Újra életjelet adott magáról Schilling Árpád: azonnal lerasszistázta a magyarokat
„A romák diszkriminációja közmegegyezésen alapul. Mondhatni népszokás” – fogalmazott a rendező.
A roma közösség immár közel hatszáz éve a magyar társadalom integráns része.
„»Homlokomon két aranypánt van. Az egyik a cigányságom, a másik a magyarságom.« Az idézet Péli Tamás festőművésztől származik, akinek gondolata hűen tükrözi a hazai roma/cigány közösségek kettős identitását.
Az 1990 óta április 8-án ünnepelt Nemzetközi Roma Nap jó alkalmat kínál arra, hogy felhívjam a figyelmet roma származású honfitársaink munkájára és az általuk elért eredményekre. Olyan sportolókra, művészekre, kutatókra, orvosokra, pedagógusokra és sok más szakma és hivatás roma származású képviselőire gondolok, akik nem csak szűkebb közösségüket segítik, de a többségi társadalom minden tagja számára kiemelkedően értékes tevékenységet folytatnak.
Nem beszélhetünk azonban a romáknak a magyar társadalomban betöltött helyzetéről anélkül, hogy a gyarapodó számú tehetséges diákok és egyetemi hallgatók, szakemberek vagy a roma nemzetiség képviselői közéleti aktivitásának erősödése mellett ne ejtenénk szót azokról a mélyreható szociális problémákról, amelyekkel roma nemzetiségű honfitársaink tömegei az oktatási szegregáció vagy a munkaerő-piaci marginalizáció terén szembesülnek. Nehéz büszkén vállalnia roma nemzetiségét és kultúráját annak az embernek, aki ugyanezen identitásának hátrányos következményeit esetleg napról napra kénytelen tapasztalni.
A roma közösség immár közel hatszáz éve a magyar társadalom integráns része. Épp ezért fontos a Nemzetközi Roma Napon kiemelten odafigyelnünk a jó és lelkesítő példákra, azokra a roma példaképekre, akik származásukat felvállalva reményt adhatnak és utat mutathatnak azok számára is, akik ma még nem látják a hátrányos helyzetükből való kitörés lehetőségét.
Péli Tamás bevezetőben már idézett gondolata volt az ötlet- és névadója a Roma Sajtóközpont által 2015-ben indított kezdeményezésnek, az Aranypánt díjnak, amely lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjük – és elismerjük – azokat a magyar roma embereket, »hétköznapi hőseinket«, akik szaktudásukkal, lelkesedésükkel, kreativitásukkal és tettvágyukkal fontos szerepet játszanak közvetlen környezetük és közösségük építésében, valamint a pozitív társadalmi szemléletformálásban.”