerződés tehát, nem véletlenül, ennek megerősítését irányozta elő, vagyis az eredeti gondolat az volt, hogy a Eurojust alakult volna át európai ügyészséggé. Ezt a forgatókönyvet mi is támogattuk volna, hiszen mindig az élharcosai, szorgalmazói voltunk a Eurojust égisze alatt működő közös nyomozócsoportok megalakításának, amelyek eredményesen léptek fel a határokon átívelő bűnözéssel szemben. Az európai ügyészség esetében nem látom biztosítottnak a szakmaiságnak ezt a magas fokát, és elgondolkodtató az is, hogy bizonyos körben feljogosították rá, hogy válogasson az ügyek közül. A tervezett működése ráadásul alkotmányossági aggályokat is felvet, sérti a nemzeti szuverenitást, mert amíg a közös nyomozócsoportban együtt dolgozó rendőrök és ügyészek megmaradnak a hazájuk szerveinek kötelékében, az európai ügyészség munkatársai egy nehezen felügyelhető, nemzetek feletti hatóság széles jogkörrel felruházott emberei lesznek.”