Századvég: Nagy a törés Nyugat- és Kelet-Európa között, de Sorost mindenki utálja

Az európaiak többsége nem ért egyet az EU-s politikai elittel, valamint törésvonal figyelhető meg Észak-Európa és Dél-Európa, Nyugat-Európa és Közép-Európa között – ez a mérlege a Századvég 28 országra kiterjedő, idén harmadszorra elvégzett kutatásának, amelyben az európaiak közérzetét, a migrációhoz és az EU-hoz való hozzáállását vizsgálták. 

Az európai nemzetek közérzetét, valamint az európai integrációhoz és a bevándorlás kérdéséhez való viszonyulását vizsgálta a Századvég csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémián bemutatott kutatása, a Merre tart Európa? Project 28. 

Mint azt Barthel-Rúzsa Zsolt, Századvég elnöke elmondta: a projektet 2016-ban indították útjára, majd a felmérést megismételték 2017-ben és 2018 februárjában is.  Hozzátette: azért teszik mindezt, mert érdekli őket az emberek véleménye, ami a valóságot mutatja meg, és amivel a nyugati elit sokszor nem akar, nem mer szembesülni.

Az elnök úgy véli, láthatóan szakadék van az európai elit és az európai emberek gondolkodása között, a rosszul értelmezett multikulturalizmus és liberalizmus pedig olyan veszélybe sodorja Európát, amiből nehéz kilábalni. Ma a hagyományos értékeket Közép-Európa őrzi, itt még fontos az emberek véleménye a politikai elit számára – jelentette ki Barthel-Rúzsa Zsolt.

Hamis az EU-pártiak és a szkeptikusok szembeállítása?

A rendszerváltás óta sokszor mondtuk, hogy Európa a jövőnk, és nem földrajzilag értettük, hanem  a megosztottság végeként – emlékeztetett Gulyás Gergely fideszes frakcióvezető. Mint mondta, az EU-hoz való csatlakozás közös célkitűzés volt, és ez a cél helyes volt, még akkor is, ha kicsit hasonlított a megítélése a rendszerváltáséhoz: a csoda elmaradása miatti csalódás lett úrrá sokakon. Így az EU-s csatakozás sem jelentette azt, hogy a csodavárás beigazolódott volna. 

Gulyás Gergely leszögezte: nem igaz a baloldal által alkotott kép, hogy ők integrációpártiak, a jobboldal pedig EU-ellenes. Az EU-s csatlakozás utáni hat éven át ugyanis, amíg a szocialista-liberális kormány vezette az országot, semmilyen EU-s elvárásnak nem feleltünk meg – ehhez a jobboldal hatalomra kerüléséig kellett várni. 

Így ma már nem európa beteg embere vagyunk, hanem hozzájárulunk a közöshöz: 4,1 százalékos a gazdasági növekedés, ami a második legjobb eredmény volt tavaly az EU-n belül; 3,1 százalékos a  munkanélküliség, s ez is az egyik legjobb. 

Ma a kormány döntésétől függ, hogy esetleg be akarjuk-e vezetni az eurót – mutatott rá Gulyás Gergely. Ezt a közgazdászok szerint akkor érdemes megtenni, ha a nyugati életszínvonal 85 százalékáig eljutunk, miközben ma 69 százalékon állunk. Így az az érdekünk, hogy kétszeres tempóban növekedjünk az EU-hoz képest – összegezte a képviselő.

Több vagy kevesebb Európa?

Gulyás Gergely vázolta: Európa elbizonytalanodott, az EU-s polgárok többsége pedig úgy gondolja, hogy gyermekei rosszabbul fog élni, mint ő élt a migrációs válság előtt. Európában a világ lakosságának 7-8 százaléka él, akik a Föld GDP-jének 25 százalékát termelik meg, miközben országaik a szociális juttatásainak 55 százalékát kínálják, ami versenyhátrány, de életszínvonal-beli előny.

Brüsszel rendkívül távol áll az európai polgároktól – jegyezte meg a Fidesz elnökségi tagja, hozzátéve: az EU-ban vagy a polgárok számára életidegen kérdésekről döntenek, vagy az országukat kritizálják. Brüsszel számtalan területen hozhatna jó döntéseket, ezzel szemben néhány területen lopakodó hatáskörelvonó szándékkal lép fel. Az Európai Parlamentben pedig politikai vitákat próbálnak jogállami köntösben eldönteni. Gulyás Gergely szerint ugyanakkor jó , életközeli döntés volt a roamingdíjak eltörlése vagy az európai elüli repülőjáratok késésének szankcionálása.

