Előre lépett Marco Rossi válogatottja

„Végül, de nem utolsó sorban a párharcmutatók közül érdemes kiemelni, hogy a finnek ellen 22 szerelést mutattunk be, ami a vizsgált meccseket tekintve a legtöbb volt az elmúlt egy évben, és az ehhez társuló, 61 százalékos szerelési hatékonyság is az északiak ellen volt a legmagasabb. Az is biztató a jövőre nézve, hogy a párharcokban kimondottan erős görögökkel szemben az összes párharcot tekintve csak kicsivel maradtunk alul (54–46%), és például támadásban 43 párharcot tudtunk nyerni (49%), ami a legmagasabb szám volt az elemzett találkozók közül.

Ugyanakkor továbbra is kevés a jó csel, a finnek ellen 11-et, a görögökkel szemben nyolcat mutattunk be, márpedig a cselekre nagy szükség lenne egy lendületesebb támadójátékhoz. Továbbá jobban kell figyelni, hogy ne veszítsünk annyi labdát a saját térfélen, mint legutóbb, a görögök ugyanis 16-szor szerezték meg a labdát a mi térfelünkön, a vizsgált másik négy meccsen ilyenre nem volt példa.

Mindezeket együttvéve elmondható, ha a jelzett hiányosságokban fejlődni tudunk – több kulcspassz, több csel, több lövéssel záruló akció –, és megmaradnak azok az erények, melyeket a legutóbbi két meccsen felvillantottunk, úgy mint a pontosabb és gyorsabb passzjáték, az ellenfél kulcspasszainak megakadályozása, a második hullámból érkező eredményes támadójáték, akkor jó útra léphet a válogatott. Ehhez kellenek az olyan jó egyéni teljesítmények, amilyet a görögök ellen például Kleinheisler Lászlótól vagy Kovács Istvántól láthattunk, és az is sokat segíthet, ha Szalai Ádámot már nemcsak megtalálják a társak, hanem gólokat is tudunk szerezni a hozzá eljutott labdákból.

Most úgy tűnik, a fentiekhez minden adva van, mert megvan a kellő összhang a csapat és Marco Rossi kapitány között, van egy kialakult elképzelés, ami mentén halad a csapat, és mindenki egy irányba húzza a szekeret. Kíváncsian várjuk a folytatást október 12-én, Athénban…”