A Piroska és a farkas már régóta szálka a brüsszeli állatvédők szemében. Hiszen az ordas csak természetes ösztöneihez alkalmazkodik, amikor elfogyasztja a nagymamát és unokáját. A vadász ezt követő brutális fellépése európai értelemben elfogadhatatlan! Ebbe a kategóriába sorolható a Három kismalac sztorija is. Igaz, itt legalább kellő hangsúlyt kap a disznóhús-fogyasztás jellemromboló hatása.
A szépség és a szörnyeteg című mesének vannak követendő, de nyilvánvalóan elfogadhatatlan elemei is. A maszkulin agresszivitás bemutatása példaértékű: minden férfi disznó és szörnyeteg. Helyes azonban a jellemfejlődési ábrája, amikor már rendszeresen eljár kozmetikushoz, pedikűröshöz, sminkel és csipkegallért ölt – egyszerre trendi királyfivá nemesül, aki azzal biztat, hogy a mese folytatásában végleg megszabadul elsődleges hímnemű jellegeitől. Az ugyanakkor helytelen, hogy a szépség szép és leány. Ez egy begyöpösödött, konzervatív felfogás! A szépség legyen kopasz és agyontetovált, legyen pirszingje a nyelve hegyén. Továbbá fehér se legyen.”