Nem a terhességmegszakítást reklámozza, hanem a döntés nehézségét mutatja be a 24 hét című dokumentarista játékfilm – mondta el Carl Gerber, a budapesti Szemrevaló filmfesztiválon látható német alkotás forgatókönyvírója.
„Elsősorban azoknak a nőknek kíván hangot adni a film, akik hasonlóan nehéz döntést hoztak meg életük során. Ezek a nők ugyanis hallgatnak, nem beszélnek a velük történtekről, szégyellik azt. Szólhat a film azonban azoknak a nőknek is, akik Down-szindrómával született gyereket nevelnek, nekik a döntés másik oldalát mutatja be” – mondta el Carl Gerber.
A Lipcsében játszódó történet főszereplője, a Julia Jentsch által megformált Astrid Lorenz közkedvelt stand up humorista, aki párjával és egyben menedzserével (Bjarne Mädel) várja második közös gyermekét. A terhesség 24. hetében azonban kiderül, hogy a magzat Down-kóros, így komoly döntés elé kerülnek: megtartják-e a babát, vagy megszakítják a terhességet.
A pár, miután ellátogat egy Down-szindrómás gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozó csoportba, úgy dönt, hogy betegségével együtt vállalják a gyermeket. Ekkor azonban újabb tragédiával kell szembesülniük, mert a magzaton a komoly, beavatkozás-sorozatot igénylő szívbetegség jelei mutatkoznak, ami tovább fokozza a helyzet súlyát.
Az idei, 66. Berlin Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) egyetlen német versenyfilmje felkavaró, az érzelmekre ható, nehéz témát dolgoz fel, ennek megfelelően megosztó is. Gerber szerint „alapvetően pozitív a fogadtatása, de természetesen a téma kényessége miatt sokak számára érzékeny, vagy egyenesen provokatív a filmnek mind a formája, mind az üzenete”.
A forgatókönyvíró emlékeztetett: a Berlinálén, a premier után egy nő a „késői magzatelhajtás reklámfilmjének” nevezte a 24 hetet. Kiderült, hogy az éles kritikát megfogalmazó nő szintén világra hozott egy Down-szindrómával diagnosztizált babát, emiatt úgy érezte, a film provokálja és azt üzeni, hogy „el kellett volna vetetnie gyermekét”.
„A célunk az volt, hogy bemutassuk, milyen szenvedésen mennek át a nők egy ilyen lépés választásakor. Láttatni akartuk, hogy milyen nehézségekkel és fájdalmakkal jár a döntés meghozatala, amit éppen ezért tiszteletben kell tartani és el kell fogadni” – fejtette ki a forgatókönyvíró. Hozzátette: nagyon sok energiát fordítottak arra Anne Zohra Berrached rendezővel, hogy mindenképpen a döntés megértését mozdítsák elő a nézőben, ne pedig egyik, vagy másik vélemény felé irányítsák.
„Az írásnál kiemelt feladatnak tartottam, hogy mindkét helyzetet meg lehessen érteni, mindkét szereplővel, a baba megtartása mellett érvelő Markussal és a magzat elvetetése felé hajló Astriddal is azonosulhasson a néző. Ezért sem használtunk sok zenét a filmben és a kamerával sem igyekeztünk manipulálni. Vannak közeli felvételek, de nem túlzóan sok, hogy megmaradjon a visszafogottság is” – emelte ki Gerber.
A film elkészítése előtt és közben is rengeteg kutatómunkát végzett a rendező és a forgatókönyvíró. A szakterületen dolgozó orvosok, abortusz előtt álló nőknek és pároknak segítséget nyújtó pszichológusok, valamint szülésznők is részt vettek a munkában. A film autentikusságát, a jelenetek és a beszélgetések életszerűségét erősítendő a benne szereplő szakemberek valódi orvosok, szülésznők, pszichológusok. Természetesen késői magzatelhajtást már átélt, vagy hasonló helyzetbe került párokkal is folytattak beszélgetést: de mindössze két olyan párral sikerült felvenni a kapcsolatot, akik hajlandók voltak beszélni az őket ért traumáról.
Gerber elmondása szerint annak ellenére, hogy tudták, Európa országaiban többnyire hasonló a késői magzatelhajtásra vonatkozó törvény, úgy vélték, elsősorban Németország-specifikus filmet készítenek és várakozással néztek elébe, hogyan fogadják a történetet külföldön. Magyarországon a terhesség megszakítása – a magzatnál talált genetikai eltérés esetén – gyakorlatilag a 24. hétig történhet meg, Németországban a „fájások kezdetéig” – fogalmazott a forgatókönyvíró.
A film eljutott olyan országokba, például Mexikóba is, amelyekben legfeljebb a harmadik hónapig végeznek el ilyen beavatkozást. Az erősen keresztény szellemű országban heves és az európaitól jelentősen eltérő, sokkal bonyolultabb vitákat generált a drámánk – mondta Gerber.
A 24 hét Carl Gerber első nagyjátékfilmje. Főiskolai évei alatt könyvei alapján több díjnyertes rövidfilm is készült, elbeszéléseit A szem vizsgálata és Első első címmel adta ki a Primero kiadó. 2012-ben a török határ közelében vezetett filmes workshopot szíriai menekült gyermekek számára, és dramaturgja volt az itt készült, A fény földje című filmnek. 2013 óta performanszok dramaturgja. 2015-ben Berlinben több kulturális és nyelvi workshopot szervezett menekült fiatalok számára.
A film az október 1-jéig tartó, a Goethe Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum és a Svájci Nagykövetség közös szervezésében zajló Szemrevaló filmfesztivál keretében látható szeptember 29-én a Művész moziban. A magyar közönség a filmfesztivál után a Cirko Film forgalmazásában október 13-tól láthatja a filmet.
(MTI)
Kecskemét az elmúlt évtizedben nemcsak gazdasági értelemben fejlődött látványosan, hanem abban is, ahogyan a lakhatás kérdéséhez viszonyul. A város ma már tudatosan építi fel azt a rendszert, amely egyszerre ad választ a fiatalok életkezdési nehézségeire, a családok igényeire és a munkaerőpiac elvárásaira.
Az biztos, hogy a szennyeződés nem a gyártás során keletkezett.
Az egészségügyi miniszter arról számolt be, hogy jelentősen csökkent a nevelőszülők száma Amerikában egy Biden ideji politika következtében.
A kereszténységet és az erkölcsöt nem lehet helyettesíteni pénzzel és képmutatással.
A kormányfő édesanyja azt is elárulta, mit tisztel a leginkább a fiában.
Magyar Péter pártja eltörölné a rezsicsökkentést, a védett benzinárakat, ami havonta több tízezer forint plusz kiadást jelentene a családok számára.
Az Egyesült Államok úgy döntött, kivonja a katonáit Németországból, Trump és a kancellár vitája miatt.
