Egerszegi Krisztina hamarabb lett olimpiai bajnok, mint ahogy szerette volna
Az ötszörös olimpiai bajnok úszó, Egerszegi Krisztina hosszabb lélegzetű interjút adott a Blikknek. Ebből szemlézünk.
Ma minden kisgyermek és gyermeklelkű felnőtt várja a nagyszakállú, piros ruhás öreg Mikulást. Létezett-e valójában, miért ilyennek ismerjük, és ki is volt az „eredeti”? Miért december 6-a Szent Miklós napja? A legenda nyomába eredtünk... A család.hu írása.
Egyszer volt, hol nem volt, sok száz évvel ezelőtt, a mai Törökország területén, Anatóliában élt egy Nikolausz (Miklós) nevű ember, aki egész életében jótékonykodó, adakozó kedvű volt. Az emberek szerették és tisztelték őt, Myra városában püspökké is választották, igaz, ő ezt a megtiszteltetést szerény ember lévén alig akarta elfogadni – kezdődik a történetmesélés a család.hu-n.
A nevéhez fűződő leghíresebb legenda szerint élt a városban egy szegény ember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem volt pénze hozományra. Az apa szomorúságának híre Miklós fülébe is eljutott, ám a püspök túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Ezért az éjszaka leple alatt három pénzzel tömött erszényt dobott be a ház ablakán, így a lányok megmenekültek a szégyentől, nem volt már akadálya annak, hogy megházasodjanak. Miklós – akit később szentté avattak – e nemes cselekedete miatt lett többek között a hajadonok védőszentje, a házasság és az anyaság égi oltalmazója, és természetesen ennek emlékére alakult ki az ajándékozás szokása.
A hagyomány szerint azért december 6-a Szent Miklós napja, mert ezen a napon temették el őt. Miklós igazi egyetemes szent, akit egyformán tisztelnek a nyugati keresztények, a keleti ortodox egyházak, sőt a zsidók is. Emlékének ünneplése és a személyéhez kapcsolódó ajándékozás a 16. században terjedt el széles körben Európa országaiban. Közös vonás, hogy ezen a napon a középpontban mindenhol a gyermekek állnak.
A széleskörű ismertséget és közkedveltséget az is mutatja, hogy az idők során a világ szinte minden nyelvében népszerű lett a Miklós név, a legendás ajándékozó figurája pedig fokozatosan mesei alakká lényegült át, akit ahány ország, szinte annyiféleképp neveznek. Magyarul Mikulásnak hívjuk (ez a név egyébként szlovák eredetű), német nyelvterületen Weihnachtsmann, latin nyelvekben Papa Noël, finnül Joulopukki, Hollandiában Sinterklaas néven emlegetik.
Utóbbi név „elferdült” alakja Santa Claus, ahogyan az Egyesült Államokban hívják. Itt történt meg egy bizonyos Clement Clark Moore népszerű verse (és az azt kedves képekkel illusztráló Thomas Nast) nyomán, hogy kialakult a rénszarvasszánon robogó, joviális, szakállas, piros ruhás öregúr alakja, amelyet azután képeslapok, dalok és filmek tucatjai vittek át még inkább a köztudatba. Érdekesség, hogy angolszász nyelvterületen Európához képest „késik” egy kicsit, hiszen hatodika helyett karácsonykor érkezik és hozza ajándékait.
Mikulásnak kísérői is vannak. Ahogy nálunk a Krampusz, máshol Fekete Péter, manók, vagy tündérek, német földön Knecht Ruprecht, a végtelen és fagyos orosz vidékeken pedig egy kedves leányzó, akit Sznyegurocskának hívnak (magyarul Hópelyhecske) segít az ajándékosztásban, amellyel boldog mosolyt varázsol a gyerekek arcára – zárul a család.hu írása.