Talán az ultraliberális, überokos piacfetisiszták is belátják

„Magyarország 2013-ben kapta meg a vébé rendezési jogát, de utána évekig, 2015-ig  nem történt semmi. Miért?

2013-ban még csak a 2021-es világbajnokság rendezési jogát nyertük meg. Ha végül rövidebb idő alatt meg tudtuk csinálni, hosszabb idő alatt is sikerült volna: nem voltunk késésben. Akkori tudásunk szerint ráértünk.

A 2017-es beugrásba viszont bele volt kódolva, hogy a rendezés emiatt jóval többe fog kerülni, hiszen ha a megrendelőt szorítja a határidő, az építési vállalkozó szinte bármilyen árat mondhat.

Minden építkezés két nagy szakaszra bontható. Kapavágás előtt és kapavágás után. A nagy tudomány a kapavágás előtti időszak. Az előkészítés, a minden kérdés alapos végiggondolásának, a felelős és részletes tervezésnek, az engedélyek beszerzésének, a kivitelezők versenyeztetésének és a szerződések megkötésének az időszaka. Ez a kulcs. Amit itt elhibázol, azt az építkezés idején nem, vagy csak jelentős késéssel és/vagy költségnövekedéssel tudod kijavítani. Viszont, ha ezt az egyáltalán nem látványos, de roppant idő- és munkaigényes feladatsort jól abszolválod, utána, „csak”meg kell építeni a házat. Ha jó a kotta, és a zenekar is érti a dolgát, szépen fog szólni a szimfónia. Rossz kottából jó zenekar sem hoz ki semmit. A Duna Aréna építési ideje két év volt, ennyi lett volna máskor is, ez nem drágított semmit, nem buktunk rajta egyetlen fillért sem. A beruházást a Parlament 97%-os többségével alkotott Dagály-törvény tette gyorsítópályára. A törvény az előkészítést, az engedélyeztetést, a versenyeztetést egyszerűsítette le és gyorsította fel, radikálisan visszavágva a bürokráciát. A kapavágás előtti idő volt sokkal rövidebb, ott nyertük meg a csatát.

(...)

A vébé teljes költsége tudomása szerint mennyi lesz végül?

Az én feladatom az építés, ezért csak az építési költségekről tudok beszámolni. A Duna Arénát határidő előtt, költségkereten belül fejeztük be. Pontosan annyiba került az építkezés, amennyit az elején mondtunk, egy fillérrel nem növekedett az ára. Minden más állítás hazug. 49 milliárd forint volt a közbeszerzésen győztes, legolcsóbb ajánlat a három közül 2015-ben. Ebből tízmilliárdot ÁFA címén visszafizettek a költségvetésbe, ez nem kiadás. 22 ment az arénára, a többi gátépítésre, bontásokra,területrendezésre, közmű-munkálatokra, tervezésre. Ennyi volt két éve, ennyi is maradt.

A közvéleményt azonban annál jobban érdekli a teljes költség. Nem kizárt, hogy ennek az elszaladása sokat számított az olimpiai népszavazás aláírásgyűjtésekor.

Azt a kritikát elfogadom, hogy lehetne egy bonyolult kérdésben is közérthetőbben kommunikálni. De megér egy vitát, hogy valójában mi minősül egy vébé költségének, és mit nem szabad odaszámolni.

Mert vannak olyan költések, amik Ön szerint nem tartoznak ide?

Egyszerű. Minden olyan munka költsége, amelyre vb nélkül is szüksége van Budapestnek, amely vb nélkül is megtörtént volna, nem minősül a vb költségének. Régi törekvés a város és a vízpart kapcsolatának megteremtése, a gyalogos- és kerékpáros úthálózat bővítése. A Kossuth tértől a Dagályig megépülő vízparti gyalogossétány és kerékpárút régi adósság. A Komjádit és a Hajóst ezer éve fel kellett volna újítani. De megkockáztatom: a kétmilliós Budapesten száz év után szükség volt egy korszerű, új úszóarénára világbajnokság nélkül is.

Erre a gigantikus épületre?

A Duna Aréna edzőbázisa lesz a magyar úszósportnak, otthona a kisiskolások és óvodások úszásoktatásának, nyitva áll majd a nagyközönség előtt és évente rendeznek benne hazai és nemzetközi, felnőtt- és korosztályos versenyeket. Világbajnokság nélkül is 100 %-os kihasználtsággal fog működni. Az utolsó ilyen, a maga korában korszerű létesítmény a Hajós Alfréd nemzeti sportuszoda. Épült 1930-ban.

Ha már a versenyuszoda se számít bele az igazi költségekbe, akkor mi tartozik egyáltalán ide Ön szerint?

Egészen biztosan a vébé költségéhez lehet sorolni az ideiglenes lelátó megépítését, elbontását és a szervezési költségeket. Abban viszont az utolsó leheletemig beleállnék egy vitába, hogy a Komjádi és a Hajós felújítása, vagy akár a Dagályt a Kossuth térrel összekötő Duna-parti sétány megépítése nem tartozik ide. Ez lett volna az olimpia értelme is. Gyorsítópálya és garancia. Biztosítja, hogy régi szükségletek végre-valahára megvalósulnak Budapesten. Egy ilyen garancia nélkül a tervek csak csúszásokkal és töredékesen szoktak valóra válni. Ha nincs az 1896-hoz köthető Millennium, ma nincs sok minden, amire azóta is büszkék vagyunk. Az olimpia lett volna az új Millenium, Budapest gyorsítópályája. Budapest pedig az új Barcelona, mondták sokan a NOB-ban. De ez most elúszott.”