Tényleg büntetlenül lehet irodát lehallgatni?

Furcsa adok-kapok zajlik az ügyészség és az adatvédelmi hatóság (NAIH) között a tavalyi MTVA-s lehallgatási botrány ügyében.

Mint ismert, tavaly tavasszal egy beázást követő javítás során lehallgatókészülékeket találtak a közmédia vezérigazgatójának a tárgyalószobájában. Később kiderült, hogy Vaszily Miklóson kívül az MTVA két további vezetőjét, Enyedi Csabát és Vas Imrét is lehallgatták.

Az ügyben tiltott adatszerzés gyanúja miatt indult büntetőeljárás, amit nemrégiben az ügyészség megszüntetett, mégpedig azért, mert a Btk. szerint ezt a bűncselekményt csak „lakásban vagy egyéb helyiségben” lehet elkövetni. Az ügyészség közleménye szerint a Btk-ban szabályozási rés van, ezért az Igazságügyi Minisztériumhoz fordultak, hogy kezdeményezzen törvénymódosítást az ügyben.

Az ügyészség jogértelmezését viszont tévesnek minősítette az adatvédelmi hatóság elnöke a hvg.hu-nak adott nyilatkozatában, többek között a büntetőeljárási törvény lakás-definíciójára hivatkozva.

Kinek van igaza? Lehetséges, hogy az ügyészség direkt félremagyarázza a büntető törvénykönyvet, vagy netán a bűnüldöző szerv rosszabbul ismerné a Btk-t, mint az adatvédelmi hatóság? És biztos, hogy csak egyetlen fajta bűncselekmény jöhet szóba a lehallgatás kapcsán? Utánajártunk.

Mi az az „egyéb helyiség”?

Az egész MTVA-s lehallgatás-sztorihoz érdemes előrebocsátani egy fontos büntetőjogi alapelvet: a kiterjesztő értelmezés tilalmát.

Eszerint csak és kizárólag olyan cselekmények büntetendők, amik a Btk-ban pontosan le vannak írva, vagyis ahogy a jogászok nevezik, „tényállásszerűek”. Ez egy fontos jogállami garancia, mert ez biztosítja, hogy ne lehessen senkit önkényesen felelősségre vonni azon az alapon, hogy egy büntetendő cselekményhez nagyon hasonló, de mégsem azonos dolgot csinált.

Tehát, ha a Btk-ban az van, hogy a tiltott adatszerzést valakinek a lakásában lehet elkövetni, akkor az azt jelenti, hogy a garázsában, az udvarában, vagy az irodájában nem, tehát azért nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni. Hanem csak akkor, ha a lakását poloskázza be valakinek.

Csakhogy a Btk-ban egész pontosan az van, hogy más lakásában, egyéb helyiségében, vagy az azokhoz tartozó bekerített helyen lehet a tiltott adatszerzést elkövetni. Tehát mégiscsak játszik mondjuk a garázs vagy az udvar. Első ránézésre kézenfekvő felvetésnek tűnik, hogy az iroda miért ne lenne ilyen egyéb helyiség?

A kiterjesztő értelmezés tilalma miatt viszont nem árt ezzel óvatosan bánni.

Az ügyészség azzal érvel, hogy a Btk. indokolása, a kommentárok és a bírói gyakorlat szerint is a tiltott adatszerzés tényállásában leírt lakás és az „egyéb helyiség” csak olyan, a magánszféra körébe tartozó helyiségekre vonatkozhat, ami a magánlaksértés tényállása által is védett úgynevezett „házi jog” körébe tartozik. Ez a lakás céljára szolgáló helyiségeket és az azokhoz szorosan kapcsolódó tereket, például az udvart jelenti, azonban nem foglalja magában az irodai, üzemi helyiségeket.

A Mandiner érdeklődésére a Legfőbb Ügyészség szóvivője, Fazekas Géza azt is közölte: szerintük ez nincs így jól, ezért is kezdeményezték az IM-nél, hogy nyújtsanak be egy Btk-módosítást, hogy ezen túl az irodájában is tilos legyen bárkit lehallgatni.

Más a helyzet, ha én poloskázom be valakinek az irodáját, és más, ha a rendőrség

Kézenfekvő ellenvetés lehet, hogy eddig is bevett nyomozati módszer volt a lehallgatás, és a rendőrség, a TEK és más bűnüldöző vagy titkosszolgálati szervek lehallgathatták és most is lehallgathatják valakinek a lakását, irodáját, telefonját – ehhez azonban főszabályként bírói, vagy más esetekben miniszteri engedély szükséges.

Vagyis jogilag jelen állás szerint úgy néz ki a dolog, hogy ha én bepoloskázom a szomszédom lakását, akkor bűncselekményt követek el, de ha csak az irodájába teszek lehallgató készüléket, akkor nem.

A rendőrségnek viszont minden esetben, akár a szomszédom lakását, akár az irodáját akarja lehallgatni, bírói engedélyt kell kérnie, máskülönben nem lehet bizonyítékként felhasználni a megszerzett információkat a büntetőeljárásban, ergo feleslegesen dolgoztak. 

