Tíz ellenzéki párt képviseője ült egy asztalhoz múlt héten, hogy létrehozzanak egy olyan közös megállapodást, amely alapul szolgálhat a későbbi egészségügyi programokhoz. A résztvevők hangsúlyozták, hogy ez nem egy koalíciós programtervezet, hanem egy szakmai minimum, amelyből kiindulva alkothatja meg mindegyik párt a maga egészségügyi programját.
A Medical Tribune konferenciáján lezajlott egyeztetést dr. Kincses Gyula exállamtitkár szervezte, s meghívta minden olyan párt képviselőjét, amely a mérések szerint elérte az 1 %-os küszöböt.(A MLP később csatlakozott a megbeszéléshez.) A Fidesz részéről is több szakpolitikust felkértek, de a kormánypárt szakemberei más elfoglaltságra hivatkozva lemondták a részvételt.
A megjelentek a tárgyalás végeredményeként a következő vállalásokat tették:
1. A magyar lakosság egészség által meghatározott életesélyének felzárkóztatása az európai uniós átlaghoz
A népegészségügy teljes eszköztárát felhasználva el kell érni, hogy a magyar lakosság a születéskor várható átlagos élettartam és az egészségben eltöltött évek tekintetében 2 parlamenti ciklus alatt hozza be a 4 - 4 éves lemaradásunkat, és zárkózzunk fel az európai uniós átlaghoz. A lakosság egészségi állapotának javításában kiemelt szerepet kell kapnia a legnagyobb társadalmi terhet okozó népbetegség, a daganatos megbetegedések visszaszorításának és eredményesebb gyógyításának.
2. A társadalombiztosítás rendszerének visszaállítása és megerősítése
A fenntartható, igazságos teherviselést biztosító, az egyéni érdekeltséget megteremtő egészségügy érdekében vissza kell állítani és meg kell erősíteni a társadalombiztosítás intézményrendszerét. Ez a jogok és kötelezettségek egységén alapul, azaz számonkért járulékfizetést, és cserébe meghatározott, garantált hozzáférésű ellátási csomagot jelent. A kötelező egészségbiztosítás fejlesztésében fontos feladat:
a. a társadalombiztosítás alkotmányos védelmének visszaállítása,
b. a kötelező egészségbiztosítás működéséhez reálisan szükséges források biztosítása,
c. olyan finanszírozási rendszer kialakítása, amely nem a kezelések mennyiségének
növelésére, hanem eredményességére ösztönöz,
d. a betegek együttműködésének motiválása, a bónusz-málusz rendszerek alkalmazása,
e. az ellátási garanciák meghatározása. Ehhez a kritikus területeken meg kell határozni a várólisták megengedett maximális hosszát.
3. A minisztériumi szintű önálló ágazati felügyelet és intézményrendszer visszaállítása
A miniszteriális formától függetlenül vissza kell állítani a közegészségügyi és járványügyi
felügyelet függetlenségét.
4. Az egészségügy forrásainak növelése
Az egészségügy közkiadások GDP arányos részesedését 4 év alatt az európai átlagra kell emelni.
A lakossági kiadások arányát ezidő alatt 30% alattira kell szorítani.
5. Az egészségügy dolgozóinak méltó megbecsülése - valódi életpályamodell kínálása
Alapvető közös célunk, hogy az egészségügy dolgozói egy munkahelyen, egy jogviszonyban tudják megkeresni a tisztességes megélhetéshez szükséges és a társadalmi megbecsülést kifejező jövedelmüket. Ennek érdekben egy komplex, kiszámítható és számonkérhető életpálya modell kialakítására van szükség, amelynek főbb elemei:
a. A tisztességes megélhetést és elismerést biztosító bér megteremtése: egylépcsős béremelés után garantálni kell, hogy az egészségügyi ágazat dolgozóinak bére minimum öt éven át az átlagos bérnövekedést meghaladó módon növekedjen.
b. A kiszámítható bér-perspektívát megfelelő objektív mérföldkövekhez kötött szakmai előmenetelhez kell kötni, és ehhez kell alakítani az ágazat képzési- továbbképzési rendszerét.
c. Az egészségügyi dolgozók megbecsülése nem csak bérkérdés. Ezért az életpálya modellben egyéb kedvezményekkel is ki kell fejezni az ágazat munkájának elismerését. (Ágazati nyugdíjpénztár, képzések/könyvek/előfizetések adóból elszámolhatósága, speciális adószabályok, egészségügyi bérlakás program stb.). Az országot elhagyó, illetve a pályaelhagyó orvosok, nővérek visszailleszkedése érdekében el kell indítani az „Egészségügy Visszavár” programot, amely az anyagi támogatás mellett a szakmai ismeretek közpénzből végzett felfrissítését is jelenti.
