Megvédték a vörösiszapos felmentő ítéletet a jogtudósok

Meglehetősen furcsa időzítéssel tartott kerekasztal-beszélgetést az MTA Jogtudományi Intézete a vörösiszap-ügyben még tavaly januárban megszületett büntetőjogi ítéletről, melyben a Veszprémi Törvényszék minden vádlottat (a MAL Zrt. vezetőit) felmentett. Akkor az ügyész fellebbezett, és a másodfokú döntés épp nagyjából két hét múlva várható a Győri Ítélőtáblától.

Ezért is furcsa – ahogy arra az egyik felszólaló, Tóth Mihály büntetőjogász is utalt –, hogy pont most szenteltek rendezvényt a témának, a jogerős ítélet előtt nem sokkal.

Az időzítés viszont az elvileg nyilvános magyar igazságszolgáltatási rendszer egyik anomáliáját is jól tükrözi: eddig, közel egy évig tartott ugyanis, amíg az MTA jogászai kikönyörögték a Veszprémi Törvényszéktől a teljes, több száz oldalas ítélet szövegét, de azt is anonimizálva. Miközben a teljes tárgyalássorozat nyilvános volt, nagy sajtóérdeklődés mellett zajlott, de ezek szerint a jogász kutatók mégsem ismerhetnek meg csak úgy egy nyilvános eljárás alapján született nem jogerős ítéletet.

Attól még, hogy a MAL kártérítést fizet, nem biztos, hogy le kell csukni a vezetőit

Az ítéletet övező közfelháborodással kapcsolatos egyik lényeges pont sajnos csak a beszélgetés közepén került elő, akkor, amikor félórányi bikfanyelvű fejtegetés után az egyszeri újságíró figyelme már rég ellankadt annyira, hogy képtelen legyen bárminemű önkritika gyakorlására.

Tóth Mihály büntetőjogász ugyanis kijelentette: a média totális dezinformálást végzett az ügyben; ugyanis összekeverte a különböző felelősségi formákat, így sokan felháborodtak és nem értették, hogy ha a MAL-t egyszer kártérítés fizetésére kötelezte egyszer az egyik bíróság, akkor hogy lehet, hogy a vezetőket mégis felmentette egy másik. Óvatosan jelezzük egyébként: az ilyen összemosások elkerülését a bíróságok és más hatóságok kommunikációs stílusa sem éppen segíti elő, de a saját házunk előtti söprögetés jegyében most inkább eláruljuk, hogy lehet ez.

Egészen egyszerűen úgy, hogy azok a perek, amikben a MAL-t kártérítés fizetésére kötelezték, azok polgári perek voltak. Ha valakinek elsodorta a házát az áradat és ezért beperelte a MAL-t, hogy térítse meg a kárt (bár az állami kártalanítás miatt viszonylag kevesen tettek így, amint az a beszélgetésen kiderült), akkor arra a polgári jog szabályai az irányadók. Mivel a timföldgyár és általában az üzemek és ipari létesítmények a kártérítési jogban veszélyes üzemnek számítanak, így nagyon nehéz kibújniuk a kártérítési felelősség alól: tulajdonképpen csak vis maior, mondjuk földrengés esetén. Ezért sem meglepő, hogy sorban el is veszítette a kártérítési pereket a MAL.

Ehhez képest az ominózus ítélet, amelyben a MAL megvádolt vezetőit felmentették, egy büntetőügy volt: leegyszerűsítve, ez nem arról szól, hogy ki kell-e fizetni valakinek az anyagi kárát, hanem hogy valaki börtönbe megy-e. Így nyilvánvalóan sokkal szigorúbb kritériumok alapján állapítják meg a büntetőjogi felelősséget, mint a polgári jogit.

Ehhez mindig szándékosság kell, bár bizonyos cselekményeknél elég a gondatlanság is: a jelen esetben halált okozó gondatlan közveszélyokozás, gondatlan környezet- és természetkárosítás, valamint a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése volt a vád, ami alól felmentették tavaly a cég vezetőit. Mégpedig azért, mert róluk konkrétan nem volt megállapítható, hogy bármilyen ráhatásuk lehetett volna a katasztrófa megelőzésére, aminek az oka az elsőfokú ítélet szerint tervezési hibákban rejlik, és a közveszély tulajdonképpen már 1998 óta, a létesítés óta fennállt.

