„A gyerekek nemcsak éhesek, hanem érzelemhiányosak is”

„A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon tett látogatást 2017. március 17-én Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa, akit az aktuális oktatási kihívásokról és személyes ELTE-s élményeiről is kérdeztünk.

Melyek azok a fókuszterületek az ön tárcáján belül, ahol együttműködhetnek az EU-tagállamok, és mit tart a legégetőbb problémának ma az oktatás területén? 

Abban a sajátos helyzetben vagyok 2,5-3 éve EU-s biztosként, hogy látom, ezen a területen egyre nagyobb elvárások fogalmazódnak meg az európai szintű együttműködés irányába. Amit az európai oktatásügy feladatául szabtak, és amiben a tagállamok is nagyjából egyetértettek, az a foglalkoztathatóság, illetve az állampolgárság ügye. (...) Ezt felismerve szép lassan jutottunk el odáig, hogy elfogadtuk 2016 nyarán az európai készségstratégiát, ami azt foglalja össze: mit kell tenni az oktatásügyben annak érdekében, hogy alacsonyabb legyen a munkanélküliség, hogy a fiatalok könnyebben találjanak munkát: hogyan nyithat a munkaerőpiac a fiatalok felé. Ebben a tekintetben pedig a hangsúly nem a szakmai tudáson van, hanem az életkompetenciákon. Így jutottunk el az oktatás speciális területére.

Nemcsak bizonyos tantárgyakat kell megtanulni, hanem készségeket is el kell sajátítani: az egyén tudjon csapatban dolgozni, tárgyalni, racionálisan vitát folytatni, közösséget létrehozni. Korábban ezeket otthon sajátították el a fiatalok, ma azonban a családok válsága miatt az oktatási rendszernek kell magára vállalnia a feladatot. Ez óriási teher, nem tudom, hogy képes-e küldetéséből fakadóan erre az oktatási rendszer. A családban való tanulás folyamata érzelmi kísérést is feltételez, ami nem követelhető meg egy pedagógustól. Sajnos sokszor hiányzik az otthoni érzelmi háttér nemcsak Magyarországon, hanem egyre inkább Európában is, pedig ez megkönnyítené a polgárrá válás folyamatát, és művi úton nem is igen pótolható.

Ezt támasztotta alá az az európai felmérés is, melyet a fiatalok radikalizációjáról készítettünk. Miközben előzetesen azt gondoltuk, hogy a munkanélküliség és a kritika nélküli internethasználat a legfontosabb hajlamosító tényező a radikalizálódásra, az derült ki mélyinterjúk, valamint szociológiai vizsgálatok alapján, hogy az apahiány az. Ezek a fiatalok apát keresnek maguknak, akit az interneten keresztül valahol a Közel-Keleten találnak meg. Innentől kezdve pedig nagyon egyszerűen áldozataivá válnak a szélsőséges mozgalmaknak. Az igazi probléma, amellyel az oktatás egyre inkább szembesül egész Európában, voltaképp az, hogy az iskolák be tudnak-e tölteni egy olyan szerepkört, amelyre eredetileg nem voltak kalibrálva: képesek-e közreműködni a teljes személyiség kialakításában. Ezidáig ezt a családdal együtt végezték.”

(...)