Ft
Ft
29°C
24°C
Ft
Ft
29°C
24°C
07. 02.
csütörtök
Legolvasottabb témák
Orbán Viktor
migráció
energiaválság
orosz-ukrán háború

Akták

AKTA
Választás 2024
AKTA
Háború Izraelben
AKTA
Lengyel választás
AKTA
Egymillió Találkozás Napja
AKTA
Foci Eb 2024
AKTA
Olimpia 2024
AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024
AKTA
Árvíz 2024
AKTA
Magyar Péter botrányai
AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025
AKTA
Pénzügyi beszámolók
AKTA
Tusványos 2025
AKTA
A Tisza Párt megszorító csomagja
Előfizetés
Szerzőink Feliratkozás hírlevélre
facebookinstagramtwitterlinkedinyoutube
07. 02.
csütörtök
Hírek
Vélemények
Hetilap
neonatológia család Dr. Szeverényi Péter Magyar Pszichoszomatikus Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság csecsemő baba koraszülött PIC csecsemőhalandóság dr. Világhy István

A koraszülések alakulása a múlt századtól napjainkig

2016. november 16. 02:03

Érdemes rátekinteni a koraszülések hazai alakulására.

2016. november 16. 02:03
A 20. század első három évtizedéből nincsenek erre vonatkozó megbízható és átfogó adatok, csak korabeli leírásokból kaphatunk képet ezekről.
 
Egy fővárosi bába visszaemlékezése:
„Az én időm alatt ritkán akadt koraszülés a klinikán. Volt olyan eset, amikor úgy nézett ki, hogy a 7. hónapra született baba meghal, de aztán mégis életben maradt. Ugyanúgy elláttuk, mint a többieket, csak utána meleg helyre tettük. Hőlégmelegítőt használtunk, ez olyan volt, mint egy kutyaház, tele sok-sok apró villannyal, ami állandóan égett, ez melegítette a babát. A 20-as években ilyen még nem volt, a 6-7. hónapra született babát vattába csomagoltuk, és ha kibírta, megmaradt, ha nem, akkor meghalt.”
 
Egy vidéki bába naplója szerint az ő körzetében 1904 és 1909 között 115 szülésből 4 koraszülött magzat született, ez 3,4%. Ugyanez az arány található a Tauffer Vilmos szülészorvos által megalkotott Szülészeti Rendtartás adataiban is, miszerint 1931 és 1940 között a koraszülések aránya 3,1 és 3,6% között mozgott, pedig a század első harmadában még nem volt mindenki számára elérhető, szervezett várandós-gondozás, az újszülöttek általános orvosi ellátása sem volt megoldott, és az életkörülmények is sokkal rosszabbak voltak.
 
A klinikán dolgozó bába beszámolójában említi, hogy akkoriban hőlégmelegítőt használtak a koraszülöttek ellátására, ami az inkubátor elődje lehetett. A falusi bábák melegvizes palackokkal rakták körbe a koraszülötteket, így óvták őket a lehűléstől. Arról nem esett szó a korabeli beszámolókban, hogy az anyával közvetlen testkontaktusban maradt volna akár az érett újszülött, akár a koraszülött. A század elején megjelent bábatankönyvekben az szerepelt, hogy a megszületés után az újszülöttet és az anyát is meg kell füröszteni, tiszta ruhába kell öltöztetni, és egymás közelében, de külön kell őket elhelyezni. Koraszülés esetén a bábáknak mindig értesíteniük kellett az orvost is.
 
Az 1941 és 1945 közötti háborús évekből nincs fellelhető adat a koraszülések előfordulásáról. 1946 és 1950 között 3,5-4,3% volt ez az arány, 1951 és 1960 között 5%-ról 8%-ra emelkedett. Ennek az egyik oka a nők tömeges munkába állítása lehetett. A gyárakban, az építkezéseken, a mezőgazdaságban nehéz fizikai munkát is végeztek, amit egy 1962-ben hozott kormányrendelet szabályozott, részletesen felsorolva azokat a munkaköröket, amelyekben a nők eleve nem dolgozhattak. Ilyen volt például az 50-es években népszerűsített traktorvezetés és nehézgépkezelés is, amely tömegesen okozott vetéléseket. Az intézkedés ellenére meglepő módon egyáltalán nem csökkent, hanem tovább emelkedett a koraszülések aránya. 1970-re meghaladta a 10%-ot, és csak 1987-től mérséklődött ismét 10% alá, pedig addigra a várandósgondozás általánossá vált, és az orvostudomány is sokat fejlődött. A 90-es évek közepén kicsit csökkent, 7-8% között mozgott, ám azóta 8 és 9% között stagnál. A jelenlegi európai átlag a koraszüléseket tekintve 6%, a skandináv országokban 3%.
 
Az ezredfordulón készült egy orvosi tanulmány a hazai szülészeti mutatók alakulásáról, melyben a szerzők rámutattak arra, hogy a neonatológiai ellátás fejlődése jelentős javulást hozott a koraszülöttek és újszülöttek ellátásában, életben maradási esélyeik nőttek, azonban a terhesgondozás és a szülészeti ellátás terén ugyanez nem állapítható meg. Véleményük szerint további figyelmet kell fordítani a méhen belüli elhalások és koraszülések okának és kezelésének kutatására.
 
