Hogyan lehet túlélni egy gyermek elvesztését?

A halál mindenképpen fájdalmas, ám egy gyermek, egy kisbaba vagy egy magzat elvesztése talán még nagyobb megrázkódtatás — különösen a szülők számára. Ha gyermekhalálról hallunk, az mindenkiből sajnálkozást, értetlenséget, dühöt, azaz gyászreakciót vált ki.

Szakemberek szerint egy közeli családtag halála esetében fél-egy év szükséges ahhoz, hogy életünk visszatérjen a tragédia előtti kerékvágásba. Ehhez képest azok a szülők, akik gyermeküket veszítik el, körülbelül három év múlva jutnak el idáig.

Bármilyen trauma esetén az érintett a hozzá közel állókhoz, családtagokhoz, barátokhoz fordul. A legtöbb ember szerencsére nem élt át hasonlót, ezért a legjobb, ha azzal vigasztaljuk a gyászolót, hogy bár el sem tudjuk képzelni, mit érez, de bármiben a rendelkezésére állunk, legyen az hivatalos ügyintézés, háztartási tennivaló vagy éppen egy kis kiruccanás, mely segíti a visszatérést a hétköznapokba.

Egy gyermek elvesztése a szülőpár tagjai között is okozhat feszültséget. Az apák gyakran visszafojtják reakcióikat, mert úgy érzik, nekik kell támaszt nyújtaniuk az anyának. Emiatt gyakran érzéketlennek tűnhetnek, nem úgy gyászolnak, ahogyan „illik”. Egy férfitól a társadalmi normák szerint a sírás nem elfogadható, és előfordulhat, hogy mély fájdalmát az apa ellenkező irányú kilengésekkel palástolja, szinte túl vidámnak tűnik. Ebben az időszakban (is) rendkívül fontos a kommunikáció, az őszinteség, és az, hogy mindketten a továbblépésre koncentráljanak egymás hibáztatása helyett.

Ha úgy érezzük, hogy a szülők képtelenek túllépni a tragédián, érdemes szakemberhez fordulni. Gyakori, hogy az abortuszon átesett nők nem tudják feldolgozni, hogy tulajdonképpen ők döntöttek gyermekük sorsáról. A bűntudat nem múlik el, de a feldolgozásban segíthet, ha sorstársakat keresünk. A Terhesség Központ segélyvonalat működtet azon várandósok számára, akik nem biztosak abban, hogy megtartják-e a babát vagy sem, illetve azok számára is, akik megszakíttatták a várandósságot, ám nem tudják feldolgozni a történteket.

A Szemem Fénye Alapítvány és a Napfogyatkozás Egyesület a gyermeküket elvesztett szülőknek igyekszik segíteni. Rendszeresen indítanak gyászcsoportokat, és internetes fórumot is működtetnek, ahol az érintett szülők megoszthatják egymással tapasztalataikat, támogató közösséget nyújthatnak, példát mutathatnak azoknak, akik úgy érzik, kicsúszott a lábuk alól a talaj.