Stumpf István: Trónt fosztottak a fülkeforradalom huszárjai

A kollégiumi haverok és a régi szép idők

A gyerekkorától kezdve az első generációs értelmiségnevelésen és a Bibó szakkollégiumon át az első Orbán-kormányban betöltött szerepéig sok mindenről beszélt Stumpf István alkotmánybíró a Morus Szent Tamás kör keddi pódiumbeszélgetésén, amit az alkotmányosság témakörében hirdettek meg.

Az első háromnegyed órában viszont az alkotmányosságról szó sem volt, és a kereszténydemokraták ifjúsági szervezetéhez köthető szervezők nem is siettek a tárgyra terelni a szót.

Addig is megtudhattak az érdeklődők pár érdekes részletet például arról, hogy melyik kollégiumi szobában volt Stumpf István nászéjszakája, milyen nehézségekbe ütközött a Bibó kezdeti megszervezése; és az is kiderült, hogy Orbán és Kövér kiröhögték Stumpfot, amikor fegyelmit kapott az MSZMP-ben a Századvég ’56-os különszáma miatt.

Túl durva

Stumpf István azt is elmondta, hogy 1990 és 1994 között nem sok kapcsolata volt a Fidesszel, mert „túl durvának tartotta azt a radikális viszonyulást a múlthoz”. 1996-ban viszont ő javasolta Orbánnak, hogy készüljön rá szakmailag a kormányzásra, 1998-ban pedig Stumpf kancelláriaminiszter lett az első Orbán-kormányban.

Erről az időszakról annak ellenére jó emlékei vannak, hogy nem volt könnyű a helyzet, mert Orbánnak akkoriban még „gőze sem volt a kormányzásról”; és a koalícióval is nehéz dolguk volt, mert „Jóska bácsinak nagy étvágya volt”. Stumpf elmondása szerint Torgyán ekkoriban azt mondogatta neki, hogy „Pistám, ebben a kormányban te meg én dolgozunk a legtöbbet!”

2002 után aztán Stumpf visszament a Századvéghez és think tanket csinált belőle. „De annak ellenére, hogy korábban kancelláriaminiszter voltam, feketeseggűek voltunk a Fidesz szemében, még önkormányzati megrendeléseket se kaphattunk” – panaszolta. 2010-ben aztán felkérték az alkotmányozó tanácsadó testületbe, majd jött a „visszautasíthatatlan” alkotmánybírói felkérés.

Fideszesből renitens alkotmánybíró

Bár Stumpf István alkotmánybírói kinevezését annak idején sokan bírálták, mondván, hogy „pártkatona”, mégis az egyre inkább elfideszesedő testületben ő az, aki meglepően sokszor a kormány érdeke ellen szavaz. Erről még a TASZ-Helsinki-EKINT liberális jogvédők szövetsége is elismerően szólt az „egypárti alkotmánybírók” tevékenységét elemző tavalyi jelentésében.

A keddi beszélgetésen Stumpf István megint keményen odaszólt a kormánytöbbségnek és fiatalkori szakkollégiumi barátainak, de a Sólyom-féle Alkotmánybíróság is megkapta a magáét. Mint mondta, Amerikában és Európában egyaránt jellemző, hogy az alkotmánybíróságok vagy más felsőbíróságok fontos, életvitelbeli kérdésekben döntenek, ez pedig vitát generált a bírói hatalom határairól.

Magyarországon is „megjelent a láthatatlan alkotmány trónfosztásának igénye a kétharmados fülkeforradalom huszárai által” – fogalmazott. Stumpf ekkor nézett utána a korábbi, az alkotmánybírói hatalom túlterjeszkedését kritizáló jogi szakirodalomnak azzal kapcsolatban, hogy a Sólyom-féle Alkotmánybíróság a rendszerváltás alapvető kérdéseit idegen jogok inkorporációjával döntötte el, és „szent tehenet” csinált a jogállamiság elvéből, aminek a tartalmát tulajdonképpen senki nem értette.

