Hogy érdemes megállapodni a szünetek idejére eső „láthatások” rendjében?

Elindult az új tanév, túl vagyunk az első szülői értekezleten, ahol az iskola a vonatkozó rendelet szerint közzétette a szülők számára, hogy hogyan is alakulnak idén a szünetek. A családok szempontjából ezek valóban fontos információk, hiszen ezekre az időszakokra lehet időzíteni és előre lefoglalni a család pihenését és feltöltődését segítő kiruccanásokat.

A tanítási szünetek időpontjai különélő szülők esetén egyet jelentenek azonban azzal a problémával, hogy meg kell állapodni a gyerek(ek) ún. időszakos kapcsolattartásában, vagyis a szünetek idejére eső „láthatások” rendjében.

A szokásos bírói gyakorlat

Abban az esetben, amikor van bírósági szabályozás, akkor általánosan a következő tendencia érvényesül, amely nem más, mint amit úgy nevezünk, hogy „a szokásos bírói gyakorlat”. Nevezetesen: a különélő szülő jogosult a tavaszi-, őszi-, téli szünet fele idejére; a páros ünnepek második napjára, a nyári időszakban pedig - a gyermek korától függően - több hét időtartamban a gyermekkel való kapcsolattartásra.

Ez a szabályozás az, amely nagy általánosságban megjelenik a bírósági határozatokban. Természetesen rögzítik az ítéletek, illetve a jóváhagyott egyezségek azt is, hogy a szünetek első, avagy a második felében jogosult-, illetve hány órától, hány óráig tart a különélő a szülő kapcsolattartása, hiszen jogszabály által megkívánt feltétel az, hogy a határozat végrehajtható legyen. Ez azt jelenti, hogy teljesen egzakt módon kell meghatározni a kapcsolattartást, mivel vita esetén azt a rendet kötelesek tartani a szülők. Emellett pontos szabályozás hiányában a kapcsolattartás problémáit vizsgáló és szankcionáló gyámhivatal is csak végrehajtható határozat esetén tud döntést hozni. 

Mindezek mellett még így is rendszeres az egyes szünetek előtt a korábbi ügyfeleimtől az a kérdés, hogy most akkor hogyan is kell értelmezni a bírósági határozatot, hogyan kell megosztani a valóságban a szünet napjait. Ugyanis sajnos nem minden különélő szülő esetében működik a „megbeszélés alapján” történő megosztás, holott ideális esetben a kapcsolattartást szabályozó határozat helye a fiók alja kellene, hogy legyen... De ha nem ebben a szerencsés helyzetben vagyunk, akkor kénytelenek vagyunk a bírósági határozatot elővenni. A bírósági pecséttel ellátott papírban leírtak azonban számtalan esetben nem tudják lefedni a mindennapi életben felmerülő gyakorlati problémákat.

Vegyünk egy példát

A vonatkozó EMMI rendelet – amely minden tanévre vonatkozóan rögzíti a szünetek időpontjait - az idei évben az őszi szünetre vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza: „5. § (1) Az őszi szünet 2016. november 2-től 2016. november 4-ig tart. A szünet előtti utolsó tanítási nap 2016. október 28. (péntek), a szünet utáni első tanítási nap 2016. november 7. (hétfő).” 

Ha azt vesszük alapul, hogy az őszi szünet fele ideje jár a különélő szülőnek, akkor ez a rendelet szerint összesen 3 nap. A valóságban azonban 9 napig nem kell a gyerekeknek iskolába menniük, hiszen az október 29-i hétvégét követően az október 31. és november 1. önmagában munkaszüneti nap, majd a rendelet által meghatározott szünetet követően (szerda-péntek) ismét hétvége jön.

Látható, hogy ha makacsul tartjuk magunkat az EMMI rendelet által kiadott szünethez és annak fele időtartamában történő megosztáshoz, akkor a szerencsétlen gyerekek ki vannak téve annak, hogy ide-oda utazgatnak a két szülő között. A rendelet ugyanis, kizárólag a hétköznapokat rögzíti szünetként, az esetlegesen a szünet előtti, vagy azt követő hétvégi napokat/munkaszüneti napokat nem. Manapság már előfordul egy-két olyan bírósági határozat, amely tartalmazza, hogy a szünetek előtti, avagy azt követő hétvégék a szünet időtartamába beleszámítanak, de sajnos nem ez tekinthető az átlagnak.