Jó hír a családoknak: változik a Babaváró támogatás igénylési korhatára!
Fontosnak tartjuk, hogy minden élethelyzetben segítsük a magyar családokat.
Minden apának, aki azt gondolja: az iskolakezdés a nők dolga.
„Néhány izgalmas tény, amit minden szerető szülőnek érdemes elolvasnia:
A számok makacs dolgok. A számok pedig azt mutatják, hogy egy átlagos európai gyerek életének első 10-12 évét nagy valószínűséggel elsősorban hölgyek között fogja eltölteni. Fontos rögtön hozzátennünk: erről nem a nők tehetnek, sőt, a hölgyek nagy része örömmel fogadja, ha egy apa (férfi) aktívan részt vállal gyermekeik közös nevelésében.
Az apa szerető és aktív jelenléte gyermeke életében alapvetően határozza meg, hogy valaki felnőtt korában hogyan boldogul. A pszichológiai kutatások teljesen egységesek ebben a kérdésben: az apával jó kapcsolatban élő fiúk és lányok az élet minden területén jobban teljesítenek.
(...)
Sokunk számára meglepő lehet, hogy Skandináv és egyesült államokbeli kutatások szerint is, a XIX. században Európában és az USA-ban is egy átlagos apa sokkal többet foglalkozott gyermekei nevelésével, mint a XX. század modern apái. Úgy tűnik, hogy amit modern apaságnak gondolunk, igazából a »régi apaság« ami valahol útközben »leesett a kocsinkról«.
Tény, hogy magyar apák (és az anyák is) túlterheltek. Az alacsony bérek és hatékonytalan rendszerek nem segítik a kiegyensúlyozott családi élet megteremtését. Mégis, mindannyiunkra jellemző, hogy belefeledkezünk a napi rossz rutinba, talán ha odafigyelünk, kicsit korábban is elindulhatunk haza a munkahelyünkről, talán másnap reggel is megválaszolhatjuk ideges főnökünk esti emailjeit.
(...)
Egy gyerek számára, az hogy apja hogyan viszonyul az iskolához, ezen belül az otthoni tanuláshoz alapvetően meghatározhatja gyereke tanulással kapcsolatos beállítódását. Különösen igaz lehet ez például egy a Walesi bárdokkal küzdő kamasz fiú számára, aki szíve szerint inkább folytatná a félbehagyott videó bloggolást, vagy a számítógépes játékprogramot. Ha az apa eközben saját laptopját nyomogatja, miközben tudomást sem vesz a – többnyire édesanyjával együtt tanuló – fia küzdelméről, akaratlanul is gyengíti őt.
A szülői értekezleten magára valamit adó férfi nem nagyon vesz részt. Ha igen, azt vakaródzva teszi. Mindenki tudja: a szülői értekezlet »női nyávogás, zöld özvegy program«. Ezzel a kígyó saját farkába harapott, hiszen, ha a férfiak nem mennek el, vagy ha el is mennek »rejtőzködő túlélésre« rendezkednek be, semmi sem fog változni. Ami azonban a legfontosabb egy gyermek számára, az maga a tény, hogy apa is tudja hol az iskolám, ki az osztályfőnököm, és melyik osztályba járok. Elmegy a szülőire és ezt akár örömmel is teszi, mert tényleg tudni akarja, mi történik a gyermekeivel életük meghatározó részében.”