A munkacsoport 50 olyan betegnél tesztelte a klemasztin-fumarát hatását 5 hónapon keresztül, akiknek betegsége hosszú ideje állt fenn. Tekintettel arra, hogy a SM gyakran először a látórendszert érinti, a szerzők az úgynevezett vizuális kiváltott potenciált (VEP) elemezték, mely igazolt módszer annak megítélésére, hogy az idegsejtek milyen gyorsan vezetik az ingerületet.
A résztvevők fele 90 napon keresztül klemasztin-fumarátot, míg másik fele placebót kapott. Ezt követően a két csoportot felcserélték. Sem a résztvevők, sem orvosaik nem tudták, melyik beteg kapta az aktív kezelést és melyik a placebót.
Az elemzés azt mutatta, hogy a gyógyszer hatására gyorsabban jutott el az idegi ingerület a szemből vissza az agyba. A gyorsabb ingerületvezetési sebesség azt követően is fennállt, hogy az aktív kezelésben részesült betegek átkerültek a placebocsoportba.