Az egyik legkorrektebb bírósági eljárás, amit eddig Sándor Zsuzsa látott

A beszélgetésen részt vett Sándor Zsuzsa, aki könyvet is írt a vörösiszap-katasztrófa utóéletéről. A büntetőper a vádemeléstől az elsőfokú ítéletig négy évig tartott, másodfokú ítélet pedig most január végén várható.

Sándor Zsuzsa mondandóját azzal kezdte: a bírói szakban ez volt az egyik legkorrektebb büntetőper, amit látott – főleg a politikai nyomásgyakorláshoz képest, hiszen szerinte a kormány határozatban próbálta indirekt módon „kijelölni a nyomozás irányait”. A nyomozás az ügy nagyságához képest „viharos gyorsasággal” befejeződött, és arra is volt példa, hogy a nyomozó hatóság megmondta a szakértőknek, hogy milyen szakvéleményt vár tőlük – folytatta.

A vádirat rossz is lett, mert az se derült ki belőle, hogy kit miért és milyen alapon vádolnak, csak az, hogy mivel – mondta. Sándor szerint az is nonszensz, hogy a cég összes vezető beosztású tisztviselőjét megvádolták a konkrét területtől függetlenül: például az egyébként német külkapcsolatokért felelős igazgatót, akinek semmi köze nem volt a timföldgyártáshoz, de igazgatói tisztsége elég volt ahhoz, hogy a vádlottak padjára ültessék.

A következő felszólaló, Tóth Mihály is arról beszélt, hogy elhamarkodott volt rögtön őrizetbe venni a vezetőket, és inkább szokás szerint ismeretlen tettes ellen kellett volna büntetőeljárást indítani. Egyáltalán nem biztos, hogy ilyen esetben van egyáltalán felelős; és a közvéleménynek is meg lehetett volna magyarázni, hogy nem sül jó ki abból, ha engedünk az egyébként jogos közfelháborodásnak – folytatta, odaszúrva ismét a médiának.

Tóth hangsúlyozta, hogy nemsokára megszületik a másodfokú ítélet, és most épp egy nem jogerős döntést kommentálnak. Mint mondta, a felmentés ellenére az elsőfok is megállapított egy-két mulasztást, de ezeknek a többsége büntetőjogilag nem releváns. Elképzelhető azonban, hogy a másodfok annak fogja értékelni némelyiket, például azt, hogy nem semlegesítették a retúrvizet és nem volt megfelelő a monitoring rendszer.

Morvai: Miért hagyta a hatóság, hogy átverjék?

Közel sem volt ilyen elégedett az ítélettel Morvai Krisztina, a Jobbik EP-képviselője, aki a közönségből tett észrevételeket. Szerinte a MAL Zrt. egyértelműen átverte a felügyelő hatóságokat, például azzal, hogy száraz vörösiszap-port küldött be mintaként, ami alapján nem minősítették azt veszélyes hulladéknak. A valóságban viszont nem szárazon, hanem felvizezve tárolták; és látható, hogy így már nagyon is veszélyes volt, hiszen tíz ember belehalt az áradatba – folytatta.

Morvai feltette a költői kérdést,  hogyan alakul a büntetőjogi gondatlanság megállapításánál irányadó „tőle elvárhatóság” mércéje a milliárdokat kereső topmenedzsereknél. Idézte az ítéletet, miszerint a „nem szakember vádlottak minden gondosságuk mellett megalapozottan bízhattak abban”, hogy a tároló rendesen működik. Morvai szerint viszont akik egy timföldgyárat vezetnek, azoknak igenis szakembereknek kellene lenniük. „Ha nem szakember, minek vezet akkor egy ilyen üzemet?” – kérdezte.

Az EP-képviselő azzal folytatta: a MAL önkényesen megváltoztatta a technológiai eljárást, jobban felvizezte a masszát, emiatt is okozhatott kiömölve ekkora kárt. A technológia megváltoztatásáról viszont nem szóltak a hatóságnak, úgy voltak vele, hogy a hatóság látta, de nem reklamált miatta.

Ok, okozat

Tóth Mihály végezetül megpróbálta megválaszolni Morvai költői kérdését, miszerint a tőle elvárhatóságot csak akkor vizsgálják, ha van okozati összefüggés a vádlottak tevékenysége (vagy mulasztása) és a katasztrófa között, de az elsőfokú ítélet pont arra alapoz, hogy nincs, mivel már eleve tervezési hibák voltak.

Mindezen „védőbeszédek” ismeretében már csak ki kell várnunk a január végét, hogy megtudjuk: vajon mit szól a Győri Ítélőtábla az elsőfokú ítélethez, vagy épp az MTA jogtudósainak véleményéhez.