„Holnap lesz 5 éve, hogy meghalt az anyukám és két napja Ernie Nagy S.J. elküldte a tanúságtételét (Betettem az írás végére, hallgassátok meg!)
Van valami hihetetlen abban, ahogy anyukám az égből állandóan üzen és irányít. Mint ez a tanúságtétel is. Egyszercsak megkapom. Pont jókor kapom meg.
Nem tudtam mit jelent a gondviselés. Tetszett mindig, hogy a mező virágai nem aggodalmaskodnak, mégis szépek. Tetszett, de úgy hozta a sors, hogy nekem nem kellett aggodalmaskodnom, mert nem volt miért. Vagy kellett volna aggodalmaskodnom, de nem fogtam fel a súlyát.
Aztán meghalt apukám és anyukám és itt maradtam az örökségükkel. Addig gyerek voltam, aztán felnőtt. Addig magam voltam, aztán ők is. Vissza akartam hozni, át akartam adni, mutogatni akartam mindent, ami kicsit ők voltak.
Örülök, hogy hasonlítok anyukámra, örülök, hogy ezzel örömet okozok másoknak. Magamnak is örömet okozok, ha bennem bárki felfedezi őket, vagy bárkinek eszébe jutnak rólam.