Jin, jang és Orbán Viktor

„Trump – és Orbán – nem őrült meg. Csupán úgy döntött, hogy a fenti kettősségből a sötétet, a válaszok közül a zsigerit kínálja. Hatalomtechnikai szempontból talán igazuk is van. Tudományos felmérések igazolják a negatív kampányok hatékonyságát. Még az is lehet, hogy tényleg mindig a legrosszabbra, nyáron is a télre kell készülni. Csakhogy az embert nem a rettegés, hanem a remény élteti. Orbán mégis azt mondja, Magyarországnak Trump politikája jelenti az életet, Clintoné a halált. Ha magából indul ki, ez akár még igaz is lehet, de az ország szempontjából az egésznek semmi értelme: egyik se kel reggelente azzal, hogyan árthat nekünk, és egyik sem ment meg minket a ránk leselkedő legnagyobb veszélytől, önmagunktól.

Az élet idén úgy hozta, hogy mindkét nagy amerikai párt ismeretlen terepre merészkedett. A republikánusok egy politikai tapasztalat nélküli milliárdosra bíznák az országot, a Demokrata Párt pedig, ezúttal először Amerika történetében, egy nőre. (Aki mellesleg egész életét a politikában töltötte.)

Ha a világ feleolyan veszélyes hely lenne, mint ahogyan Trump – és Orbán – állítja, a nukleáris arzenál általános kockázatot jelentene egy tudatlan kezdő kezében. Hillary Clinton esetében senki, még az őt szenvedélyesen gyűlölők sem mondják, hogy felkészületlen lenne. Egy politikai reklámot idézve: Ön melyikükre bízná inkább a gyerekét?”