Levélszavazók győzelme

„Van der Bellen az első fordulóban is, amikor csak 21 százalékot szerzett és messze lemaradt Hofertől, érdekes módon a levélszavazatokban verte az ekkor még jelentősen vezető FPÖ-s jelöltet a maga 150 042 szavazatával. Csakhogy a kettejük közti különbség a második fordulóban szinte aránytalanul megnőtt az országos eredmények kiegyenlítettsége mellett. Mindezt csak a szocio­lógiai és mechanikus támogatói eredmény összeadódásával magyarázni nem lehet. Ehhez pluszszervezettség is kellett. Ha ugyanis Van der Bellen nagyjából az első fordulóhoz hasonló arányban, csak nagyobb abszolút számmal veri csak Hofert, akkor Hofer maradt volna az élen. Csakhogy Van der Bellen mozgósítása elképesztő eredményt hozott: összesen 310 462 szavazattal kapott többet az első fordulóhoz képest a levélszavazók közül, és összesen 460 404 levélszavazattal végül nemcsak hogy ledolgozta a 144 ezer szavazat hátrányát, hanem a plusz 211 336 aktivizált levélszavazó legnagyobb részét rávette, hogy őt támogassa, így nyert mindössze 31 ezer szavazattal.

Két következtetést lehet levonni. Egy: a több mint 40 százaléknyi migránshátterű választó simán eldöntheti már most bármely osztrák választás kimenetelét kulturális intézményeik, vallási közösségeik szervezettsége által, amennyiben valamelyik párt átlagon felül képes aktivizálni őket. Márpedig ez ma szerte Európában a baloldali és liberális pártok részéről a multikulturalizmust és liberális bevándorlást hirdető programjaikkal nagyon is lehetséges.

Kettő: Van der Bellen furcsa győzelme arra is rávilágít, hogy éles pártversenyben a levélszavazatok megszervezése és lehívása bizony sorsdöntő jelentőségűvé válhat egy ország életében. Ugyanakkor az éles verseny felveti a választások tisztaságának a betarthatóságát is a levélszavazatok kapcsán. Nem beszéltünk arról, hogy milyen visszaéléseket tesz lehetővé egy ilyen rendszer, amennyiben az adatok kapuőre korántsem tartja be a tisztességes, legális demokratikus verseny kritériumait, és burkolt vagy nyílt, ámde titkolt eszközökkel – a kormányrúd birtokában – az államhatalmat állítja előnyszerzésének középpontjába és a választásokat a hatalmon maradás érdekében.”