Fiúk a hátsó padban? Kevesebb férfi tanár - romló teljesítmény

„Nemi különbségek nevelési intézményekben

(...) A hazai helyzet sokban hasonlít a németországira. A német adatok szerint a problémák már az óvodában elkezdődnek, mivel a gondozói létszámnak mindösszesen 3,5%-át alkotják férfiak. Az általános iskolákban a férfi tanárok aránya nem haladja meg a 10%-ot. A kutatás megállapításai szerint a fiúk sok tekintetben hátrányos megkülönböztetést szenvednek el. Az iskolai elvárások, a tanmenet elsősorban a lányokra jellemző szellemi és pszichikai fejlődésmenetére épít.

(...)

Miért teljesítenek jobban a lányok az iskolában?

(...) A megoldás éppen a nemi szerepekben kereshető. A szabályok betartása, az alkalmazkodás a női társadalmi identitással összeegyeztethető, pozitív értékjelű viselkedésformák, míg a fiúk, ezen belül is a kamasz fiúk számára nehezen követhető nemi mintát jelentek. A társadalmi nemi szerepek egymással interaktivitásban működnek. Magyarul, ha a lányok »lefoglalják a fenti viselkedésmintákat«, a fiúk számára annak tagadása marad. A viselkedés mögött természetesen elképzelhetőek humán etológiai programok is, ezek megértése további kutatásokat igényel.

Fontos kiemelnünk, hogy a fenti helyzetért egyik nem sem tehető felelőssé. Rossz rendszerek elszenvedőiről beszélünk. A magatartászavaros vagy rosszul teljesítő fiú tanulók óriási érzelmi munkát követelnek a pedagógusoktól. A iskolarendszerből kieső, alul iskolázott fiatal férfiak pedig a párválasztás és családalapítás esélyeit csökkentik.

Esélyegyenlőségi problémák

Szokatlan a férfiak esélyegyenlőségi hátrányáról írni, azonban a kutatás eredményei szerint a német iskolákban ez mindennapos probléma. Az elemzések szerint a fiúk, hasonló teljesítmény esetén általában rosszabb tanári értékelést kapnak. A jelenség magyarázata lehet a »beskatulyázás« ismert jelensége, illetve a »nem megszokott formában történő tudás reprodukció« – magyarul: a tanultaknak nem az iskola »uralkodó nyelvezetén« történő visszaadása.

A szorgalom és alkalmazkodás ára

Fontos észrevennünk, hogy az alkalmazkodás és megfelelés viselkedés-repertoárjába kényszerített iskolai élet nem múlik el nyomtalanul. A statisztikai adatok egybehangzóan azt mutatják, hogy a túlzott iskolai megfelelés neurotizál, a pszichoszomatikus tünetképzésre fogékonnyá tesz. Paradox módon az iskolai rendszerhez nem alkalmazkodók kisebb érzelmi és pszichés kárt szenvednek el, mint jól teljesítő társaik.

(...)

A koedukáció végnapjai?

A fiúk és lányok eltérő fejlődéséből adódó iskolai teljesítmény anomáliát a jelenlegi oktatási rendszer nem képes megfelelőn kezelni. A megoldás mindenképpen a nevelési intézményrendszerek megfelelő nemi arányának visszaállítása lenne. Megdöbbentő a fent idézett német kutatásnak az az állítása, amely szerint a férfi tanárok arányának csökkenésével egyenes arányban romlik a német fiúk iskolai teljesítménye. Mivel egy hasonló program kivitelezése ma világszerte nehézségekbe ütközik, egyre több országban merül fel a koedukáció gyakorlatának csökkentése, nemek szerint elkülönített iskolák, iskolai osztályok, tanulócsoportok kialakítása. A probléma aktualitását jól mutatja, hogy a Kínai Népköztársaságban magas szintű, döntés előkészítői munka folyik a koedukatív rendszer központi és egységes megszüntetéséről.”