6. A hálapénzrendszer felszámolása
A hálapénzrendszer súlyos károkat okozó tehertétel, és felszámolása érdekében az alábbi eszközöket tartalmazó intézkedéscsomagra van szükség:
a. Béremelés, mert enélkül a kérdés nem rendezhető, ám ez csak egy szükséges előfeltétel.
b. Szigorú, átlátható szakmai és hozzáférési szabályokra, betartott protokollokra van szükség ahhoz, hogy mindenki tudja, mi, hol és hogyan jár neki, és ezt hálapénz nélkül meg is kapja. Az átlátható és számonkért szakmai szabályok (pl. központilag vezetett várólisták) csökkentik a hálapénzzel befolyásolható döntési helyzeteket.
c. Meg kell teremteni a legálisan megvásárolható szolgáltatások piacát a közszolgáltatóknál, és az egészségpénztárak és kiegészítő biztosítások kedvezményeinek egységesítésével, támogatásával kell erősíteni a legális piacot (kezelőorvos megválasztása, eltérő technológia stb.).
d. A fenti feltételek megvalósulásával együtt a hálapénz teljes tiltását is be kell vezetni.
7. A közösségi és a magánegészségügy viszonyának rendezése
A magánfinanszírozású ellátórendszer ma már nem megkerülhető része az egészségügyi rendszernek. Közösen vállalt céljaink ezen a területen:
a. A magánegészségügy ne kényszerből választott alternatívája, hanem kiegészítője legyen a közösségi egészségügynek
b. A magánegészségügy ne szívja el az erőforrásokat (személyzet és pénz) a közösségi egészségügy elől, hanem a lakossági kiadások egy része a közszolgáltatók munkaerőmegtartó képességét, erőforrás-kihasználtságát is erősítse.
8. Az egészségügyi minőségi- és teljesítményindikátorok nyilvánossága
Az átlátható egészségügy alapja a minőségi és teljesítményadatok nyilvánossága. Ennek gyűjtése, értékelése, és a betegek által is értelmezhető formában publikálása érdekében az Egészségügyi Felügyelet felállításával meg kell teremteni ennek intézményi hátterét.
9. Konszenzusos egészségpolitika
A hosszú távon érvényes, és a szereplők által elfogadott egészségpolitika érdekében konszenzust teremtő, bizalomerősítő mechanizmusokat kell kiépíteni. Az aláírók vállalják, hogy a választások után ezt a megállapodást a szakmai és betegszervezetek bevonásával fejlesztik középtávú programmá.
A Nemzeti Szakmai Minimum Programot a következők látták el kézjegyükkel:
Gyurcsány Ferenc (Demokratikus Koalíció)
Juhász Péter (Együtt)
Vona Gábor (Jobbik)
Hadházy Ákos (Lehet Más a Politika)
Kovács Gergely (Magyar Kétfarkú Kutya Párt)
Fodor Gábor (Magyar Liberális Párt)
Molnár Gyula (Magyar Szocialista Párt)
Bokros Lajos (Modern Magyarországért Mozgalom)
Fekete-Győr András (Momentum Mozgalom)
Szabó Tímea (Párbeszéd)
Bankár-közgazdász lett Magyar Péter egyik új szakértője, aki Horn és Bokros alatt kezdett a Pénzügyminisztériumban, és igen gyorsan kihullott 2010 után az Orbán-kormányból. Mutatjuk, ki is Kármán András.
A helyi Tisza-szigeteknél néhány egykori helyi balliberális politikus be is próbálkozott, de Magyar Péterék igyekeznek távol tartani magukat tőlük.
Surányi György, a balliberális kormányok kedvenc jegybankelnöke szerint attól, hogy az édesanyák adó-visszatérítést kapnak, nem fogunk több terméket exportálni, viszont importálni többet fogunk.
Azt a lehetőséget viszont nem vetném el, hogy Brüsszelből hívják majd telefonon a főpolgármestert!
Bécsújhelyen pillanatnyilag 1920-an várnak szürkehályogműtétre, 2026 áprilisára van legközelebb szabad időpont.
Ha az uniós pénzek hazahozatalától és megfelelő elköltésétől csökken a várólista, akkor miért nő Ausztriában? Francesca Rivafinoli írása.
A Tisza Párt azért akarja szarrá adóztatni az embereket, hogy ne zavarják a gazdagok nyaralását.
A nyugati ember végül olyan sokáig nézte a totalitás izzó gömbjét, s olyan sokáig bámult az Atlanti-óceán felett lenyugvó Napba, hogy közben teljesen megfeledkezett az alapról, amelyen áll. Czopf Áron írása.
