10+1 kedvenc rettegőm

Paul Lendvai – Kezdjük az egyik nagyöreggel. Lendvai évtizedek óta Bécsből tájékoztatja félre a nemzetközi közvéleményt a magyar belpolitikai helyzettel kapcsolatban, 2010 óta azonban hihetetlen fordulatszámon pörög a rettegés. A demokrácia és jogállam szeretetét megkérdőjelezi azonban az a tény, hogy Lendvai a jóléti Ausztriában élve volt a magyar kommunista rendszer több mint lelkes kapcsolattartója, hogy aztán a rendszerváltás utáni demokratikus jobbos kormányok idején váltson rendre rettegő üzemmódba. Előnyös csere volt, a piacon erre mutatkozott nagyobb igény. Azt remélem nem kell megélnünk, hogy Paul újra a hobbijából egészíti ki a járandóságát.

Heller Ágnes – Régen az elvtársaitól rettegett az ország, ma ő retteg. Évtizedek óta retteg az ordas eszmék újbóli megerősödése miatt, mindenről a történelem legsötétebb időszaka jut eszébe. Istennek hála ebbéli tevékenységében senki nem zavarja itthon, csak a rettegésre összpontosíthat. Kell is a zavartalan nyugalom, hogy beleéléssel játssza a szerepét. Ha nincs rettegés, nincs médiamegjelenés. Ez ilyen egyszerű.

Farkasházy Tivadar – A legnézettebb magyar tévéadó kiemelt sztárjaként a Heti Hetesben aggódott hétről hétre 2016-ig. A műsor megszűntével öntötte el az igazi páni félelem, olyannyira, hogy végül a legendás szárszói találkozókat is felfüggesztette. Talán észrevette, hogy egyre kevesebben értik az ő kifinomult, kikacsintós humorát. Korábban sem nevettetett meg senkit, de legalább vastagon díjazták.

Alföldi Róbert – Ugyan rendezőként beásta magát a kultúrharc egyik oldalának szűk elitcsapatába, azonban úgy, mint politikai hisztériakeltési fejedelem, kicsit mindannyiunké lett. Úgy képes folyamatos rettegést és üldöztetést szimulálni, hogy közben senki nem háborgatja vitatható színvonalú munkájában. Egy kedves ismerősöm beszámolóját idézném, aki elmondta, hogy: két idős hölgy a villamoson arról diskurált valamikor a tavasz folyamán, hogy szegény Róbertet, a színpadról és a rendezői székből egyaránt lekeverte a hatalom. A dolog szépséghibája pusztán annyi volt, hogy a néniktől néhány méterre egy képernyőn reklám futott, amely éppen a Művész Úr várható előadásait reklámozta. Ez a valódi diktatúra! És a valódi művészet: úgy eljátszani az üldözöttet, hogy közben minden lehetőséged megvan az érvényesülésre, a megjelenésre. A nénik beszélgetésének van egy fontos tanulsága: az igazság gyurmaként formálható, az lesz belőle, amit akarsz, csak fantázia kell hozzá.

Schilling Árpád – A baloldali meggyőződésű rendező, megrémült a Fidesz zsinórban harmadik választási győzelmétől, Franciaországba rettegte magát. Nem látott arra garanciát, hogy a demokrácia deficittel sújtott országban kibontakoztathatja tehetségét. Magyarán, úgy aggódott a demokrácia állapota miatt, hogy egy demokratikus választás eredményétől megrettenve egy másik országba költözött. Legemlékezetesebb rendezése a saját lakásának a teraszán valósult meg. A dráma címszavakban összefoglalva: Soros, Hitler bajusz, ütősnek szánt üzenet, lebőgés.

Fischer Iván – Karmester és komponista. Bár eredetileg komolyzenében utazik, azonban igazán maradandót a rettegés műfajban alkotott. Ő volt az az ember is, aki Hillary Clintont is agitálta annak érdekében, hogy aggódjon hangosabban a magyar demokráciáért. Azaz egy levélen keresztül feljelentette a magyar jobboldalt a hűbérúrnőnél, hogy Magyarországon bontják a demokráciát. Amolyan utazó anti-nagykövet. Én felállva tapsolok minden előadása után.

Jámbor András – Igen, senkit ne tévesszen meg a látszat, a tetszetős hangzású név és a joviális fizimiska is egy nagybetűs rettegőt takar. Bár kétségtelen, hogy munkássága nyomokban korrektséget is tartalmaz, azonban a Mérce fő tevékenysége, hogy napról napra eltemesse Magyarország jövőjét. A demokráciaféltés és a jogállam siratása mellett szakítanak időt arra is, hogy a kommunizmust és annak elborult agyú ideológusait mentegessék. Paul Lendvaiban, Heller Ágnesben és merce.hu szerkesztőiben az a közös, hogy abban az esetben lennének a legnyugodtabbak, ha a mindenkori szélsőbal irányítaná a demokráciát.

Róna Péter – Egy igazi többfunkciós rettegő. Nem pusztán a jogállam megsemmisülését éli át hitelesen minden nap, ő a magyar gazdaság leghangosabb siratója is. Elemzések hosszú sora jelent meg tőle az elmúlt nyolc évben a keze alól arról, hogy a gazdasági fejlődés fenntarthatatlan, ezután jön a feketeleves, már a fazék alját kapirgáljuk. Ő a közgazdászok Anettkája, Molnár Krisztiánja, Bartos Cs. Istvánja egyszerre. Többek között azért lehetünk hálásak neki, mert a második Gyurcsány-kormány tárgyalóbizottságának tanácsadójaként elősegítette hazánk IMF-hitelfelvételét. Örökké hálásak leszünk neki.

Karafiáth Orsolya – Egy régóta feltörekvő név, aki a hírnevét irodalmi, illetve a kulturális életben végzett korábbi munkájával alapozta meg. Gondolt egyet, és ezt a bizalmi tőkét a közéleti megmondásban kezdte el kamatoztatni. Orsolya több, egymástól teljesen független szakterület tudora. Szépségápolás, életmód, irodalom és persze politika. Nemrég beválasztották a legbátrabb 25 magyar közé. Ő azért tartja önmagát bátornak, mert a mai Magyarországon ki meri nyitni a száját, el meri mondani a véleményét, amikor ezt a jogát semmi nem veszélyezteti. Hallatlan vakmerőség.

Kálmán Olga – Vitathatatlanul a legrokonszenvesebb rettegő, aki az arcjátékával is érthetően fejezi ki érzelmeit, gondolatait. Ő nem csak rettegő, ő az, aki dramaturgként, porondmesterként a rettegéshez megteremti a feltételeket. Pályája alatt számtalan csodálatos alakítása volt, sosem rejtve véka alá, hogy melyik politikai oldallal szimpatizál. Számomra legemlékezetesebb performanszát, a Schiffer Andrással folytatott beszélgetése alkalmával mutatta be. Akkor bebizonyította, hogy nem csak rettegni, de felháborodni is képes gombnyomásra. A kellemesen akolmeleg ATV-s miliőjét és vendégkörét gond nélkül vitte át és képviseli mai napig a Hír TV-n – mondja valaki, hogy ez nem professzionális rettegésteljesítmény!

Tamás Gáspár Miklós – Ő talán ingyen is vállalja a rettegést, ha úgy alakul; de az biztos, hogy a lehető legteljesebb magyar sajtóspektrumot teleírja és -beszéli egyedi hangvételű rettegéseivel. Az bizonyos, hogy ő a legérdekesebb színfoltja a rettegők táborának.