Berágás

Az Alkotmánybíróság nagy hatalmát a Fidesz is észlelte, mégpedig már 2008-ban, akkor viszont ezzel ők jártak jól, hiszen az AB átengedte a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról szóló „háromigenes” népszavazási kezdeményezésüket.

A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után az első konfliktus a kormány és az Alkotmánybíróság között a „pofátlan végkielégítések” 98 százalékos különadójának elkaszálása volt. Aztán az AB az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit is megsemmisítette, mivel egy sor inkonzisztenciát okozó, vagy nem átmeneti jellegű szabályt tartalmazott. „Ezen aztán berágtak. De ez egy alkotmánybírót csak akkor zavar, ha alkalmazkodási kényszere van” – kommentálta Stumpf.

A berágás eredménye az lett, hogy az alkotmányellenesnek nyilvánított átmeneti rendelkezések jelentős részét a negyedik alkotmánymódosítással beleírták az Alaptörvénybe. Meg azt is, hogy az AB csak formailag vizsgálhatja felül az alkotmánymódosításokat.

Az időközben újabb hűséges fideszesekkel bővült Alkotmánybíróság – mivel formai szempontból nem talált kivetnivalót a módosításban – átengedte a negyedik alkotmánymódosítást. Stumpf nem értett egyet a többségi állásponttal és különvéleményt fogalmazott meg: szerinte a módosítás előtti alkotmányszöveg kellett volna, hogy legyen a mérce, és tartalmi vizsgálatot kellett volna végezni. A beszélgetésen úgy fogalmazott: igenis vizsgálni kell olykor, hogy nem „visszaélésszerű”-e az alkotmányozás, és egyáltalán nem biztos, hogy a jogalkotó bármikor felülírhatja az AB korábbi döntéseit.

Posztsólyomizmus

Mindenesetre a „politikai konstitucionalisták látványos győzelmet arattak”. Eljött a „posztsólyomizmus”, a láthatatlan alkotmány trónfosztása megtörtént a történelmi alkotmányra utalással – szögezte le Stumpf István, amire az IKSZ-es moderátorok kényszeredett vihogással válaszoltak.

Stumpf finoman fogalmazva azt mondta: mivel a jog politizálódott, a politika pedig jogiasodott, felértékelődött az olyan intézmények szerepe, amik az ilyen vitákban dönthetnek. A mostani kemény nemzetközi szuverenitási meccsek közepette épp az jönne jól a kormánynak, hogy egy erős, jó reputációjú Alkotmánybíróság legyen Magyarországon, mert ha az kimond valamit, akkor arra odafigyelnének külföldön is. Viszont nem sokan fognak adni a testület szavára, ha azt pártpolitikai logika mozgatja.

Ezzel kapcsolatban azt is hangsúlyozta, hogy „ötszörös mulasztásos alkotmánysértésben van jelenleg az Országgyűlés”, mert négy alkotmánybíró hiányzik a testületből, és Lenkovics Barnabás áprilisi távozása óta elnök sincs, Sulyok Tamás elnökhelyettes látja el ideiglenesen az AB-elnöki teendőket. (Itt hozzátesszük: mivel az alkotmánybírók megválasztásához kétharmad kell, így alkudozni kell az alkotmánybírók személyéről. Lenkovics Barnabás a Mandinernek adott tavalyi interjújában megjósolta ezt a helyzetet: azt mondta, megvárják majd, amíg több alkotmánybíró mandátuma is lejár, mert csomagban könnyebb alkudozni.)

Persze működik így is az Alkotmánybíróság, „nekem is elég lenne a tizenegy fős létszám”, de akkor ehhez alkotmányt kellene módosítani – vélekedett Stumpf, hozzátéve: „így nem lehet felhőtlenül ünnepelni az ötéves Alaptörvény-évfordulót”.

