Miután átadtam nekik, beszélgettünk arról, hogy ki mit olvasott a nyáron, és hogy egyáltalán miért is jó olvasni. Okosakat mondtak a gyerekek: tudták, hogy egy csomó érdekes és új dolgot meg lehet tudni a könyvekből, újságokból, magazinokból.
Persze ez nem ilyen egyszerű, és nem is hitegettem őket azzal, hogy „Nyiss ki egy könyvet, ugorj neki, és eléd tárul egy csodálatos világ!”. Mert sajnos nagyon-nagyon ritkán megy ez így, varázsütésre. Az olvasás élményéért – mint annyi más dologért a világon – keményen meg kell küzdeni, mint a mesében a királyfi a sárkánnyal. Le kell győzni a kusza betűket, a hosszú, sokszor értelmetlennek tűnő mondatokat. És csak akkor, csak azután lesz könnyebb, és lesz élmény az olvasás.
A mai gyerekek egyébként is kevesebbet olvasnak. Amihez nincs is kedvük nemhogy nem szeretik, de egyenesen elutasítják. Pláne, ha úgy érzik, hogy nincs sikerük benne. Gyengébb a kudarctűrő képességük, ráadásul rengeteg az „alternatív” kihívás, mindenféle kütyük mindenütt, stb.