Egy másik, szintén az ezredfordulón készült tanulmányban dr. Világhy István szülészorvos ezt írta: „A koraszülés megelőzése elsősorban a terhességet gondozó orvos kezében van, és nem a klinikák feladata. A gondozás lényege a koraszülés veszélyének korai felismerése és annak megelőzése, és nem az akut koraszülés gyakran reménytelen kezelése.” Ebben a tanulmányban a szerző a saját tapasztalatait írta le arról, hogy egy fitokészítmény megfelelő alkalmazásával a koraszülési arány 8 százalékról 1 százalékra csökkenthető. Közel kétezer eset pontos dokumentációjával igazolta a tapasztalatait, de a magyarországi szülészorvosok körében nem talált követőkre, pedig a koraszülöttek ellátásával járó nagyon magas költségek jelentős részét csökkenteni lehetne ezzel vagy más módon bevált eljárással.
 
Az alkoholfogyasztás, a dohányzás és a droghasználat gyakran szerepel a koraszülések magas arányának okait elemző orvosi közleményekben. Ugyanakkor érdemes a többi veszélyeztető tényezőről is szót ejteni, mert komplikációk nemcsak a szenvedélybeteg várandósok körében fordulnak elő, hanem a magasan képzett, jó körülmények között élők esetében is. A krónikus légúti betegségek és a kezeletlen hüvelyi fertőzések tovább növelhetik a koraszülés veszélyét.
 
Azonban a testi tünetek hátterében gyakran fordulnak elő tartós szorongást keltő pszichés és szociális ártalmak, melyek többnyire együtt járnak. A tartós szorongás is okozhat koraszülést, ha nem sikerül időben csökkenteni vagy megszüntetni, ám ez többnyire megfelelő odafigyeléssel, társas támasszal, szociális támogatással orvosolható probléma lenne.
 
Ha bekövetkezik a koraszülés, akkor a koraszülött állapotának stabilizálása után érdemes megfontolni az ún. kenguru-módszer alkalmazását, ami a koraszülöttek ellátásában világszerte egyre nagyobb szerepet kap. A 90-es évektől kezdve egyre több kutatás igazolja a módszer jelentőségét, hasznát és költséghatékonyságát. Az eddigi kutatások arra mutattak rá, hogy jelentősen javulnak a koraszülöttek életben maradási és további jó fejlődési esélyei, ha az anyával vagy más családtaggal sok időt tölthetnek bőr-bőr kontaktusban.
 
Magyarországon mégsem terjedt el ez a természetes módszer, pedig költségvonzata alig van, hacsak nem a szakemberek szemléletformálását értjük ezalatt. Az évszázados gyakorlatot, miszerint az anyát és újszülöttjét a szülés-születés után külön kell elhelyezni, nagyon nehéz megváltoztatni. Szerencsére egyre több szakember gondolja úgy, hogy semmilyen kóros állapot nem indokolja, hogy akár az újszülöttet, akár a koraszülöttet elválasszák az édesanyjától és a családjától. A koraszülöttek rutinszerű szeparációjának felszámolása érdekében fontos lenne minél több hazai perinatális intenzív centrum munkatársaival megismertetni és elfogadtatni a családbarát koraszülött gondozást, melyet a budapesti Honvéd Kórház PIC osztályán már évek óta sikeresen alkalmaznak. Látványosan jobb eredményeket érnek el ezzel a gyakorlattal, és az érintett szülők is sokkal kevesebb szorongással élik meg a gyakran hosszúra nyúló, sok nehézséggel járó időszakot. 
 

2016 októberében került sor a Magyar Pszichoszomatikus Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság (MAPSZIG) IX. Kongresszusára, melynek témái között többször is szerepelt a koraszüléssel kapcsolatos problémák és megoldási lehetőségek tárgyalása. „A megelőzés szellemében végzett várandósgondozásnak ezekre az összefüggésekre is figyelnie kell.” – állapította meg előadásában Dr. Szeverényi Péter, a társaság elnöke. 

Forrás:

Novák JuliannaSzülés-születés a XX. századtól napjainkig Szakdolgozat, ELTE PPK Budapest (2012)
Egészségügyi MinisztériumSzülészeti Rendtartás Statisztikájának Adatai 1931–1979. Budapest, KSH (1982)
Kézmárszky TivadarSzülészet tankönyve bábák számára. Budapest, Pozsony (1893)
Reismann AdolfMagyar Bábakönyv – A bábai hivatás gyakorlásáról. Budapest, Magyar Királyi Állami Nyomda (1929).
Grád AndrásA jogi szabályozás kapcsolata a gyermekszületéssel és gyermekvállalással. In Losonczi Ágnes (témavez.) Terhesség – szülés – születés I. Budapest, MTA Szociológiai Kutató Intézet. 9-50. (1988)

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!