Kopp Máriára emlékére

„Holnap lesz 5 éve, hogy meghalt az anyukám és két napja Ernie Nagy S.J. elküldte a tanúságtételét (Betettem az írás végére, hallgassátok meg!)

Van valami hihetetlen abban, ahogy anyukám az égből állandóan üzen és irányít. Mint ez a tanúságtétel is. Egyszercsak megkapom. Pont jókor kapom meg. 

Nem tudtam mit jelent a gondviselés. Tetszett mindig, hogy a mező virágai nem aggodalmaskodnak, mégis szépek. Tetszett, de úgy hozta a sors, hogy nekem nem kellett aggodalmaskodnom, mert nem volt miért. Vagy kellett volna aggodalmaskodnom, de nem fogtam fel a súlyát.

Aztán meghalt apukám és anyukám és itt maradtam az örökségükkel. Addig gyerek voltam, aztán felnőtt. Addig magam voltam, aztán ők is. Vissza akartam hozni, át akartam adni, mutogatni akartam mindent, ami kicsit ők voltak.

Örülök, hogy hasonlítok anyukámra, örülök, hogy ezzel örömet okozok másoknak. Magamnak is örömet okozok, ha bennem bárki felfedezi őket, vagy bárkinek eszébe jutnak rólam.

De a gondviselés. Szóval, amikor árva lettem, azóta rengeteg minden nem tudatosan történik velem. Ráfeküdtem arra a szépségre és fájdalomra, amit a szüleim elvesztése okozott és úgy magától történik azóta minden.

Soha nem akartam vezető lenni például. Mivel nekem anyukám, apukám, nővérem, férjem első gyerek, ezért nekem az a komfortos, ha én vagyok a második.

Aztán itt lett ez a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom. Nem én vezetem, az anyukám. Mindig mondom neki, akkor én most szülök-babázom oldd meg és megoldja. Ha nem lesz pénz, bezárunk, de lesz pénz. Nem gondolkodom, hogy ki-mit csináljon, hanem csodálatos emberek kopognak be és segítenek. Ez a gondviselés, a vakmerőség, amikor tényleg nem érdekel a holnap. Ezt kaptam anyukám halálával és ezt adom annak, aki érti, mert van egy olyan erős bizalom bennetek, a világban, hogy tudom: minden lehetséges.”

https://www.mixcloud.com/jezsuitak/haz%C3%A1nk-pszichoszoci%C3%A1lis-%C3%A1llapot%C3%A1r%C3%B3l-kopp-m%C3%A1ria-sj