Valóban meg kellett halnia a 61 éves nőnek?

2016. július 13. 16:44

Rendszeres olvasóink bizonyára tapasztalták már, hogy rovatunk ritkán foglalkozik szenzációvadász témákkal, inkább a kutatási eredményekkel, újdonságokról számolunk be. Most mégis egy tragikus halálesetről adunk hírt az Index cikke alapján.

2016. július 13. 16:44

Ugyanis ha tipikusnak nem is, de aggasztónak azért látjuk a történteket. Valóban elkerülhetetlen volt a 61 éves Juhász Janka halála? Vajon ha nem értelmi fogyatékos lett volna, nagyobb odafigyelést kap az orvosoktól? S teljesen indokolatlan-e az átlagember vélekedése, aki úgy látja, az orvosok mindig összezárnak és fedezik egymás nemtörődömségből fakadó hibáit? A történetet rövidítve közöljük.

 
A 61 éves Janka egy 10 éves gyerek szintjén élte a maga módján gondtalan életét az őt gondozó nővérével és családjával. Leépülése gyerekkori epilepsziás rohamok következménye volt, önálló életvezetésre így nem volt képes, de bizonyos mértékig gondoskodott önmagáról: kisegítő munkákat végzett, korábban takarítónőként dolgozott, ennek alapján rokkantnyugdíjra is jogosult volt, eljárt boltba, szerette a társaságot, szívesen beszélgetett az emberekkel. Erős volt és életvidám…
 
Tragédiája egy otthoni balesettel kezdődött, 2014. szeptember 30-án. Elesett a küszöbben, de olyan szerencsétlenül ért földet, hogy nem bírt felállni. Mentővel vitték az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetbe (OBSI). „Nem volt nagy vizsgálat, a röntgenből nem állapítottak meg semmit, szinte ki akartak dobni azzal, hogy vigyük Jankát haza. Járni, ülni sem tudott, a kocsiba sem tudtuk volna betenni. Láttam rajta a sokkot, a vérnyomása is borzasztó magas volt, 240/120, amit a magammal hozott vérnyomásmérővel mértem meg” – mesélte Janka nővére, aki negyven évet húzott le az egészségügyben. 
 
Végül a család elérte, hogy az OBSI-ból a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba vigyék – fizetett betegszállítóval, miután az ingyenes szállításra az OBSI szerint fél napot kellett volna várni. Este 10-re jutottak el a Bajcsy-Zsilinszky úti kórház belgyógyászatára, ahol viszont fel sem akarták venni, mondván, elesett, csupán otthoni ápolásra szorul, és az OBSI sem jelzett törést. A vérnyomása valamelyest lement, de ez is csak annak volt köszönhető, hogy Jankáéknál volt magukkal hozott megfelelő gyógyszer.
A kórház végül négy óra erősködés után engedett, és felvették Jankát a betegek közé. A családja ezután megnyugodva hazatért.
 
Egy hétig tartott felismerni a törést
 
De reggel visszatért a nővére, és látta, hogy Janka ugyanazon az ágyon fekszik a folyosó sarkába tolva, saját vizeletében, ellátatlanul.
 
Ekkor már több mint 10 órája várt arra tehetetlenül, hogy valaki kezelésbe vegye.
Sírt, hogy éhes és szomjas, remegett. Egy főorvosnő azt mondta, jobb, ha hazavisszük Jankát, mert egy spirálba fog belekerülni, és végül nem fog tudni felállni. Tehát bevallotta, hogy ők nem fogják tudni jól gondozni. Gondoztam volna én, ahogy eddig is megtettem, vele éltem, de most láttam, hogy nagy a baj” – mesélte a nő. Janka a III-as Belgyógyászati Osztályra került, a szakszlengben „babaszobának” nevezett helyre. „Oda tolják be a többnyire magatehetetlen időseket, akikről lemondanak, de nem igényelnek külön ellátást″ – magyarázta a pályafutását bő negyven éve ironikus módon épp a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban kezdő testvér.
 
Janka egy hét után sem állt lábra, ekkor visszavitték az OBSI-ba, ahol újból megröntgenezték, és megállapították, hogy a szeméremcsontja bal oldalon darabosan eltört. A törés felismerése egy hétbe telt…
 
Annyit végül elért, hogy ha a kórház szerint a mozgás az indokolt, akkor legalább gyógytornára küldjék át, így Janka október 17-én a Bajcsy-Zsilinszkyből a Jahn Ferenc utcai Rehabilitációs Központba került. Azt ugyan megállapították, hogy kétoldalt fáj a csípője, de újabb röntgen nem készült…
 
Csaknem egy hónapot töltött a rehabilitációs központban, november 13-án azonban rosszabbodott az állapota, hasa felpüffedt, fulladozott, így a központból visszaszállították a Bajcsy-Zsilinszkybe…
 
És akkor felfedeztek egy bélelzáródást is
 
Bélgyulladást gyanítva Jankát visszatolták a „babaszobába”, ahol egy hónappal korábban már feküdt, infúziót kapott, más nem történt. Végül egy CT-re sor került, és bár a jelentés szerint a felvételeket a beteg „ellélegezte”, és a befecskendezett kontraszt anyag egy része a vénából a szövetek közé jutott, így azt nem sikerült megvizsgálni, amit akartak, de mellékesen kiderült, az asszony medencecsontjára kiterjedő, korábban már felfedezett bal oldali törés mellett jobb oldalon is törés van. Ezt majdnem két hónappal a sérülés után fedezték fel, noha az első pillanattól kezdve kórházban volt.
 
