A belgiumi Hasselt Egyetem kutatói a BMC Medicine című folyóiratban közölték tanulmányukat, melynek során 743 kismama-újszülött páros esetében vizsgálták meg az anyai testsúly és a telomérahossz közötti összefüggést. A telomérák azok a struktúrák, amelyek a kromoszómák végeit védik a károsodástól, ezáltal kulcsszerepet játszanak a genom stabilitásának megőrzésében. A telomérák hossza, amely az őket alkotó DNS-bázispárok számával mérhető, szoros kapcsolatot mutat azzal, hogy egy sejt maximálisan hány osztódáson mehet át az egyed élete során.
A hosszabb telomérák potenciálisan több sejtosztódást engednek meg, a rövidebbek pedig kevesebbet; ebben az értelemben tehát a telomérahossz határt szab a lehetséges élettartamnak.
Bizonyított, hogy a telomérák rövidülése felnőttekben az időskori betegségek – például a szív- és érrendszeri megbetegedések és a 2-es típusú diabétesz –, illetve általában a halálozás egyik rizikófaktora. Mindeddig azonban kevesen vizsgálták a telomérahosszt az újszülöttekben.
Meg kell őrizni az egészséges testsúlyt
Tim Nawrot, az egyetem professzora és a cikk szerzője ekképpen foglalta össze a lényeget: „A normális testtömegindexű kismamák újszülöttjeihez képest a túlsúlyos anyukák babái molekuláris szinten öregebbek, mert megrövidült teloméráik folytán a sejtjeik maximális élettartama is rövidebb. Így a nőknek már csak azért is fontos a termékeny életszakaszban megőrizniük az egészséges testsúlyukat, mert ezzel hozzájárulnak gyermekeik hosszú életéhez.”
Korábbi vizsgálatok szerint a felnőttkor során a telomérák évente átlagosan 32.2-45.5 bázispárral rövidülnek. A belga kutatók eredményei azt mutatják, hogy a kismama testtömegindexének minden egypontos növekedése körülbelül 50 bázispárnyi telomérahossz-csökkenésnek feleltethető meg az újszülöttben.
Mivel a felnőttek 1.1-1.6 év alatt veszítenek ennyit a teloméráikból, így durva közelítésben minden plusz anyai testtömegindex-pont egy-másfél évet von le a gyermek egészségben eltöltött életéveinek várható számából.
Másképpen fogalmazva: a túlsúlyos anyukák gyermekei ennyivel korábban számíthatnak majd az időskori krónikus betegségek kialakulására.
A cikk írásában szintén közreműködő Dries Martens hozzáfűzte: számításaik során minden olyan egyéb faktort kiküszöböltek, amely potenciálisan hatással lehet a baba telomérahosszára, így biztosak lehetnek abban, hogy a tapasztalt hatás tisztán az anyai testsúlynak tulajdonítható, és nem magyarázható sem a szülők életkorával, társadalmi-anyagi helyzetével és etnikai hovatartozásával, sem az anyai dohányzással, sem pedig az újszölött nemével és születési súlyával…
A Nawrot és munkatársai által vizsgált 743 anya életkora 17 és 44 év közé esett. Valamennyien részletes kérdőívet töltöttek ki a saját életkorukra, a gyermek apjának életkorára, a család társadalmi-gazdasági státuszára, a dohányzási szokásaikra, korábbi gyermekeik számára, etnikai hovatartozásukra, valamint az esetleges szülési komplikációkra vonatkozóan.
Az újszülöttek telomérahosszának meghatározásához a kutatók a szülés után azonnal levett köldökzsinórvérből nyertek magzati DNS-t. Az egyetlen, a szerzők által fontosnak tartott hiányzó adalék az apa testtömegindexére vonatkozó adat, amely a kérdőívben nem szerepelt, ugyanakkor korábbi kutatások beszámoltak az apai testsúlynak az újszülöttre gyakorolt epigenetikai hatásáról.
*Az anyag megjelentetését a Splendidea Communications Kft. támogatta