Az államok közül csak a magyar segít

„A levantei és mezopotámiai társadalmak sok nehéz korszakot éltek meg, sok üldöztetésnek voltak kitéve. Ami ma zajlik Irakban és Szíriában, az korábban többször megismétlődött. A nagy probléma az, hogy a keresztény társadalom létszámában csökken, sokan elvándorolnak a térségből. Mit tud tenni a magyar kormány, a magyar nép, avagy Európa és a nyugat, hogy megoldja ezt a problémát?

Mi két dolgot kérünk a nyugattól. Először is; legyen meg az akaratuk arra, hogy megállítsák a háborút. Ennek a háborúnak nincs értelme, nincs vége, kizárólag a rombolás, gyilkolás és az üldöztetés jellemzi. Ezért azt kérjük tőlük, hogy mondják, ki legyen vége, elég a háborúból.

Másodszor az kérjük, hogy álljanak ki amellett, hogy akiket elűztek, visszatérjenek hazájukba, hogy folytassák életüket, történelmüket és kultúrájukat. Segítsenek helyreállítani otthonaikat. Mert hiába mondjuk nekik, hogy jöjjenek vissza, ha háború van és romokban hevernek az otthonaik.

Attól függetlenül, hogy felelős vagy sem a nyugat ebben a háborúban, én úgy gondolom, hogy igenis nagy felelőssége van benne, kötelessége közösen vinni velünk ezt a terhet, ha valóban jó szándék jellemzi. Bár én személy szerint kétlem, hogy így van, ennek ellenére mi reménykedünk.

Mi a remény közössége vagyunk.

Ha jól tudom, a maronita és a magyar katolikus egyház kapcsolata hat éve kezdődött. Őboldogsága 2012-ben tett látogatása óta megerősödtek a két egyház közötti oktatási és kulturális kapcsolatok. Milyen irányú fejlődésnek indult ez az együttműködés? Hírül adtuk, hogy a magyar kormány harminchárom templom helyreállítását is támogatja Libanonban.

Valóban, Magyarország és a magyar kormány érzékenyen követi a keresztények helyzetét. Nem fanatizmusból teszi, hanem meggyőződésből, hogy a kereszténység szükséges az iszlám világnak. Mert a magyar kormány keresztény értékrenddel rendelkezik, amit fontos megőrizni a Közel-Keletnek és az iszlámnak is. A muszlimok is ugyanezt mondják. A vallásos muszlimok azt mondják, hogy a keresztények fontosak az életükben. Ebből kiindulva Magyarország kiemelt álláspontot képvisel. Igaz, sok európai szervezet segít, de mint állam, csak a magyar érzékeli ezt, és segít a mérsékelt irányzat fennmaradásában a Közel-Keleten.

Tavaly kezdeményezték az iraki és szíriai pátriárkák meghívását, akiknek segítséget nyújtottak, hogy helyrehozzák templomaikat. Segítettek az embereken, hogy felépítsék otthonaikat. Libanonban is segítenek a helyreállításban és az emberek hazatérésében. Ezek a kezdeményezések a közelmúltban indultak. Nincsenek régi kapcsolataink, ezért sincsen nagy libanoni közösség itt. Ebben a nyitottságban Magyarországnak kiemelt helye van, mi pedig értékeljük a magyar állam erőfeszítéseit. Sok tisztviselőt láttam, akik érzékenyen állnak ehhez. Azon vannak, hogy minél több fiatal egyetemista jöhessen Magyarországra folytatni a tanulmányait. Bátorítják a fiatalokat, hogy vegyenek részt ösztöndíjprogramokban és a diákcsere-programban.

Igazság szerint köszönetet szeretnék mondani a magyar államnak, hogy ilyen álláspontot képvisel a közel-keleti keresztény entitással kapcsolatban, mert tudja, hogyha segíti a keresztényeket, ezzel a békét és a mérsékelt irányzatot támogatja a Közel-Keleten.

Bízunk abban, hogy ez az együttműködés, ami egyrészt a magyar állam és egyház, másrészt a közel-keleti egyházak között létrejött, minél szélesebb körben fog kibővülni. Az interjún keresztül szeretném megköszönni minden magyarnak a támogatást.

Örülnék annak, ha a magyar nép szervezett utakon, turistaként jönne hozzánk, hogy megismerjenek minket. Mert ha a kereszténységről beszélünk, a nyugati emberek fejében csak szegény elveszett egyének vannak a térségben. Nem tudják, hogy itt templomok, pátriárkák, püspökségek, közösségek, iskolák és intézmények vannak. Úgy gondolom, hogy rólunk, mint egyénekről beszélnek és nem mint egyházról.

Holott mi létező egyházak vagyunk és az jelenthet biztosítékot a keresztényeknek, hogy az egyházak maradnak, igaz csökken a létszámunk, de Jézus jelenléte segít minket. Reménykedünk abban, hogy a magyar emberek meglátogatnak minket, és csereprogram keretében a mieink is látogatást tehetnek Magyarországon. Ez a barátság nagyon fontos keleten. Lelkileg feltölti az mieinket, ha valaki nyugatról meglátogatja őket. Úgy érzik, nincsenek magukra hagyva, tőrödnek velük. Nektek pedig az a feladatok, hogy az oldalatokon keresztül bátorítsátok az embereket.”