Milyen irányba változik a férfi Nyugaton?

„Rengeteg példát tudok említeni, amelyek arra utalnak, hogy a nyugati világban kiegyenlítődnek a nemek közötti viszonyok, és a férfi olyan dolgokat kénytelen elsajátítani, amelyek korábban a nők privilégiumai voltak. A családi élet súlypontja a 16-17. századtól kezdődően az apai autoritástól áttevődik az anyai gondoskodás felé, ami egy fontos történelmi változás, és az említett folyamat része. A férfi is többi időt tölt otthon, részt vesz a gyermeknevelésben, megjelenik a gyermekkor mint olyan – hiszen korábban a gyermek egy kis felnőttnek számított, kvázi állati sorban létezett, harcolt, nem volt tabu a szexualitás előtte. Anthony Giddens egyik könyvének fő állítása szerint az intim szféra azért alakul át a romantikában, mert más lesz a kapcsolat alapja: korábban érdek alapján, szülők döntése szerint házasodnak a felek, később azonban kialakul az individuum, a kapitalizmus, az ego, és az ebbe a térbe már önálló ágensként belépő nő hatására a szabad, szerelem alapú döntés a fiatalok részéről. A férfiaknak meg kell tanulniuk szeretni, érzelmet kifejezni, belsővé tenni tehát egy viselkedésmintát, amit korábban nem kellett.

Tehát már nemcsak a gyereknevelés, hanem a párkapcsolat dinamikája, a keret, a közös narratíva kialakítása megint a női léthez kapcsolódó viselkedésmintákhoz köthető. A 19. századot követően, a huszadik század második felében például apaként, nevelőként magunkévá tesszük ezeket. Korábban autoriter minta szerint megvertük a gyereket, amit ma nem lehet. Ez megint az intim szférában nő által közvetített elvárás eredménye, hogy meg kell győzni, meg kell magyarázni dolgokat, a gyermek ismét pszichológiai fogalmak mentén lesz kezelve.

Ilyen értelemben tehát „elgyöngülnek” a férfiak, meglehetősen rövid idő alatt: egy-két évszázad alatt kötelesek belsővé tenni korántsem magától értetődő normákat, amelyek évezredeken át másként működtek. Amikor a bennünk levő mély vademberről beszélek, akkor azt mondom, hogy kontextus függvényében előjöhetnek ezek az indulatok. Ezeket nem tudjuk lefedni, érezzük magunkban ezeket a késztetéseket. Ezt leküzdeni, civilizálni, kanonizálni nehéz.”