Több vagy kevesebb Európa? – tette fel a kérdés Gulyás, rámutatva: a magyar kormánypártok számos kérdésben éppen a mélyebb integráció pártján vannak, például automatikus szankciókat szeretnének a gazdasági kritériumok áthágása esetén, hogy az Európai Bizottság elnöke ne mondhassa azt Párizsban, hogy a franciák nem azért nem teljesítik ezeket a követelményeket, „mert ez Franciaország”.

A kevesebb vagy több Európa kérdése így nem értelmezhető, mivel ez attól függ, melyik területről beszélünk: van, ahol mélyebb integráció kell, és van, ahol már túlszaladtunk. 

Gulyás Gergely kifejtette: a migráció és a biztonság területén került leginkább szemben Európa saját akaratával, mivel már 2015-ben sem volt olyan nemzet, ami a migrációt támogatta volna. Ez a kérdéskör ugyanakkor egy identitásvitát is megnyitott. Hogy mit jelent európainak lenni, arra olyan mértékben széttartóak az egyes társadalmak válaszai, hogy közös válaszuk nem lesz – mutatott rá a képviselő, állítva: ezért a kirekesztéssel szemben toleranciára van szükség egymás iránt, a különféle álláspontok elviselésére. Nekünk nem kell minősíteni a svéd kormány migrációs álláspontját, és nem akarunk a svéd polgárok helyett dönteni erről, de ők se tegyék ezt velünk. 

Pesszimista Európa

A kutatás eredményeit Lánczi Tamás, a Figyelő főszerkesztője ismertette. Mint mondta, a kérdéssor három éve változatlan, ahogy a módszertan is: mind a 28 országban ezer fős mintának tették fel a kérdéseket. 

Európa extrém módon pesszimista a saját jövőjét illetően, optimizmust a perifériákon láthatunk – jelentette ki Lánczi, megjegyezve: emögött olyan társadalmi folyamatok állhatnak, mint a migráció, annak megoldatlansága, általa okozott biztonsági problémák és a személyes félelemérzet.

A legtöbb nyugat-európai szerint a gyermekei rosszabbul fognak élni, ez ügyben csak Közép-Európában uralkodik optimizmus: hazánk mellett a lengyelek és a baltiak néznek bizakodóan a jövőbe.

Az európaiak nem akarnak több Brüsszelt, viszont több nemzeti szuverenitásra vágynak, szemben a politikai elit törekvéseivel. Tapasztalható ugyanakkor egy megosztottság is: a legtöbb nemzet mintha jobban bízna a saját vezetőiben, és inkább nemzeti hatáskörben tartanák a legtöbb ügyet, de kivételek is vannak: a németek, a spanyolok, a görögök és az olaszok, akik a bevándorlás legnagyobb elszenvedői, ezért a kvótában látják a megoldást. 

A bevándorlás: probléma

Ezzel együtt az európaiak háromnegyede problémát lát a bevándorlásban, és a muszlimok számát is aggasztónak ítélik meg. A veszélyérzetet a terroristatámadások táplálják: Franciaországban és a Benelux államokban extrém módon magas, 90 százalékos a terrortámadásoktól való félelem. Legkevésbé a közép-európaiak tartanak ilyesmitől, a legjobb a biztonságérzet Magyarországon és Észtországban. Ugyanakkor a válaszmegtagadók és titkolódzók aránya is nőtt. A bevándorlók ráadásul az európaiak szerint a gazdasági növekedéshez sem járultak hozzá, hiába sulykolja ezt a média. Emellett míg 2016-ban úgy gondolták, hogy menekültek érkeznek, addig 2018-ban már világos az európai polgárok számára, hogy az illegális bevándorlók túlnyomó többsége gazdasági okokból érkezik ide – foglalta össze Lánczi Tamás a kutatás eredményeit. 

A kvóta ügyében tapasztalhatóak törésvonalak észak és dél közt, valamint nyugat és kelet közt, de nem az attitűd más, hanem a megoldási javaslat: senki sem szeretne bevándorlókat, csak a nyugatiak szeretnék egy részüket keletre passzolni, a keletiek viszont nem akarják ezt. Sőt: igazából  egész Európa a keletiek szigorúbb migrációs politikáját részesítik előnyben. A problémát pedig helyben, nem pedig a schengeni határokon belül kellene kezelni a többség szerint. Az európaiak a családegyesítés lehetőségével sem értenek egyet.

A felmérés szerint a 28 ország polgárainak az NGO-król is határozott álláspontja van: szerintük nincs joga demokratikus felhatalmazás nélküli szervezeteknek beleavatkozni a nagypolitikai döntésekbe. 