„Írni írhatok, amit akarok”

Orbán kurzusépítésével kapcsolatban Stumpf azt mondta: Orbán most azt hiszi, hogy a posztkommunista struktúrák eltakarításával más világot kell építeni, új rendszerváltást kell csinálni. Ennek több eleme „kiverte a biztosítékot”, de azt is látni kell, hogy azért növekedett az ország mozgástere az utóbbi időben – mondta Stumpf. Azt is leszögezte viszont, hogy ennek ára van: „demokratikus deficitet okoz ez, és veszélyes is mindent a szavazatmaximalizálásnak alárendelni. Sokáig nem lehet helyettesíteni a kormányzást a kommunikációval.”

A moderátor felvetette: nem nehéz-e, hogy alkotmánybíróként kevésbé vehet részt a véleményformálásban, mint korábban? „Írni írhatok, amit akarok” – válaszolta erre Stumpf István, hozzátéve: el kell olvasni a különvéleményeit és párhuzamos indokolásait. Mint mondta, az Alkotmánybíróságban az a szemlélet, hogy elefántcsont-toronyban ülnek, nem mondhatnak bármit, amit akarnak, korlátozottabb a szólásszabadságuk. Szerinte ez nem feltétlenül szerencsés.

A Mandiner egyébként interjút kért Stumpf Istvántól, de nem jártunk sikerrel.

Írni amúgy tényleg ír Stumpf, amit akar: legutóbb a „Polgár és jogállam” című esszéjében bírálta élesen a kormány „csúcsra járatott hatalomkoncentrációját”. A Mandiner azon kérdésére, hogy miként fogadták ezt az írását egykori kollégiumi barátai, Stumpf azt mondta: „se közvetett, se közvetlen kritikát nem kaptam – de dicséretet sem”.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy Stumpf István mit gondol Lenkovics Barnabás azon okfejtéséről, miszerint onnantól kezdve, hogy valaki beül az Alkotmánybíróságba, leveszi a fideszes sapkát és felveszi a független alkotmánybíró-sapkát.

Stumpf leszögezte, hogy nem akar a kollégáiról véleményt mondani, mindenesetre szerinte amikor valaki komoly közjogi pozícióba kerül, akkor el kell döntenie, hogy „mi a vezérfonala”. Ez mindenkinek a döntéseiből és állásfoglalásaiból kiolvasható. „Én azért kerültem oda, hogy az alkotmányt és az Alaptörvényt védjem, akár akkor is, ha a kétharmaddal szembekerülök. Ez egyébként éppen a korábbi szakkollégiumi szocializációmból is következik” – mondta Stumpf. Hozzátette: ő nincs alárendelve a napi döntéshozatal kényszerének, de tudja, hogy az mit jelent. Mindenesetre, „ha nincs rendes zsinórmérték, akkor alkotmányos káosz lesz” – szögezte le.

Deviáns kurzusok

Az egyik kérdés a közönségből arra vonatkozott, hogy mit jósol a bevallottan „Amerika-fan” Stumpf az amerikai elnökválasztás eredményével kapcsolatban. Stumpf elmondta, hogy ő személyesen – a republikánus elnökjelöltségtől Trumppal szemben utoljára visszalépő – Ted Cruznak drukkolt, és nem akar esélylatolgatásokba belemenni. Ugyanakkor még azt is el tudja képzelni, hogy Donald Trump megváltozik, hiszen „az egy dolog, hogy mit mondott a kampányban”.

Hogy az Orbán-kormánynak mit hozhat az eredmény? Hillary Clinton elnöksége biztosan „nem hozna semmit” Orbánnak, de a republikánusok győzelme talán, mivel „ott is egy deviáns, nem mainstream kurzus van” – fogalmazott. Zárásul gyorsan hozzátette: „lehet, hogy a világ problémáihoz nem is lehet normális eszközökkel közelíteni”.