Az akut hasfájás okának kivizsgálására nem volt feltáró műtét, mert a főorvos szerint „nem jönne le a műtőről Janka” és „nem tud együttműködni”. „Ezt többször mondták, de nem értem, akkor egy eszméletlen beteget sem műtenek meg, mert nem együttműködő?” – kérdezte testvére. A gyógytornát végző, korábbi kórház jelentésében egyébként épp az áll, hogy a beteg „együttműködő, aktív” volt.
 
November 26-ig kellett várni, mire a romló állapotú Janka bajára más módon is keresni kezdték a magyarázatot a kórházban. Kolonoszkópiára küldték, de a rosszullét miatt ez elmaradt. A bélelzáródás gondolata már két nappal korábban felmerült, de műtétről továbbra sem volt szó.
 
A család türelme elfogyott. „Pénzért kikértem a kórháztól Janka papírjait, és elvittem egy szakember magánrendelésére. Az orvos azt mondta, ilyen akut hasi fájdalmak esetén, ha más mód nincs, a protokoll szerint azonnal feltáró műtétet kellett volna végezni – emlékezett vissza Janka unokahúga. Magdolnának az orvos megígérte, hogy átveszi Jankát, és másnap megműti. December 3-án közölte a család a Bajcsy-Zsilinszkyben, hogy átvinnék Jankát egy másik kórházba…
 
Amint azonban kiderült, hogy Jankát elvinné a család, felgyorsultak az események a kórházban. Nem rezidens, hanem sebész szakorvos nézte meg – először a kórházba kerülés óta –, és felvitték az intenzívre, majd onnan a műtőbe. „Kaptam egy listát, hogy mit kell vinnem, Jankával már nem tudtam beszélni. Éjszaka megműtötték Jankát, az orvos annyit mondott, nagyon meg kellett már operálni” – mondta Janka nővére. 
Az életmentő műtét során 30 centiméter elhalt bélszakaszt távolítottak el. Tíz nappal később egy újabb műtétet hajtottak végre egy sipoly miatt. A bele több helyen is lyukas volt.
 
„Az intenzíven jó ellátást kapott, nem is tudtuk, hogy ott ilyen remek osztály van, kicsit jobban is lett, de hamarosan levitték a subintenzívre” – mesélte a testvér.
A műtétnél végzett gégemetszés után Janka beszélni már nem tudott, az etetés orrszondán át zajlott. Úgy-ahogy. „Eldugult, volt, hogy nekem kellett könyörögnöm a sebészügyeleten, hogy tisztítsák ki. Azt mondták, csak orvos tudja kicserélni, várni kell. Aztán, amikor az az orvos, aki átvette volna őt a Bajcsytól, levelet írt, hogy ő kész behelyezni a gyomorszondát, ha erre ott nincs kapacitás, akkor végül mégis kicserélték.
 
Az intenzíven kapott vénás táplálásra a subintenzíven csak egyszer került sor. Az intenzíven kellett volna maradnia, amíg a csöveket kiveszik. Így szinte éhen halt” – mondta könnyeivel küszködve Janka nővére, aki egészségügyi dolgozóként azt is észrevette, hogy a gégecső leszívásához egyszer használatos csövet egy vizes pohárban tartották Janka mellett, többször is használták…
  
Természetesen senki nem tehet semmiről
 
Janka halálával azonban a tragikus történet nem ért véget. A család feljelentést tett. A temetés is csúszott emiatt, mert egy nappal a búcsúztatás előtt a rendőrség mégis úgy döntött, szükség volna a kórházin túl egy igazságügyi orvosszakértő által elvégzett boncolásra is. Ezután még bő egy évig folyt a vizsgálat, amely végén a rendőrség kimondta: senki sem hibázott.
 
Az igazságügyi orvosszakértők véleményében foglaltak szerint a sebészi ellátással, illetőleg a teljes ellátási időszakkal kapcsolatosan sem vethető fel a foglalkozásbeli szabályszegés gyanúja" – áll a rendőrség határozatában, amellyel a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette.
 
Az nem merült fel a jelentések alapján, hogy a kezeletlen törés és a vastagbél kilyukadása között összefüggés lenne, bár a család részéről adódik a feltételezés, hogy nem véletlen egybeesésről van szó.
 
„Ügyvédet is kerestünk, volt, aki a beszélgetés után azzal hárított el minket, hogy ő a kórházakat szokta képviselni” – jelezte Janka nővére a nem várt nehézséget, megjegyezve, hogy a kórházon belüli összetartás is nehezítheti az objektív vizsgálatot, de akár az is, hogy Bajcsy-Zsilinszky Kórház érintett belgyógyászati osztályának főorvosa maga is igazságügyi szakértő…
 
Családja szerint a csonttörés kezeletlensége nyomorékká tette Jankát, a bélműtéttel való késlekedés megölte őt. Az orvosszakértő szerint viszont a beteg természetes úton halt meg.

 

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!