Nem szeretik Sorost

Soros György megítélése az egész kontinensen meglehetősen negatív, és nem Magyarországon a legnegatívabb. Mint Lánczi megjegyzi: eleinte úgy gondolták, hogy Magyarországon kívül Soros György neve még csak nem is igazán ismert, nemhogy még véleményt is alkossanak róla a polgárok, de ennek épp az ellenkezője bizonyult igaznak. Románia, Spanyolország és Franciaország pedig még rosszabbul vélekedik róla, mint a magyarok. 

A megkérdezettek 58 százaléka szerint lesz még EU tíz év múlva is, ám harmaduk bizonytalan a válaszban, ami azt mutatja, hogy nem tűnik számukra stabil intézménynek az unió – zárta a kutatás ismertetését a Figyelő főszerkesztője. 

A migrációs válság törésig vitte a Nagy-Bitannia és az EU közt feszülő ellentétet, ami törést okozott és kiélezte a kelet-nyugati viszonyt, ennek kapcsán pedig felszínre jöttek az egymás iránti bizalmat kikezdő ellentétek, amelyek az unió létezését is veszélyeztetik – kezdte előadását Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója. 

Mint mondta: a hidegháború idején a nyugatiak példátlan jóléti növekedést éltek meg. Ennek ellenére a nyugati elit tele van egykori marxistákkal, trockistákkal és maoistákkal, akik a saját rendszerük ellen küzdöttek, de akik sosem voltak elég bátrak ahhoz, hogy a keleti oldalara emigráljanak, vagy szembe nézzenek a kommunizmussal és bocsánatot kérjenek társutasságukért, mert mindig kell nekik egy utópia a zsebükbe – fejtette ki az igazgató. 

Ellentétes lázadások

1968 nekünk teljesen mást jelent, mint nekik, nekünk különben is a korszakhatár inkább 1956 és 1990 volt; tudtuk, hogy a szocializmust nem lehet sem megreformálni, sem emberszabásúvá tenni, és hogy a diktatúra nem tartozék, hanem a szocializmus lényegéhez tartozik – mondta Schmidt Mária. Ezért szerinte ugyan a nyugati és a keleti lázadókat összekötötte a beatzene szeretete, de a lázadások politikai tartalmát tekintve nem is lehetett volna nagyobb a különbség. A nyugatiak zavaros és utópista elképzelései minduntalan beleütköztek a szocializmus valóságát élők tapasztalataiba. A nyugati lázadók a kapitalizmus meghaladásáról álmodoztak, és az amerikai termelékenységet a kínaiak maoista erkölcsösségével akarták ötvözni.

Egyben elutasították Európa vezető kulturális szerepét – miközben mi, közép-európaiak épp európaiak akartunk lenni, és olyan demokratikus intézményeket akartunk, amelyek az ő szemükben burzsoá, lerombolandó intézmények voltak.  Az 1968-asok viszont ideális szocializmus délibábját kergették, és nem voltak kíváncsiak rá, hogy milyen a létező szocializmus. A mi tapasztalataink, céljaink nem érdeklik őket – mutatott rá Schmidt Mária.

Hozzátette: mi, magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok románok, akik három évtizede nyertük vissza nemzeti függetlenségünket, meg vagyunk győződve arról, hogy saját nemzetállamunk keretein belül tudjuk leghatékonyabban képviselni polgáraink jólétét, és nem akarunk a szuverenitásról lemondani egy távoli központ javára. Senki nem akart még meghalni az egyetemes emberi jogokért, a multikultiért, az eurozónáért; csak a hazáért, a családjáért és a hitéért. 

Közös Európa?

Ezzel együtt, amikor az uniós vezetők szegénységről beszélnek, Afrikára gondolnak, mert Afrikával akarják megnyugtatni a gyarmatosításokat miatt furdaló lelkiismeretüket. Hogy Közép-Európában harmadakkorák a jövedelmek, mint Nyugat-Európában, az nem érdekli őket. 

Az Európai Unióban feszülő keleti-nyugati ellentétek értékekről szólnak: a nyugati politikai elit utópista, a keletiek realisták. A keletiek hisznek a nemzetben és a hagyományokban, amit a nyugatiak botrányosnak tartanak. Amikor Orbán Viktor ilyesmikről beszél, akkor tabut sért, egyben akadályozza a nyugati vezető kaszt projektjének megvalósulását – jegyezte meg az igazgató, aki szerint ezzel az elittel nem lehet közös Európán dolgozni.