Internetes zaklatás — a másik oldalról

Az internet korában az iskolai csúfolódás már egyre inkább a virtuális térbe tolódik át. Míg korábban a kegyetlenkedés a becsengetéssel véget ért, ma már otthon sincsenek biztonságban az áldozatok, hiszen a neten éjjel-nappal zajlik az élet.

Nyilvánvaló, hogy a zaklatást átélő gyermek szenved, de az a szülő sincsen túl rózsás helyzetben, akinek a gyermekéről kiderül: ő a zaklató. Ilyen esetben a szülői kompetenciák eléggé erőteljesen kérdőjeleződnek meg, ráadásul a család azt sem tudja, hová fordulhatna segítségért, mit is tehetne.

A virtuális világban a kommunikáció közel sem annyira egyértelmű, mint a valóságban. Egyetlen lehagyott szmájli komoly különbséget jelenthet, és egyáltalán nem biztos, hogy a gyermek ezt fel tudja mérni.

A tanévkezdés kapcsán sok gyerkőc kap mobiltelefont — és vele korlátlan hozzáférést a világhálóhoz. Nem érdemes korlátozni az internetet, hiszen a virtuális bennszülöttnek számító gyerekek percek alatt találnak majd wifit, kódot, bármit, hogy netezhessenek. Sokkal fontosabb, hogy értő felhasználóvá neveljük őket. Jó, ha tudjuk, csemeténk milyen alkalmazásokat használ, milyen oldalakat látogat. Magyarázzuk el neki, hogy az interneten írni valamit olyan, mintha az egész világnak kikiabálná, ezért ne írjon olyasmit, amit nem mondana a másik szemébe.

Fontos, hogy ne boruljunk ki. Őrizzük meg nyugalmunkat, és alaposan beszéljük át a dolgot a gyermekkel. A sértő tartalmakat, amennyiben lehetséges, azonnal tüntessük el, és keressük fel az érintettek szüleit, valamint az osztályfőnöküket, nevelőtanárukat is. Mindenki követ el hibákat, amelyek között vannak életre szóló leckék is — a zaklató gyermekek épp egy ilyenen esnek át.