Miért (is) születik kevés gyermek Magyarországon?

Igen, kevés a gyerek, mindannyian tudjuk. Kormányzati intézkedések történnek: magasabb családi pótlék, adókedvezmény, lakásépítési kedvezmény és egyebek. Valami keveset emelkedett a születések aránya, de ez még mindig nem ideális. A párok későn vállalnak gyereket és a „biológiai óra” miatt már sokszor csak egy gyerek „fér bele” az időbe.

Miért várnak, miért halogatnak a fiatalok, azok is akik boldog párkapcsolatban élnek?

A szabvány válasz erre az, hogy először meg kell teremteni az anyagi feltételeket. Jó. Ezzel persze egy kicsit vitatkoznék, mert nem a baldachinos bölcsőtől lesz boldog a gyermekünk, és az sem számít, hogy busszal, biciklire ültetve, vagy autóval visszük óvodába, de  elfogadom, hogy mindenki a saját mércéje szerint szeretné ezeket a
körülményeket megteremteni. 

Mégsem hiszem, hogy a halogatás vagy akár a gyermek nem vállalása mögött egyszerű anyagi okok szerepelnének, pontosabban, hogy csak ezek szerepelnek. Sokkal inkább előtérbe helyezném a felelősségvállalást, az elköteleződést és ezekkel együtt a személyes szabadság korlátozódását, amelyek valóban szükségesek egy kisgyermek   fogadásához, neveléséhez. 

Gyermekorvosi gyakorlatomban úgy látom, hogy a gyermeknevelés, szoktatás, táplálás kérdései sokszor nyomasztóan nehezednek az édesanyák vállára. Régen valahogy ösztönösebben ment minden, úgy csináltuk, ahogy láttuk (nem mindig jól), „kéznél voltak” a nagyszülők, sokszor a dédszülők is, követtük a mintát, volt kitől kérdezni.

Ma sokkal nehezebb: a családtagok távol, a gyerekorvos nem ér rá, a védőnő sokszor nem elérhető, a barátnőktől jövő információk ellentmondóak, éppúgy, mint az internet „tanításai”. Kellenek, kellenének a hiteles személyek (ideális esetben segítő nagyszülők), akiknek a véleményében meg lehet bízni, akik esetleg nem csak elmondják, meg is mutatják mit hogyan kell csinálni: például hogy készül egy csecsemőnek szánt főzelék, hogy mit csináljak, ha a kisbabám egész éjjel sír és nem tudom megvigasztalni, hogy mit tiltsak, mit engedjek meg amikor nagyobbacska, hogy melyik óvodába, iskolába írassam.

Egy működő megoldás

Meggyőződésem, hogy ezek a – viszonylag könnyen megoldható – nehézségek is hozzájárulnak a gyermekvállalás halogatásához és a tervezettnél kevesebb gyermek születéséhez. Ezeket felismerve indítottunk munkatársaimmal egy primer prevenciós
programot Nógrád megyében, amelynek célja olyan helyi hiteles személyek kiképzése volt, akik a megszerzett tudás birtokában segítenek a környezetükben élő családoknak és nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is.

Az illető ott lakik, abban a faluban, ő tudja mikor, kinek, miben kell a segítség. Ezzel a segítő hálózattal egyfajta biztonságot tudtunk nyújtani a gyermeket nevelő és családot tervező fiataloknak, hogy érezzék van, aki fogja a kezüket, hogy az ő gyermekük nemcsak nekik, hanem az egész közösségnek fontos. A gyakorlat, a visszaigazolások bizonyították az elmélet helyességét.