Ki téved?

A NAIH elnöke, Péterfalvi Attila a hvg.hu-nak azzal érvelt: az ügyészség téved, hiszen a büntetőeljárási törvény szerint – amely a bűnüldözési célú titkos adatszerzést mint nyomozati módszert is szabályozza – a nem lakás céljára szolgáló helyiségek, vagyis mondjuk az iroda vagy a jármű is lakásnak minősül.

Csakhogy a NAIH-elnök itt keveri az anyagi büntetőjogot az eljárásjoggal. Ez a kitétel ugyanis arra vonatkozik, hogy ezek lehallgatására kell bírói engedélyt kérnie az ügyészségnek: tehát még ha nem is bűncselekmény a Btk. szerint egy irodát lehallgatni, az ügyészség vagy a rendőrség ezt akkor sem teheti meg csak úgy, hanem csak ha a bíróság engedélyezte. Ehhez képest én magánszemélyként simán bepoloskázhatom a szomszéd irodáját, nem követek el bűncselekményt.

Az ügyészség által most benyújtott jogalkotási kezdeményezés pontosan erre vonatkozik: hogy én se poloskázhassam be csak úgy a szomszéd irodáját.

Megkérdeztük az Igazságügyi Minisztériumot, hogy mit szólnak az ötlethez, és fognak-e ennek megfelelő jogalkotási javaslattal élni, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ. De még ha lesz is valami a jogszabály-módosításból, az MTVA-ügy szempontjából az már mindegy, mivel a súlyosabb büntető-jogszabályt tilos visszamenőleg alkalmazni.

Azt persze, hogy az MTVA vezérigazgatóját ki poloskázta be – magánszemélyek vagy állami szervek –, nem tudhatjuk. Mindenesetre ha állami szervek voltak, akkor azzal tiltott adatszerzést mint bűncselekményt ugyan nem valósítottak meg, de engedély hiányában nem is tudják az így megszerzett információkat bizonyítékként felhasználni. Persze lehetséges, hogy nem is ez volt a cél, hanem csak az információk megszerzése.

Tényleg lehet büntetlenül személyes adatokat gyűjteni?

Bár fentebb azt írtam, hogy a jelenlegi Btk. alapján, ha a lakását nem is, az irodáját elvileg büntetlenül bepoloskázhatom bárkinek, ez azért annyiban finomításra szorul, hogy nem okozhatok vele jelentős érdeksérelmet, és nem is kereshetek rajta.

Van ugyanis egy másik tényállás a Btk-ban, amit úgy hívnak, hogy személyes adattal való visszaélés. Eszerint aki az infótörvénnyel ellentétesen (lehallgatás esetén tehát nyilván az érintett beleegyezése nélkül), jogosulatlanul kezeli mások személyes adatait, az bűncselekményt követ el, de csak akkor, ha ezt haszonszerzési célból teszi, vagy jelentős érdeksérelmet okoz.

Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy húzott-e bárki hasznot (vagy legalábbis próbált-e hasznot húzni) Vaszily Miklós lehallgatásából, mint ahogy azt sem, hogy jelentősnek számít-e az ezzel okozott érdeksérelem.

Megkérdeztük erről Vaszily Miklóst is de nem akarta az ügyet kommentálni: mint mondta, az ügyészségre mint nyomozó hatóságra bízza a dolgot. Felvetettük az ügyészségnek is: felmerült-e, hogy ezen tényállás alapján is nyomozzanak. Azt a választ kaptuk, hogy ezt most még nem tudják eldönteni, hanem majd csak akkor, ha sikerült tisztázni a tényállást.

Eddig amúgy nem zavarta az ügyészséget a munkahelyi lehallgatás

Hozzá kell tenni: az ügyészség munkájáról sokat elárul, hogy bár most, az MTVA-lehallgatási botrány kapcsán eszükbe jutott a kiterjesztő értelmezés tilalma, de eddig nem voltak ilyen következetesek. Még 2015 végén született Zalaegerszegen egy bírói döntés, amely egy munkahelyi mosdó megfigyelése miatt is megállapította a tiltott adatszerzést. Ami pedig a fentiek szerint se nem lakás, se nem „egyéb helyiség”.

Igaz, büntetést nem szabtak ki abban az ügyben, hanem próbára bocsátották az elkövetőt, de a lényeg, hogy a bűncselekményt azért megállapította az eljáró bíróság. Most, egy évvel később a Legfőbb Ügyészség észbe kapott, és abban az ügyben is felülvizsgálatot kezdeményeztek. Amikor megkérdeztük, hogy miért csak most, bevallották, hogy eddig nem tudtak a határozatról.

Összességében az viszont örvendetes, hogy az ügyészség által most javasolt Btk-módosítással szélesebb körű és erősebb adatvédelem valósulna meg. Már ha lesz belőle valami.