A csoport munkájában kúriai bírák mellett részt vettek alsóbb fokú bíróságok bírái, külső szakember, jegyző, valamint az Igazságügyi Minisztérium, az Országos Bírósági Hivatal, a Magyar Birtokvédelmi Szövetség és az ombudsmani hivatal képviselője.
A Kúria tanácsvezető bírája kiemelte: fontos a bíró és a jegyző közötti visszacsatolás, ám ez nem mindig megfelelő. A bírók határozataikban a szükségesnél jóval kevesebbszer idézik vissza a jegyző eljárását. Az esetek kétharmadában meg sem küldik döntéseiket a jegyzőknek, holott ezt ők igénylik és a joggyakorlat egysége szempontjából is hasznos lenne – igaz, erre jogszabály nem kötelezi a bírókat. A jegyzők túlnyomó többsége ugyanakkor még mindig papíralapon, postai úton terjeszti fel az ügyeket a bírósághoz, holott a megfelelő informatikai rendszer kiépítésével sok időt és pénzt lehetne megtakarítani.
A vizsgálat megállapította azt is, hogy az országban működő 1700 polgármesteri hivatal közül kevesebb mint 300 alkalmazza eljárásaiban a bizonyos ügyfélcsoportoknál – jogi képviselővel eljárók, gazdálkodó szerveztek – két éve kötelező elektronikus sablonokat. A polgármesteri hivatalok ötödében a vizsgált időszakban még elektronikus hivatali kapu sem volt, ami nemcsak az ügyfelek és a hivatal, hanem a bíróság és a hivatal közötti kommunikációt is jelentősen nehezíti.
A vizsgált ügyekből kiderült, hogy a bíróságok gyakran nem rendelkeznek a még nem jogerős döntés előzetes végrehajthatóságának elrendeléséről, holott a törvény szerint a birtokvédelmi ügyekben ez többnyire kötelező – jegyezte meg a kúriai bíró.
A munkacsoport megfontolásra javasolja a jogalkotónak, hogy a társasházi törvény módosításával birtokvédelmi ügyekben egyértelműen szélesebb perbeli jogképességet biztosítson a társasháznak a társasházi közös tulajdonnal kapcsolatos ügyekben, ami elkerülhetővé teszi, hogy akár százával kelljen társasházi lakóknak perbe lépniük. Indokolt a szabályozásban lehetővé tenni a jegyző előtti egyezségkötést, valamint a kérelem visszavonását is.