A hagyomány szerint azért december 6-a Szent Miklós napja, mert ezen a napon temették el őt. Miklós igazi egyetemes szent, akit egyformán tisztelnek a nyugati keresztények, a keleti ortodox egyházak, sőt a zsidók is. Emlékének ünneplése és a személyéhez kapcsolódó ajándékozás a 16. században terjedt el széles körben Európa országaiban. Közös vonás, hogy ezen a napon a középpontban mindenhol a gyermekek állnak.
A széleskörű ismertséget és közkedveltséget az is mutatja, hogy az idők során a világ szinte minden nyelvében népszerű lett a Miklós név, a legendás ajándékozó figurája pedig fokozatosan mesei alakká lényegült át, akit ahány ország, szinte annyiféleképp neveznek. Magyarul Mikulásnak hívjuk (ez a név egyébként szlovák eredetű), német nyelvterületen Weihnachtsmann, latin nyelvekben Papa Noël, finnül Joulopukki, Hollandiában Sinterklaas néven emlegetik.
Utóbbi név „elferdült” alakja Santa Claus, ahogyan az Egyesült Államokban hívják. Itt történt meg egy bizonyos Clement Clark Moore népszerű verse (és az azt kedves képekkel illusztráló Thomas Nast) nyomán, hogy kialakult a rénszarvasszánon robogó, joviális, szakállas, piros ruhás öregúr alakja, amelyet azután képeslapok, dalok és filmek tucatjai vittek át még inkább a köztudatba. Érdekesség, hogy angolszász nyelvterületen Európához képest „késik” egy kicsit, hiszen hatodika helyett karácsonykor érkezik és hozza ajándékait.