Kell köszönnie egy 6 éves gyereknek? Már sokadszor olvasok arról, hogy nem kell. Miért?
Amikor világra jön a kisbaba, az újdonsült édesanya minden idegszálával rá koncentrál, a baba igényei irányítják az életüket. A baba a Nap, s az ő boldogsága beragyogja az egész világot, sírása pedig mint a sötét fellegek vetnek árnyékot. Az anya minden igyekezetével azon van, hogy megfejtse a kicsi érzéseit, vágyait, s beteljesítse azokat. A Naphoz igazodik minden perc, az ő napirendje vagy „napirendetlensége” szabályozza az életet, hogy mikor mit lehet, kell vagy nem lehet csinálni.
Ez akár olyan helyzetekhez is vezethet, hogy az anya már csak babával a kezében jár a kétbetűsre, vagy órákon át éhesen-szomjasan-zsibbadtan tartja a babát, míg az alszik. Pedig fontos lenne – minden szempontból –, hogy az anya merje letenni a kicsit, merje megengedni magának, hogy az alapvető szükségletei rendben legyenek. Testi-lelki jóléte is múlik rajta, de ennél is tovább mutat a dolog.
Az, hogy jól bánik önmagával, egyfajta alapja a tiszteletnek – önmaga felé. Az, hogy ő is jól legyen, az nem kiváltság, hanem egy minden szempontból kívánatos állapot, amelynek egyik téglája az, hogy megengedi magának ezeket. Valahol itt kezdődik a példamutatás és a minta tanítása a gyermeknek.
Aztán folytatódik sok mindennel, a keretek és szabályok adásával, amik nem szükséges rosszak, hanem a gyermeki biztonság-érzet alapját és a kiszámíthatóságot adják! Ahogy például az sem büntetés, hogy a lakásnak csak bizonyos pontjait uralhatják a gyerekek, s azt is a felnőtt szabályai szerint. Vagy hogy nem kaphatnak meg mindent, s jó esetben emellett még örülni is tudnak annak, amijük van. Ezeket ugye nem tartjuk büntetésnek? Ezek ugye nem jelentik azt, hogy nem szeretjük gyermekeinket?
Akkor miért olyan szörnyű az a gondolat, hogy köszönjön a kisgyerek, amikor belép valahova és amikor távozik? Miért nem lehet megkérni, akár százszor is, s persze példát mutatni? A példa önmagában csak minta, de nem mond arról semmit, hogy bizony köszönni nem csak a felnőtteknek kell, hanem a gyerekeknek is. Miért? Alapvető tiszteletből, amit embertársunk felé tanúsítunk.
A feltétel nélküli szeretetnek nem szabad azt jelentenie, hogy nem tanítjuk és nem neveljük gyermekeinket! Igen, tanítsuk meg köszönni (is) gyermekeinket!
Tippeljük meg, igazat mondott-e, miközben a saját szavait hatszor letagadva minősítette hazugnak az összes vitapartnert. Francesca Rivafinoli írása.
Mindenki tudja, hogy mit jelent ez a fotó.
Nicholas Pisano és családja nyolc évvel ezelőtt döntött úgy, hogy Olaszországból édesanyja szülőföldjére, Magyarországra költöznek, és kezdenek új életet. A végső lökést egy családi dráma adta meg, mely szorosan összefonódik a mediterrán országot sújtó migrációs válsággal.
Bár a legtöbb szülő számára sokszor kihívás, hogy milyen programokat szervezzen gyermekei számára a szünidőben, szerencsére tematikus táborok sora segíthet emlékezetessé és könnyebbé tenni a nyarat. Ezek között akad olyan is, ami az egész vakációt lefedi. Összeállításunk.
A család és a pihenés kerül a középpontba.
Miközben a fejlett országok többsége a csökkenő születésszámmal és az elöregedéssel küzd, Magyarország az egyik legambiciózusabb családpolitikai kísérletbe kezdett a világon.
Ebben a három órában mérsékeljük a klímaberendezések használatát, helyette éjszaka vagy a hajnali órákban hűtsük le otthonunkat!
A szakmai ajánlást jóváhagyva a mai naptól Magyarország terrorfenyegetettségi fokozatát az eddigi 2-es (magas) szintről 3-as (közepes) szintre mérsékeltem.
