A népességcsökkenést belső erőforrásokra támaszkodva, a családok megerősítésével kell megállítani, és munkaalapú társadalmat kell létrehozni, amiben egyensúlyban van az egyén, a közösség és az állam felelőssége – mondta az emberi erőforrások minisztere. Balog Zoltán arról is beszélt: 2010 előtt a gyermekvállalás komoly szegénységi kockázat volt, ez azonban ma már nem így van, mivel Magyarország jelenleg a GDP négy százalékát költi évente családtámogatásra.
Elzbieta Rafalska, a Lengyelország család- és munkaügyi, valamint társadalompolitikáért felelős minisztere bemutatta a Lengyelországban 2015-ben bevezetett 500+ programot, amelynek lényege, hogy a családok a második gyermek megszületésétől gyermekenként havonta 500 zlotyt, azaz mintegy 35.000 forintot kapnak a gyermek 18. születésnapjáig. Jelenleg 2,7 millió családban 3,7 millió gyereknek jár a juttatás, amelynek célja a születésszám növelése és a szegénység felszámolása a legfiatalabb korosztályban – tette hozzá. Elmondta, hogy a program ellenzői attól tartottak, hogy a családok a pénzt felesleges dolgokra fogják költeni, de szerinte nem igazolódtak a félelmek, mert ruhára, oktatásra, egészségügyi kiadásokra fordították a támogatást. Elmondta továbbá, hogy az 500+ programon kívül jár még a családoknak családi pótlék, egyszeri születési támogatás, úgynevezett gólyapénz, a fogyatékkal élő gyermeket nevelőknek ápolási juttatások, valamint szülői támogatások azoknak, akik például munkanélküliek vagy egyetemisták voltak a gyermekvállalás előtt.
Novák Katalin család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár a konferencián rendezett kerekasztal-beszélgetésen azt hangsúlyozta, a családpolitikában józan hangokra, egyenes beszédre van szükség. El kellene érni, hogy minden ország kialakíthassa a saját szabályait, családtámogatási rendszerét anélkül, hogy az Európai Unió beleszólna abba – tette hozzá.
Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke beszédében a családpolitikában a civilek szerepének fontosságát hangsúlyozta.
(MTI)